Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-95

368 A FŐRENDIHÁZ XCV. ÜLÉSE. a közpályán, mily nagy aggodalmat érzek, hogy annyi kiváló előd után e székben meg fogok-e felel­hetni feladatomnak? , Minden bizonynyal első és főfeltétele aimak, hogy hivatásomnak megfelelhessek, a méltóságos főrendek szives jóindulata és megtisztelő bizalma. Ez utóbbit még nem érdemelhettem ki, kérem azonban a méltóságos főrendeket, hogy ezt nekem előlegezni méltóztassanak. Én részemről biztosítom a méltóságos főren­deket, hogy amennyire erőm engedi, mindig igye­kezni fogok elnöki kötelességeimnek a törvény és a házszabályok értelmében a legteljesebb pártat­lansággal megfelelni és a ház méltóságát és jogait mindenkor fentartani, óvni és védeni. Méltóságos főrendek! Eddig a magyar törté­nelemnek nem volt szaka, amelyben nagyobb mértékben adhatták volna tanújelét a nemzet hű fiai hazaszeretetüknek és önfeláldozó hősiessé­güknek, mint most, de bármily nagyok is voltak ezek az áldozatok, még nem értek véget, mert még mindig egy egész világ támad ellenünk azzal a szándékkal, hogy ezeréves hazánkat megsemmi­sítse. Ezen törekvéssel szemben a végsőkig kész a magyar nemzet kitartani és e kitartás fogja re­mélhetőleg rövid időn belül meghozni azt a tisz­tességes békét, mely Magyarország jövőjét bizto­sítja és melynek megkötésére mindenkor készek vagyunk. Ily világtörténelmi fontosságú időkben külö­nösen nagy kötelességek várnak a törvényho­zásra. Meg vagyok győződve, hogy a méltóságos főrendelv, mint eddig is, példát fognak adni áldo­zatkészségben és hazafias elszántságban. Midőn még a magam és alelnöktársaim nevé­ben azzal a kéréssel fordulok a méltóságos főren­dekhez, hogy bennünket kitüntető bizalmukkal megajándékozni kegyeskedjenek, az elnöki széket elfoglalom. (Elénk éljenzés.) Várady L. Árpád kalocsai érsek: Méltóságos főrendek ! A nagyméltóságú elnökség személyze­tében beállott változás kapcsán méltóztassék meg­engedni, hogy néhány pillanatra igénybe vegyem a magas háznak szives türelmét. Emlékezetes az a korszak, melyet a volt elnök­ség visszalépése lezár. Kezdetben a parlamenti vi­harok rázkódtatták meg az országot, amely alatt előfordult, hogy olykor a főrendiháznak kellett a képviselőház hivatását betölteni. Azután követ­kezett a világháború a maga borzalmaival, a világ­háború során nem ritkán tekintett egész Európá­nak szeme a magyar parlamentre és hallott onnan a háború sorsára fontos, Ausztria és Magyarország létérdekeire súlyos kijelentéseket. Valamennyi po­litikai pártnak az érdeme, hogy a parlament mun­kálkodását ezen nagy és nehéz időkben folytatni tudta. A főrendiházat illetőleg legyen szabad ki­emelnem, hogy annak elnöksége a maga körében hivatásának magaslatán állott. Pártatlansága, bölcsessége, a parlamenti gyakorlatban való jár­tassága biztosította tanácskozásainknak szabályos menetét és mindenkor megőrizte a szenvedélyek legnagyobb hullámzása idejében is a háznak mél­tóságát. A méltóságos főrendek érzületével vélek tehát találkozni akkor, amikor a lelépett nagy­méltóságú elnök urnak és társainak kifejezem a főrendiháznak őszinte köszönetét és háláját haza­fias fáradozásukért és munkálkodásukért. (Élénk helyeslés.) Méltóságos főrendek! Méltóztassanak meg­engedni, hogy kapcsolatban üdvözöljem az uj elnökséget. Az elnök ur ő nagyméltóságának most elhang­zott beszédéből hallottuk a felhívást, hogy támo­gassa a ház őt jóakaratával és bizalmával és ezt indokolta azzal, hogy a maga részéről szem előtt tartja e ház szabályait, szem előtt tartja a pár­tatlanságnak törvényét és különösen magasan lobogtatta a hazafiságnak himnuszát, melylyel mindnyájunknak szivéhez szól. Legyen meggyőződve a nagyméltóságú elnök­ség, hogy ezen szavak e házban a legteljesebb vissz­hangra találnak és hogy ezen feltételek mellett és ilyen érzületek közt e magas ház részéről e jó­akaratú és hazafias támogatásban soha nem lesz hiány. Az Isten áldása kisérje a lelépett elnökséget, vezesse az uj elnökséget és vezesse a magyar nemzetet, hogy a még reánk következő nagy és nehéz napokban erősen és szilárdan álljon és meg­találja jövő boldogulásának útját. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Azt hiszem, hogy a méltóságos főren­dek egyhangú határozataként mondhatom ki az ő nagyméltósága által a lemondott elnökség irá­nyában kifejezett hálás érzelmeknek a mai ülés jegyzőkönyvében való megörökítését s méltóz­tatnak hozzájárulni ahhoz, hogy erről a lemondott elnök, illetőleg alelnök urak ő nagyméltóságaik a vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat megküldésével elnökileg értesíttessenek. (Helyeslés.) Az uj elnökség iránt tolmácsolt megtisztelő üdvözlésért legyen szabad a magam és elnöktársaim nevében hálás köszönetet mondanom. A méltóságos főrendek egyhangú helyeslésé­vel vélek találkozni, amidőn egyúttal mindnyá­junk hálás köszönetét nyilvánítom a korelnök ur ő nagyméltósága iránt a mai ülésnek elnöklete alatt lefolyt részében kifejtett fáradozásaiért. (Helyeslés.) Ezek után áttérve az elnökség előterjesztéseire : elsősorban jelentem, hogy a naplóbiráló bizottság a mai napon tartott ülésében folyó évi június és Julius havára naplóhitelesitőkül Radvánszky Albert báró és Rákosi Jenő bizottsági tagokat küldötte ki. Tudomásul szolgál. Fájdalmas kötelességem mindjárt első elnök­lésem alkalmával azokról a veszteségekről emlé­kezni meg, amelyek ülésemk szünetelése alatt érték a főrendiházat. Április 23-án hunyt' el Abbáziában Hengelmüller László báró tagtársunk, ki életfogytiglan való ki­nevezés alapján hét év óta tartozott e ház köte-

Next

/
Thumbnails
Contents