Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-95
A FŐRENDIHÁZ XCV. ÜLÉSE. 369 lékébe. Halálával kerek félszázadra terjedő közpálya zárult be, melyet a kiegyezés esztendejében a magyar pénzügyministeriumban kezdett meg, ahonnan csakhamar diplomatiai szolgálatba lépett, külügyi képviseletünk legfontosabb állomáshelyein nyilt alkalma tehetségeinek érvényesítésére. Tevékenységének kiemelkedő mozzanatai azokhoz a vezető állásokhoz fűződnek, melyeket monarchiánk képviseletében 1887-től 1889-ig mint belgrádi rendkívüli követ és meghatalmazott minister, diplomatiai pályája utolsó szakában pedig mint az Északamerikai Egyesült-Államoknál akkreditált rendkivüli nagykövet töltött be. Mint e ház tagja, közügyeink iránt való élénk érdeklődéssel teljesítette törvényhozói kötelességeit. Másik veszteségünk a magyar közélet egyik legtiszteltebb veteránjának szép és nemes emlékét idézi fel. F. hó 7-ikén halt meg oladi birtokán 85 éves korában Ernuszt Kelemen, e háznak élethossziglan való kinevezés jogczimén 1897 óta tagja s 1900-tól 1905-ig egyik alelnöke. Nyilvános szereplése a múlt század hatvanas éveiben kezdődik s mindvégig a magyar politika legnemesebb hagyományainak hű és önzetlen szolgálatában nyújtja a hazafiúi és emberi erények maradandó példáját. Több országgyűlési cycluson át vett tevékeny részt a törvényhozás másik házának működésében s akár a többség oldalán, akár az ellenzék soraiban foglalt helyet, mindig tántoríthatatlan hirdetője és követője maradt nagy mestere, Deák Ferencz tanításainak : a szabadelvüségnek és jogtiszteletnek, a nemzet és királya közti összhang ápolásának és az alkotmányunk biztosítékaihoz való hűséges ragaszkodásnak. Erős meggyőződései mellett konciliáns egyénisége, a közügyről és a közéleti küzdelmekről mindig tanúsított eszményi felfogása politikai ellenfelei részéről is mindig biztosították számára az osztatlan köztiszteletet, mint ahogy osztatlan az a kegyelet is, mely emlékét a magyar közéletben a nemzet jobbjai közt fogja híven megőrizni. A méltóságos főrendek bizonyára egyértelmüleg járulnak azon indítványomhoz, hogy mindkét elköltözött tagtársunk emlékét mai ülésünk jegyzőkönyvében örökítsük meg s helyeslőleg méltóztatnak tudomásul venni hivatali elődömnek azon intézkedéseit, hogy ravatalaikra a ház nevében koszorút helyeztetett, Ernuszt Kelemen családja előtt pedig táviratilag tolmácsolta a főrendek résztvevő érzéseit. Méltóztatnak hozzájárulni ? (Helyeslés.) Ezt határozatként mondom ki. Bemutatom ezzel kapcsolatban özv. Ernuszt Józsefné táviratát, melyben a kifejezett részt vét ért a főrendiháznak hálás köszönetet mond. Méltóztatnak tudomásul venni. A méltóságos főrendeknek a három év óta dúló háború folyamán, valahányszor hosszabb szünetelés után ismét egybegyűltek, mindig lelkesedéssel megragadott alkalmuk nyilt dicsőséges hadseregünk uj meg uj ragyogó fegyvertényeiről a | Főrendiházi napló. 1910—1915. IV. kötet. hazafiúi büszkeség és hála legmelegebb érzésével emlékezni meg. Ezt az alkalmat nyújtja nekünk ma is az a minden elismerésen és dicséreten felülálló hősi küzdelem, kitartás és diadalmas erő, melylyel vitéz csapataink az Isonzó partján a közelmúlt napokban immár tizedszer verték vissza a túlnyomó erőben rájuk törő ellenség ádáz ostromát. Kevés a szó hatalma ennek a hősiségnek méltatására s ezért legyen szabad ezúttal csak e néhány szóval kérnem a méltóságos főrendeknek bizonyára egyértelmű hozzájárulását ahhoz, hogy küzdő hőseink iránt való bámulatunk és hálánk kifejezését jegyzőkönyvünkben is megörökítve, az elnökség utján üdvözlő táviratban közöljük az isonzói hadsereg parancsnokságával. Azt hiszem, méltóztatnak javaslatomat egyhangúlag-elfogadni (Élénk helyeslés.) s így azt határozatként mondom ki. Bemutatom a volt ministerelnök ur két rendbeli átiratát törvényszentesit és tárgyában. Kérem azok felolvasását. Széchényi Viktor gr. jegyző (olvassa a magyar királyi ministerelnök átiratait a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről és a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1916. évi IV. i.-czikk kiegészítéséről szóló törvényjavaslatoknak szentesítése tárgyában). Elnök : Tudomásul szolgál. Bemutatom a volt ministerelnök ur átiratát, amely szerint ő Felsége a császárné és királjmé a főrendiház részéről legmagasabb névünnepe és születésnapja alkalmából nyilvánított hódolat- és szerencsekivánatokért legmelegebb köszönetét méltóztatott legkegyelmesebben kifejezni. Méltóztatnak hódolatteljes tisztelettel tudomásul venni. Bemutatom a volt ministerelnök ur háromrendbeli átiratát, amelyekkei előzetesen arról értesítette a főrendiház elnökségét, hogy ő Felsége a császárné és királyné legmagasabb névnapja alkalmából f. évi április hó 27-én, legmagasabb születésnapja alkalmából f. évi május hó 9-én a budavári koronázó templomban ünnepélyes istentisztelet, az Urnapi ünnepség alkalmából pedig f. évi június hó 7-én ugyancsak a budavári koronázó templomban ünnepi mise és körmenet tartatott. Az átiratok tartalmáról a helybenlakó méltóságos főrendek körözvényileg értesíttettek s az istentiszteleten és egyházi ünnepélyen a főrendiházat az elnökség és a ház jelen volt tagjai képviselték. Tudomásul szolgái. Bemutatom a volt ministerelnök urnak még két átiratát és egy távirati értesítését, amelyekben tudatta a főrendiház elnökségével, hogy ő császári és apostoli királyi Felsége legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott mindama katonai személyeknek, akik a magyar országgyűlés tagjai, folyó évi június hó 1-étől kezdődőleg bizonytalan időre való szabadságoltatását. 47
