Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-94
A FŐRENDIHÁZ xcrv ÜLÉSE. 363 csinálni: bocsánatot kérek, azok után a támadások után, melyeket ők intéznek azok ellen, akikkel állítólag concentrálni akarnak.... Hadik János gr.: S amiket azok provocálnak ! Tisza István gr. ministerelnök: ... irigylem azoknak az idealismusát, akik azt hiszik, hogy ily viszonyok között a concentratio lehetséges. Áttérek most már a tulaj donképeni kérdésre, az országgyűlés elnapolására. 0 nagyméltósága szerint el akartam zárni a nemzetet a hozzászólástól, a bírálattól, a kritikától. Bocsánatot kérek, miről lehetett csak szó? Arról, hogy függőben levő fontos külügyi kérdések állandóan a képviselőház tárgyalásainak nyilt színére vonassanak. Én azt hiszem, mentül nagyobb parlamenti tapasztalattal rendelkezik egy ország, annál általánosabb lesz ott az a meggyőződés, hogy függőben levő külügyi kérdéseknek parlamenti tárgyalása a legritkább esetben tesz az ügynek szolgálatot és nagyon sok esetben kárt tesz még akkor is, midőn azokat, akik e tárgyalást intézik, a legjobb szándék vezeti. De különben is, méltóságos főrendek, ebben a tekintetben is nagyon furcsa ám a helyzet. Hiszen abban az időben, midőn ő nagyméltósága politikai barátai ültek a magyar kormányon, igen fontos, igen kritikus külügyi kérdések voltak napirenden. Akkor volt a török belmozgalom, Bosznia annexiójának kérdése. Az a hónapokig tartó feszültség, amely azzal járt, több izben közelhozta a háború veszélyét. Hát az akkori magyar kormány tett nyilatkozatokat a magyar parlamentben a külügyi helyzet felől? Vájjon ha összehasonlítást teszünk, nem egészen más szerepet játszik a magyar parlament ma a külügyek terén ennek a kormánynak a vezetése alatt, mint játszott annak a kormánynak a vezetése alatt? (ügy van! ügy van! balfelöl.) Vájjon akkor az egész idő alatt nemcsak egyetlenegy felszólalás volt-e a magyar parlamentben, amely a magyar parlamentet ez európai parlamentek színvonalára emelte? Az a felszólalás ebben a házban hangzott el valaki részéró], aki a maga politikai számkivetéséből csak azért jött el, hogy ezen a téren megmentse a magyar parlament reputatióját (ügy van! ügy van! balfelöl.J és megbeszélve a dolgot az akkori kormányelnökkel, hogy biztos legyen afelől, hogy olyant nem mond, amivel akarata ellen kárt okozna, tett egy nyilatkozatot, amely nem ment rovására a mag}^ar parlament tekintélyének és becsületének. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl. Helyeslések a jobboldalon.) Ami ezek után az elnapolás kérdését illeti, méltóságos főrendek, engem az utolsó hetekben nagyon sokszor bántott az a gondolat, hogy szabad-e tovább vinnem a felelősséget azért a teljesen czéltalan, tárgytalan és üres időfecsérlésért, amely a magyar képviselőházban lefolyt; (Ugy van ! balfelöl.) engem sokszor bántott az a gondolat, hogy talán mulasztásom által részese vagyok azon csorbának, melyet a magyar parlament prestige-én üt az a körülmény, hogy a világeseményeknek e pillanataiban heteken keresztül *olyan időtöltés folyik a magyar képviselőházban, amilyen ott lefolyt-. (Igaz ! a baloldalon.) De az a gondolat sohasem bántott, hogy ha végre befejeződik ez a végtelennek látszó vita, hogy amidőn végre a magyar képviselőház mindazt elintézte, aminek elintézéséről egyáltalán szó volt, hogy akkor be kell következnie annak a nem is túlságosan hosszú szünetnek, amely természetszerűleg beáll, mielőtt a képviselőház ujabb concret kötelességeinek teljesítéséhez fog. Szándékom, nagyon jól méltóztatnak tudni, az volt, hogy a képviselőház maga napolja el magát. Szándékom az volt, hogy ez az elnapolás sem az összeférhetlenségi bizottság munkáját meg ne akaszsza, sem annak a lehetőségét be ne vágja, hogy a képviselőház, ha szükséges, ülést tarthasson. Hogy ez a szándékom miért hiúsult meg, arról itt nem akarok sokat beszélni, de nyugodtan vállalom a felelősséget azért, hogy azoknak a jeleneteknek, amelyek a világháború kellős közepén minden igaz ok nélkül a magyar képviselőházban tegnapelőtt lefolytak, a legegyszerűbb, legrövidebb és legsimább utón végét vetettem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezzel nem vontam be ő Felsége felkent személyét, mert hiszen egy ilyen legkegyelmesebb leirat kieszközlése a kormány ténye, amelyért a kormány vállalja a felelősséget, de ezt a felelősséget nyugodt lélekkel elvállalom. Kérem a méltóságos főrendeket, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök .* Kivan az interpelláló főrendiházi tag ur a szólás jogával élni? Hadik János gr.: Igen ! Elnök : Hadik János gróf ő nagyméltósága kivan szólni ! Hadik János gr.: Nagyméltóságú Elnök ur ! Méltóságos Főrendek ! Csak röviden kívánok a ministerelnök ur válaszára reflectálni. Ö elsősorban is felemlítette az Élelmezési Tanácsban való részvétel kérdését. ETről sem akarok többet szólni, csak azt az egyet mondhatom, hogy sziszifuszi munka lett volna az, amelyet ezek az urak ott végeztek volna és ha bűnnek és mulasztásnak tekinti a ministerelnök ur, hogy oda be nem léptek, akkor ezzel elismerte azt, hogy azoknak az uraknak közreműködésére lett volna szüksége. Én legalább ugy értelmezem. Tisza István gr. ministerelnök (tagadólag int). Hadik János gr.: Nem azért? Hát akkor miért vétek az, hogy nem vettek részt? Szerintem csak igy lehet magyarázni a ministerelnök ur nyilatkozatát, hogy akkor mégis javítottak volna a helyzeten, ha belépnek a bizottságba. Ez ellentmondásban van az ő egyéb kifejezett felfogásával. A ministerelnök ur beszédében azt mondja, hogy én nyilatkozatait félremagyarázom. Bocsánatot kérek, arra tanúim a méltóságos főrendek, hogy szószerinti idézetekkel jobban untatni egy 46*
