Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-94

ÍZ XCIV. ÜLÉSE. 362 A FŐREND IHÁ Hadik János gr.: Ezt nem mondtam. Tisza István gr. ministerelnök: Most mondta ő nagyméltósága, hogy ez nem corruptio ! • Hadik János gr.: Azt mondtam, hogy ez még nem jelent corruptiót, de alkalmat ad arra ! Tisza István gr. ministerelnök: Tovább megyek. Ha bárki a méltóságos főrendek közül tud arról, hogy corrupoiót csinálunk : nagyon kérem, álljon elő, mondja el, — ez nemcsak joga, hanem kötelessége, — hogy ki és mit csinált? Ha pedig nem tud ilyent, tartózkodjék oly gyanúsításoktól, melyek, engedelmet kérek, csak arra vetnek árnyékot, aki ily gyanúsításokkal kellő adatok, kellő bizonyítékok nélkül lép fel. S aztán nagyon röviden legyen szabad még egy dologról megemlékeznem, ö nagyméltósága, hiven régen ismert szokásához, a nyilatkozatok egész sorozatát adja a számba, melyeket sohasem mondtam. Sokkal szerényebb ember vagyok, semhogy nem tanácsot adnék, de még csak kérést is intéznék e teldntetben hozzá ; de mélyen sajnálom, hogy nem vezetteti magát a vitatkozási loyalitásnak . . . Hadik János gr. : Láttuk tegnap a loyalitást ! Tisza István gr. ministerelnök: Majd arra is rátérek ! ... nem vezetteti magát a vitatkozási loyalitásnak attól az alapelvétől, mely megkívánja, hogy hiven idézzük azt, akivel polemizálunk. Azt mondja : ugy állítottam oda magamat, mint a mindenáron való békés megegyezés hivét. Hadik János gr.: Nem mondtam; mint a béke emberét! Tisza István gr. ministerelnök: Bocsánatot kérek, ha nem igazítja ki ő nagyméltósága a gyorsírói feljegyzést, így lesz ez a gyorsírói feljegyzésben, mert leírtam szórói-szóra. Ha tán nyelvbotlás volt, teljes joga van ő nagyméltóságának kiigazitani. Ezt tehát nem mondtam. Csak azt mondtam: Hajlandó vagyok harczolni és verekedni akkor, mikor ez kötelességem, de nagyon jól éreztem magamat sokszor évek során keresztül olyankor, mikor ily kötelesség nem hárult rám és bizonyára én nem kerestem az alkalmat a harczolásra. Különben is az a beállítás, hogy türelmetlen vagyok az ellenvéleményekkel szemben, hogy eltiprom ellenfeleimet, hogy zsarnoki párturalmat állítok fel : engedjen meg nekem ő nagyméltósága, mindenki részéről jobban hangzanék, mint az ő részéről. Mert, engedelmet kérek, ez az ország még oly eltiprásokat, ez az ország még oly boszuállásokat, ez az ország még oly párturalmat nem ismert, mint amikor ő nagyméltósága volt abban a rá nézve kellemes helyzetben, hogy sétáim küldhette az embereket. (Élénk tetszés és helyeslés.) Én senkin az életben boszut nem álltam ; senkit politikai nézeteiért nem üldöztem, senkit sétálni nem küldtem. Vay Gábor gr.: Minden szolgabírónak leszakítja a fejét, aki nem ugy tánczol, ahogy ő fütyül! Tisza István gr. ministerelnök: Méltóztassék nekem csak egy leszakított fejti főszolgabírót mutatni ! (Derültség.) Már most, mielőtt az interpellatio tulaj donképeni tárgyára áttérnék, még csak arra a thémára kell röviden kiterjeszkednem, mely a tegnap az országos munkapárt körében elhangzott felszólalásom egy részére vonatkozik. Ö nagyméltósága azt mondja, hogy nem volt loyalis dolog tőlem az ellenzék vezetőinek a legfelsőbb kihallgatásokkal kapcsolatos magatartását másutt tenni kritika tárgyává, mint a képviselőházban ; nem volt loyalis tőlem támadást intézni oly helyen, ahol az illető urak nem védekezhettek. Hát méltóságos főrendek, e megjegyzésnek volna bizonyos alapja, ha azok a cselekvények, amelyeket megjegyzéseim tárgyává tettem, az országgyűlésen folytak volna le. De hiszen én nem az országgyűlésen tett kijelentéseket tettem bírálat tárgyává, hanem az illető uraknak olyan viselkedését, mely kívül állt az országgyűlésen és mindenesetre olyan helyen történt, ahol a kellő választ azonnal nem adhattam meg. Hogy pedig az a tény, hogy bírálatomat a munkapárt körében mondtam el, nem fosztja meg őket a védekezés és ellentámadás lehetőségétől, azt legjobban bizonyítja az a nyilatkozat, melyet ő nagyméltósága most felolvasott. Ahogy nekem módomban volt a pártkörben nyilatkozni, módjukban áll az illető igen tisztelt uraknak is akár a pártkörben, akár a sajtóban megadni rá a választ. Ami pedig magát a nyilatkozat érdemét illeti : bocsánatot kérek, én a magam részéről mint alkotmányos érzületű ember soha ily kérdésben ő Felségétől nem kérnék felhatalmazást arra, hogy az ő egyéni nézeteire hivatkozzam. Ami a dolog érdemét illeti : méltóztassék nekem megengedni, én nem megyek bele abba a kérdésbe, hogy ő Felségének mik az egyéni nézetei; de odaállítom, — szemben ő nagyméltóságának némileg téves és egyoldalú beállításával, — a magam álláspontját. Én kifejtettem aggályaimat a concentratiós kabinettel szemben arra az esetre is, ha annak különben meglennének az előfeltételei. És hozzátettem: miután ezen aggályaim vannak, a kezdeményezésért a felelősséget el nem vállalom. Ha velem szemben álló férfiak kezdeményezik, kezdeményezik oly viszonyok között, midőn a concentratio lehetőségét fennforogni látom, akkor kötelességemnek tartom a kísérletet becsületesen megtenni. Ez volt az, ami 1915-ben is megtörtént és ami eredményre csak azért nem vezetett, mert akkor is az, amit a tisztelt urak concentratiónak neveztek, tulaj donképen exclusióval párosított concentratio volt. (Ugy van ! Ugy van ! Tetszés.) Ha pedig valaki óhajthatja a concentratiót, de ha azt gondolja, hogy az igen tisztelt ellenzéknek azok a vezérférfiai, akik a concentratio jelszavát még ajkukon hordják, valóban hiszik, hogy ők a concentratiót tudnák meg-