Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-94

A FŐRENDIHÁZ XCIV. ÜLÉSE. 361 álláspontot elfogadjuk, akkor oda jutunk, hogy menjünk mindnyájan haza, aludjunk el, mert itt van Tisza István gróf az ő gárdájával, ő majd elirányitja, eldönti az ország sorsát; ne kérdezősködjünk, ne zaklassuk, ne zavarjuk őt az ő nemes munkájában ; ellenőrzésre nincs szükség; majd a háború után beszélhetünk arról, hogy jól cselekedett-e, vagy sem. És ha azt találná a magyar nemzet, — gondolja a ministerelnök ur, — hogy Magyarország érdekeit nem képviselte kellő módon, hogy hosszú időre kiható helyrehozhatatlan hibákat követett el, akkor talán, ha látni fogja, hogy nem áll erős munkapárt a háta mögött, akkor majd beadja a lemondását és elsétál. Ez nem megoldás! A ministerelnök ur, különösen a socialpolitikai kérdésekben, nincs a helyzet magaslatán, nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel komolyan. A ministerelnök ur, nézetem szerint, nem látja sem a veszedelmeket, sem azt az irányt, amelyet ma a világháborúban minden bölcs és előrelátó államférfiunak nemzete nagyságának emelésére és jövő boldogulásának biztosítására követnie kell. Mindezek alapján a következő interpellatiót terjesztem elő a magyar királyi ministerelnök úrhoz: Kérdem a ministerelnök urat: mi indította őt arra, hogy ő Felségének azt a tanácsot adja, hogy királyi kézirattal napolja el a koronázási országgyűlést akkor, amikor a kormány elodázhatatlan kötelessége lett volna tájékoztatni az országgyűlést a legújabb külügyi eseményekkel szemben elfoglalt álláspontjáról, amikor folyamatban volt a képviselőház méltóságát érintő összeférhetlenségi kérdések tárgyalása, aminek fontosságát maga a ministerelnök ur is hangsúlyozta és amikor a hadseregszállitások körül a hadügyministeriumt in elkövetett hibák, esetleges visszaélések kérdését akarták a képviselőházban tisztázni, ami egyfelől a hadsereg hirnevének és becsületének eminens érdeke lett volna, másfelől eleget tett volna a törvényhozás ama jogos követelésének, hogy felvilágosítást nyerjen arról: megtörténtek-e a kellő intézkedések, amelyek a jövőben a nagyobb és szorgosabb ellenőrzést biztosítják és a királyi kézirattal, történt elnapolással miért állította szemben ő Felsége a király ténykedését a harcztéren küzdő hős katonák választójogáért vívott parlamenti küzdelemmel? (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan válaszolni. Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! (Halljuk ! Halljuk I) Én csak egy pár nagyon rövid megjegyzés keretébe foglalom az előterjesztett interpellatióra adandó válaszomat. (Halljuk I Halljuk !•) Mindenekelőtt legyen szabad megjegyeznem, hogy ő nagyméltósága talán nem egészen helyesen fogja fel az élelmezési tanácsba való belépéssel kapcsolatban általam mondottakat, amidőn ugy állítja oda a dolgot, hogy ebbe a tanácsba nem mehetFőrendiházi napló. 1910-1915. IV. kötet. tek be az ellenzéki vezetőférfiak, mert ezáltal azonosították volna magukat egy, szerintük hibás közélelmezési politikával. Az én igénytelen nézetem szerint először is azzal, hogy valaki a tanácsba bemegy, ahol a maga eltérő nézetének kifejezést adhat, különvéleményt jelenthet be, indítványokat tehet . . . Hadik János gr.: Sziszifuszi munka ! Tisza István gr. ministerelnök: ... még egyáltalán nem azonosítja magát egy általa hibásnak tartott politikával. (Ugy van!) Egyszerűen alkalmuk lett volna belelátni a kérdésnek olyan bizalmas oldalaiba és részleteibe is, amelyeket ma a nagy nyilvánosság elé hozni nem lehet, amelyeknek ismerete azonban abba a helyzetbe j uttathatta volna őket, hogy bizonyos, a külföldről jövő igaztalan támadásokkal szemben nagy szolgálatot tegyenek a magyar nemzetnek. De tovább megyek, méltóságos főrendek, az illető ellenzéki vezéríérfiaknak ez a, — igénytelen nézetem szerint, — téves felfogása sem menti eljárásukat. Mert hiszen, amidőn ők kifejezést adtak e felfogásuknak, ünnepélyesen kijelentettük előttük, hogy nem szükséges a tanácsba belépniök, rendelkezésükre bocsátunk bizalmasan minden felvilágosítást, betekintést nyújtunk minden rendelkezésre álló adatba, hogy informálják magukat ; hiszen az ügy érdeke kívánja ezt, ők szolgálatot tehetnek az országnak, ha ez után az informatio után akár az egyik, akár a másik irányban, de az ügy teljes ismerete mellett adhatnak meggyőződésüknek kifejezést. Engedelmet kérek, nézetem szerint megbocsáthatatlan mulasztást követtek el akkor, amidőn ezt az ajánlatot el nem fogadták. Második igen rövid megjegyzésem az inkompatibilitási kérdésre vonatkozik, ö nagyméltósága, nagyon helyesen, kifejezést ad ma is annak az igazságnak, hogy az inkomjDatibilitás nem egyértelmű a korruptióval, vagy a becstelenséggel, hanem egyszerűen van egy létező törvény, amelyet valaki tarthat helyesnek, vagy nem helyesnek, de amely törvényt végre kell hajtani. Sohasem mondottam egyebet. És többet mondok : egész magamtartásával soha egyéb által nem vezettettem magamat, mint ez által a szempont által. Én csak azt nem tudom, hogyha a magyar ellenzék vezérférfíai ugy az egyik, mint a másik házban ezen az állásponton vannak, hogyha ennek a helyes felfogásnak adnak kifejezést ugy a képviselőházban, mint itt a méltóságos főrendek kebelében : miért van az, hogy az ellenzéki nyilvánossági orgánumokban folyton és folyton a corruptio vádját igyekeznek kovácsolni nem is létező, vagy végtelenül felfujt inkompatibilitási esetek kapcsán? És én azt nem értem, hogyan nincs az ellenzék vezetőférfiaiban annyi felelősségérzet, hogy gondoskodjanak róla, hogy az őket támogató nyilvánossági orgánumok ne foglaljanak el e dologban egy, a nemzet reputatióját mélyen sértő olyan álláspontot, mely az ő meggyőződésükkel is ellenkezik ? 46