Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-94

A FŐRENDIHÁZ XCIV. ÜLÉSE. 357 együtt a háború elején a közös lelkesedés és akikkel együtt akarunk továbbra is működni és barátságban lenni, agitatio folyik, még pedig a leghálásabb kérdésben, a kenyérkérdésben és hogy itt sürgős intézkedésre van szükség, mert csak két dolog lehetséges. Ha tényleg nem oszt­juk meg élelmiszereinket becsületesen és loyalisan Ausztriával, akkor a kormány nem jár el he­lyesen és akkor intézkedni kell, hogy ez meg­történjék. Ha azonban, — amint akkor is fel­tételeztem és e tekintetben a bizalmat előlegez­tem ós amint a ministerelnök ur is azóta már számtalanszor kifejtette, — megtörtént minden, aminek történnie kellett és a kormány ebben az élelmezési kérdésben tényleg helyesen és korrek­tül járt el, akkor Stürgkh gróf akkori osztrák ministerelnököt, akivel olyan jó barátságban volt a ministerelnök ur és akivel az együttmű­ködést annyira hangoztatta, már akkor arra kellett volna kényszerítenie, hogy világosítsa fel concret adatokkal az osztrák tényezőket arról, hogy ennek az agitatiónak nincs alapja és hogy nincs ok arra, hogy ebben a kérdésben Magyarország ellen Ausztriában ilyen gyűlöle­tet szítsanak. Akkor a ministerelnök ur ezt nem tekin­tette helyénvaló előrelátásnak, hanem lekicsiny­lőleg nyilatkozott, hogy én erről a mozgalomról nem tudok semmit, lehet, hogy privát megjegy­zések történtek, ón ezzel nem törődöm, sem időm, sem kedvem utána járni újságcikkeknek, stb.; de ha ilyen dologról tudomásom lesz, mindenesetre intézkedni fogok. Az intézkedés elmaradt, de már nagyon rövid idővel a ministerelnök ur válasza után megjelent Weisskirchnernek, Lécs főpolgármesterének, tehát egy magas hivatalban levő egyénnek nyilatkozata, ahol egyenesen meg­támadta Magyarországot és Magyarországnak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját. Utána, — ha jól emlékszem, — Hohenlohe akkori bel­ügyminister is nyilatkozott. Szóval rövid pár nap múlva megczáfolták a ministerelnök urnak azt a felfogását, hogy agitatio nincs és hogy intézkedésnek szüksége nem forog fenn. Ilyen viszonyok között, aminők ma ural­kodnak, az egész kormányzati politika, amely Tisza István gróf politikája, az, hogy minden tényező teljes kizárásával tisztán a bureaukratiá­val vezeti Magyarország ügyeit és intézi Magyar­ország jövő sorsát; szakértők meghallgatásának kikapcsolásával, az illetékes közgazdasági ténye­zők bevonása nélkül, a nemzet nagy részének meghallgatása nélkül, tisztán egyedül maga in­tézi az ország sorsát. Azt is látjuk, hogy ő azzal az emberrel, — és ezt már volt alkalmam egyszer itt e teremben elmondani, — aki nincs vele egy nézeten, nem. vitatkozik, azt nem más nézeten levő politikai ellenfelének, hanem ellen­ségének tekinti, akit el kell tiporni, mert csak egy nézet a helyes és az az övé. Látjuk, hogyan tanácskozik ő. Hát tanácskoznak az urak a munkapártban ? Van-e ott valakinek szava, bele­szólása? ISTem minden ministeriumban az tör­ténik, amit Tisza István gróf parancsol? Mindentől eltekintve a világnak legnagyobb és legbölcsebb államférfia, a világnak legnagyobb genieje is még akkor is, ha teljes objektivitás­sal kezelné a kérdéseket, — amint hogy a mi­nisterelnök ur épen az ellenkezőjét teszi, — még béke idején is, tekintve, hogy ma minden tudo­mány annyira specializálva van és minden ága a kormányzatnak egyedül egy emberöltőre szóló tanulmányt igényel, teljes képtelenség egy or­szág kormányzatát egyedül egy embernek vinni. Ebből a rendszerből keletkeznek azután azok a hátrányok és óriási hibák, amelyeket elkövettek. Ilyen viszonyok között természetes, hogy az ellenzéknek nem volt kedve egy bizottság­ban való szerepléshez. Lehetne egyet-mást el­mondani, hogy azok az egyes tanácskozások, enquete-ek, melyekben egynehány ellenzéki kép­viselő résztvett, hogyan folytak le, emlékszem reá, hogy Darányi és Mezossy kéjDviselő urak is meg voltak hiva egy izben a föídmivelósügyi minis­teriumba, ott tanácskoztak és ha jól emlékszem, tőlük hallottam, hogy amikor nézetüket előad­ták és a fölött nagyon rövid vita folyt, a végén kiderült, hogy a kormánynak már rég megvan a programmja, hogy mit fog csinálni, már intéz­kedtek is, szóval meghallgatásról és tanácsok elfogadásáról egyáltalában szó sem lehetett. Az incompatibilitási kérdést illetőleg a mi­nisterelnök ur beszédében azt mondja, hogy hiszen ezek mind olyan erőltetett dolgok; az ellenzék nagy hajszát inditott és mindenütt kénytelen volt meghátrálni. Hát ezt a meg­hátrálást én nem láttam, csak azt láttam, hogy több kormánypárti képviselő lemondott mandá­tumáról. Hogy ez mennyire jelenti az ellenzék meghátrálását, amely az incompatibilitási kér­dést felvetette, azt nem tudom. De hiszen az incompatibilitás maga egy kép­viselőnél, — nagyon kár, hogy ez nincs még ki­terjesztve a főrendiházra, — nem mindig pana­mát, nem mindig visszaélést jelent azokkal az összeköttetésekkel, amelyekkel a képviselő ren­delkezik, hanem miután van egy incompatibilitási törvényünk, mely a visszaélések elkerülésére hozatott, azt a törvényt meg kell tartani, mint minden más törvényt és ennek a törvénynek a megtartása fölött kötelessége az ellenzéknek őr­ködni, ha ezt a kormány maga nem teszi. Az incompatibilitási törvény fölött való őr­ködés béke idején is fontos, de százszorta fon­tosabb a háborúban ós nagyon szükséges lett volna, mint praeventiv intézkedés is, revisio alá venni ezt a kérdést, mert épen a háború nyújt­hat . leginkább alkalmat arra, hogy valaki magát arra ragadtassa, vagy arra csábittassa, hogy olyan vállalatokban vegyen részt, legyen elöntő szava és legyen anyagilag érdekelve, amelyek az állammal szemben érdekelve vannak és amelyek­nek prosperálása, esetleg illegitim módon való

Next

/
Thumbnails
Contents