Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-94

356 A FŐRENDIHÁZ XCIV. ÜLÉSE. siteném a positiót, hanem gyengiteném, nem szolgálnám a mindnyájunk szeme előtt lebegő tisztességes béke ügyét, hanem ellenkezőleg, talán compromittálnám. Ennek folytán arra kérem a méltóságos főrendeket, hogy ezzel a nyilatkozatommal megelégedni és a megadott választ tudomásul venni méltóztassanak. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik az interpelláló főrendiházi tag urnak újból felszólalni? Sigray Antal gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! A ministerelnök ur ugy állítja be az én interpellatiómat, mint hogyha én azt kértem volna, hogy a kormány a parlamentben ünnepélyes enunciátiót, vagy kezdeményezést tegyen. Én nem erről beszéltem. En esak felvilágosítást, tájékozást kértem. Ha a ministerelnök ur, ki a helyzetet nálam sokkal jobban ismeri, ezt a tájékoztatást a múlt héten, az elmúlt napokban spontán megadta volna, anélkül hogy csekélységemnek ezen interpellatiója arra okot adott volna, ezen interpellatióm teljesen felesleges lett volna s a főrendiház és az országgyűlés méltóságával szemben ezzel elég lett volna téve. Egyéb megjegyezni valóm nincs, a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem kijelenthetem, hogy a méltóságos főrendek a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszik. (Helyeslés.) Radvánszky Albert b. jegyző: Hadik János gróf! Hadik János gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Interpellatióm főtárgya az, hogy megkérdezzem a ministerelnök úrtól, mi indította őt arra, hogy királyi kézirattal napoltassa el az országgyűlést a jelen situatióban? Miután erre a. kérdésre a ministerelnök ur tegnap a munkapárti gyűlésen tartott beszédében részben megfelelt, kénytelen vagyok ezzel a beszéddel röviden foglalkozni. A ministerelnök ur felszólalása elején szükségét látta annak, hogy mentegetőzzék és okát adja annak, miért nem válaszolt ő a képviselőházban elhangzott fontos beszédekre ? En azt az indokot, amelyet a ministerelnök ur felhozott, t. i. az ő betegségét, indokul nem fogadhatom el; ha valaki beteg, azon idő alatt természetesen nem válaszolhat, de midőn egészsége helyreállt, egy ilyen hosszú, hónapokig tartó vita befejezése előtt ós ha az önmaga által fontosaknak jelzett beszédekre még nem válaszolt, teljesen imparlamentáris eljárásnak kell minősítenem azt, hogy nem a parlamentben felel, mert nem lehet ós nem szabad a képviselőházat elnémítani és ezeket a válaszokat azután egy politikai körben elmondani. A ministerelnök ur beszéde elején ürmánczy Nándor képviselő ur beszédét említi s azzal hosszasan foglalkozik. Daczára annak, hogy én figyelemmel kisértem Ürmánczy képviselő urnak parlamenti szereplését és vele nagyon sokban ] egyetértek, mondhatom, hogy ebben az egy kérdésben csakugyan nem értek vele egyet és azt hiszem, nagyon kevesen lesznek, akik vele ebben egyetértenek; annyira világos dolog az, hogy ő Felségének nagy elfoglaltsága ma teljesen lehetetlenné teszi azt, hogy akár Budapesten, akár Bécsben, akár másutt hosszabb ideig tartózkodjék. Uralkodásának kezdete oly időbe esik, mely nagy feladatokat ruházott reá és olyan nagy kérdések intézésébe kellett azonnal belemarkolnia, hogy lehetetlenség feltételezni is azt, hogy ő Felsége hosszabb időt tölthessen fővárosunkban. En ezt az egész megjegyzést egy lényegtelen incidensnek tekintem s azt hiszem, mindenki annak tekinti. A ministerelnök ur ennek daczára ezt a nyilatkozatot kiragadta, hogy ugy mondjam, felfújta és szükségesnek látta ő Eelsége személyét megvédeni. Hogy ebben milyen intentio vezette, azt nem tudom, de ennek szükségét, azt hiszem, senki sem tudja megmagyarázni. Talán bizonyos párttaktikai szempontok vezették ő excellentiáját abban, hogy ezt a kérdést igy felfújja. De tovább megyek. Hogy ha a ministerelnök ur arról volt meggyőződve, hogy ezt a megjegyzést szó nélkül nem lehet hagyni, aminthogy nem is lehet egy felelős kormánynak szó nélkül hagyni az olyan kijelentést, mely érinti ő Eelségónek a személyét, akkor kötelessége lett volna az elnapolás előtt abban a házban, amelyben a nyilatkozat megtörtént, az ellen tiltakozni. Ha tehát ilyen fontosságot tulajdonított ennek a nyilatkozatnak, még kevésbbé lett volna szabad a házat elnapolnia. De a ministerelnök ur beszéde további folyamán szemrehányást tesz az ellenzéknek azért, hogy az élelmezési kérdésekben nem akart résztvenni a tanácskozásban, pedig kérve-kérte, jöjjön abba a bizottságba. Igen • szép az ilyen meghívás, de hogyha az ember előre tudja, hogy a megjelenésnek semmi eredménye nem lehet, akkor nagyon természetes, hogy csak arról van szó, hogy azonosságot vállaljanak a történtekkel ós osztozkodjanak a felelősségben azért, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdés, mint az élelmezési kérdés, továbbra is olyan kapkodva és olyan inconsequentiával intéztessék el, ennek csakugyan nem lett volna értelme. Az élelmezési kérdés ma egyike a legfontosabb kérdéseknek főképen az Ausztriával való vonatkozásban, melynek politikai nagy hordereje is van. Ezt a nézetet ugyan még rövid idő előtt ő excellentiája, a ministerelnök ur nagyon lekicsinyelte. Ma az élelmezési kérdésben dominál az, hogy Ausztria megkapta-e Magyarországnak a feleslegét és osztozkpdtunk-e becsületesen és loyalisan Ausztriával ? En annak idején interpellatiót intéztem a ministerelnök úrhoz 1916 január 4-én, amelyben előre figyelmeztettem, hogy Ausztriában azoknak az elemeknek elidegenítésére, akikben megvolt velünk