Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-94
A FŐRENDIHÁZ XCIV. ÜLÉSE. 355 mint a sajtónak adott interview, akkor miért nem jelenik meg a kormány és miért nem nyilatkozik az ország szine előtt ugyanezen nagyon fontos kérdésekről ? (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Ez mindenesetre jobban megfelelne az országgyűlés méltóságának és mindenesetre megnyugtatóbban batna az ország közvéleményére, mint az, hogy egyes nagyon actualis és nagyon fontos politikai kérdésekben az országgyűlés egyáltalában nem lesz tájékoztatva, vagy ha igen, ezt a hírlapoknak, a bécsi félhivatalosnak adott interview-ból kell megtudni. Azt hiszem, nem állok egyedül, midőn azon szerény véleményemnek adok kifejezést, hogy mielőtt a parlament bizonytalan időre, vagy ké,t hónapra, ami szintén nagyon hosszú idő a mai körülmények közt, elnapoltatnék, elvárhatná az országgyűlés, hogy a kormány a legfontosabb külügyi kérdésekben nyilatkozatot tesz. Megkívánja ezt az országgyűlés méltósága, a perez komolysága és megkívánja ezt az a bizalom, melyet ezen hosszú háború alatt megérdemelt a magyar nemzet, mely a háború első perczétől fogva kiállott, mint egy férfiú és áll még ma is a frontokon, megtépve bár, de rendületlenül. Ezért vagyok bátor a niinisterelnök úrhoz azon tiszteletteljes kérdést intézni, hogy hajlandó-e az országgyűlés főrendiházát a külpolitika aktuális kérdéseiről tájékoztatni? (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A ministerelnök ur ő nagyméltósága kivan szólni. Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! A kormány nevében az utolsó hónapok alatt is ismételten volt alkalmam külügyi kérdésekben, — természetszerűleg inkább a törvényhozás másik házában, de mindenesetre a magyar törvényhozás előtt, — nyilatkozni és azt hiszem, hogy abban az esetben, ha indokoltnak és szükségesnek találtuk volna egy kormánynyilatkozatnak a parlamentben megtételét, ezt kétségtelenül megtettük volna. Az interpelláló főrend ő méltósága utal arra, hogy történt egy nyilatkozat a külügyminister ur részéről a sajtónak egy orgánumában. Méltóságos főrendek, én azt hiszem, hogy egészen másként fest a dolog, ha a külügyek viteléért felelős tényezők valamelyike, — ebben az esetben az, aki elsősorban felelős a külügyek viteléért, — a sajtóban tesz egy nyilatkozatot és egészen más jelentősége van annak, ha a kormány kezdeményezőleg nyilatkozik a parlamentben. Ez az utóbbi sokkal ünnepélyesebb természetű, ami akkor van helyén, amidőn valamely actio kezdeményezéséről, vagy valamely uj helyzettel szemben a monarchia álláspontjának jelzéséről van szó. Eddig sem a velünk szövetséges német birodalom felelős tényezői, sem a monarchia felelős tényezői nem látták olyannak a helyzetet, hogy ilyen kezdeményező kormánynyilatkozat történjék. A legutolsó időkben felmerült eseményekkel szemben nyilatkozott a német birodalmi kanczellár ur a német Reickstagban felmerült külügyi vita során, válaszolva a vita folyamán felszólalt képviselők nyilatkozataira és tett egy nyilatkozatot a monarchia külügyministere a sajtó utján; de sem az egyik, sem a másik esetben nem történt ünnepélyes kezdeményező enuntiatio az illető kormány részéről a törvényhozás valamely testülete előtt. A helyzet ma is az, hogy ugy, ahogy a múltban törtónt, készséggel hajlandó a kormány és a magyar parlamentben hajlandó elsősorban az én csekélységem, mint aki hivatva van külügyi kérdéseket itt képviselni, felvilágosítást és választ adni minden felvetett kérdésre. De kezdeményező kormánynyilatkozatnak, nézetem szerint, szüksége nem forgott fenn. Ami most az interpelláló főrend ő méltósága által felvetett, kérdéseket illeti: ami az elsőre, az Egyesült-Államokra vonatkozik, volt alkalmunk e tekintetben már máskor jelezni álláspontunkat. Korábbi nyilatkozataink után, minthogy nagy sajnálatunkra az Egyesült-Államok kijelentették, hogy a német birodalommal szemben hadi állapotot látnak fenforogni, ennek le kellett vonni azt a természetes conse/juentiáját, hogy megszakítottuk az Egyesült-Államokkal való diplomatiai összeköttetésünket. Ez olyan praecis, concret tény, amely semmi további magyarázatot nem igényel és amelynél nézetem szerint csak hibát követnék el, ha ehhez bárminő magyarázatot, vagy glossákat fűznék. Ami pedig az orosz birodalomban történt eseményeket illeti, ezekre nézve megtörténtek a nyilatkozatok a német birodalom képviselőházában felmerült külügyi vita során a birodalmi kanczellár részéről, történtek tájékoztató nyilatkozatok a sajtó utján a mi külügyministerünk részéről, de tovább megyek, történt egy nyilatkozat a magyar kormány részéről is akkor, midőn az ezzel kapcsolatosan a magyar képviselőházban benyújtott indítvány napirendre tűzése kérdésében betegségem folytán helyettem és felkérésemre a pónzügyminister ur a magyar kormány nevében nyilatkozott. Azt hiszem tehát, hogy ebben a tekintetben nincs további nyilatkozatokra szükség. A helyzet egészen világos. Senkinek eszeágában sincs az orosz birodalom belügyeibe avatkozni. Azok az események, melyek az orosz birodalom belsejében lejátszódnak, a mi felfogásunk, a monarchia czéljai, ennek a háborúnak jellege, a monarchia és szövetségeseinek a háború vitelében való intentiói tekintetében semmi változtatást nem idéznek elő és én azt hiszem, hogy ha most bárminő ujabb nyilatkozattal ismételném azokat a teljesen világos kijelentéseket, amelyek a szövetkezett hatalmak nevében már megtörténtek, ezeknek ismétlésével nem erő45*
