Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. •2Z nehezedő és mindig súlyosbodó hadi költségek ellenére is. Bár igen sok életbevágó és érdekes közgazda­sági kérdést kellene felhoznom, így többek közt a még mindig megoldásra váró mezőgazdasági hitel igen fontos kérdését, mert mi tagadás benne, két év óta mezőgazdaságunk válságos helyzetben van és ezt egy első sorban mezőgazdasági államban, nem­csak a mezőgazdaság maga, hanem szép fejlődésnek indult kereskedelmünk is, de igen fejletlen és igy még fejlesztésre szorult iparunk is, nagyon megérzi. De nem akarok a méltóságos főrendek szives türelmével visszaélni és igy csak egy a földmivelési minister tárczájához tartozó igen fontos kérdéshez akarok igen röviden hozzászólani. A Tisza völgye, ezen színmagyar vidék, szabályozási szempontból, daczára azon törekvés­nek, mely a múltban is az egyöntetűségre töreke­dett, bizonyos hiányokat mutat fel. Ezek a hiá­nyok a múlt és két év előtti, de különösen az 1913-iki árvizcatastrophák alkalmából felszinre jöttek, kidomborodtak, nyilvánvalóvá lettek. Köz­tudomású, hogy a felső Tisza egész complexumá­ban, a mellékfolyókat is beleértve, válságos helyzetbe juttatta az északkeleti megyéket Mara­marostól kezdve Szabolcsig és Erdélynek külö­nösen a Szamos, de más folyók mentén levő vidékeit is, a tavalyi abnormis, rettenetes idő­járás. Ugy hogy évekre kihatólag nem fogunk tudni ott gazdaságilag helyrejönni. A be] ügy ­minister igazat fog nekem adni. hogy a kivándor­lás ezen árvizsujtotta megyékből mutatja a leg­nagyobb és sajnos rohamosan emelkedő számokat. Konstatálnom kell, hogy a kormány e bajok­kal szemben intézkedéseket tett, nemcsak segélyt nyújtott, de részben kölcsönöket, — bár drágákat is — adott és törvényhozási utón is egy törvény­javaslat alakjában jelét adta annak, hogy a hely­zetet komolynak, a bajt sürgősen orvoslandónak tartja. A Tisza-völgy szabályozása, méltóságos fő­rendek, mint azelőtt mondtam, hiányokat mutat föl az egyöntetűség rovására. Ennek az okát abban látom, hogy egyrészt voltak érdekeltségek, melyek a jó, száraz időkben nem érezték a viz­szabályozás hiányát, mint például a Szamos köze árvédelmi szempontból, vagy mint például a felső­és alsószabolcsi társulat a belvízrendezés szem­pontjából, avagy másrészt voltak érdekeltségek, melyek hiába emelték föl esdő szavukat, szavuk a pusztában hangzottak el meghallgatás nélkül, mint például az Alsó-Latorcza vidéke és érdekeltsége Csaptól Zemplénig, mely nagy érdekeltségnek panaszai és sérelmei talán ugy látszik, végre meg lesznek hallgatva, illetve orvosolva. Végül,mert már régen nem volt oly nagy ca­tastropha, mintáz 1912-ik és 1913-ik években, mely az illető érdekeltséget megmozgatta volna, hogy törődjék a maga vízi dolgaival, mint pl. a Bodrog jobbparti érdekeltséget. A Latorcza alsó vidéke és a Bodrog jobbparti érdekeltség azért jött ilyen válságos helyzetbe, mert az ottani állapotokkal az intéző körök ha foglalkoztak is, a végleges megoldástól fáztak. Ott nagy hibák történtek, azt a vidéket következetesen és minden megkérdezés nélkül, sőt tiltakozása da­czára, minden oldalról nyakon öntötték. A múlt század 70-es éveiben Schönborn gróf érdekében létesíttetett a Latorcza csatorna és tizenegy át­vágás Munkácstól egész Csapig, e munkák fiereg megye alispánja elé terjesztettek és közszemlére tétettek a nélkül, hogy az érdekelt Bodrogközi szabályozó társulat erről értesítve lett volna. A társulat magánúton értesült róla, tilta­kozott ellene, de hiába. Midőn az alispáni hatá­rozat ellen a közmunka- és közlekedési minister­hez folyamodott a társulat, ott el lett utasítva. A múlt század végén és ennek a századnak az elején a beregi társulat összes belvizeit és a Szernye­mocsár alsó vizeit is a Latorcza alsó vidéke kapta. Ez volt észak-keletről, — észak-nyugatról az Ondova—Tapoly lett nyílegyenesen a Bodrogba bevezetve, a mi az alsó Latorcza vizeit vissza­tartotta és a mindig fokozódó bajokat okozta, — ezzel szemben a Bodrog-közi társulat a Bodrog és Latorcza folyók szabályozását kérte és sürgette Tokajtól a csapi hídig 1888-tól kezdve egészen a mai napig szünet nélkül; mert a Bodrog folyó, mely a Latorcza, Ondova, Tapoly, Laborcz egye­süléséből ered és Zempléntől Tokajig a Bodrog elnevezést kapja, ennek a Bodrog folyónak a viz­emésztése rossz, a felső vizeket nem vezeti jól el, átvágásai nem fejlődnek a mélységben, sőt fel­iszapolódnak. Bocsánatot kérek, méltóságos főrendek, hogy lényegtelen mellékkörülményeknek látszó dolgo­kat hozok fel. De ezeket szükséges volt előre bocsátani, hogy egyrészt nagy aggodalmamnak adjak kifejezést afelett, hogyha most azon törvény­javaslat, melyet a földmivelési kormán)' az állami szabályozás alá nem eső folyók kártételei ellen tel­jesítendő munkákról be fog adni, törvénynyé válik, — a már létesített szabályozási művek ne legye­nek ezen uj műveletek által veszélyeztetve és az egyes érdekeltségek, melyek a nagy vízszabá­lyozási terhet is már alig bírják meg, ne legyenek ujabb teherre] sújtva, — másrészt, hogy a föld­mivel ésügyi kormányt kérjem, hogy csaknem egy évszázad mulasztását a Latorcza-Bodrog vizszer­kezet egységes szabályozásának keresztülvitelével pótolni szíveskedjék, mert nem hiszem, hogy egy színmagyar vidéknek a felső szabályozások végre­hajtása óta számtalanszor megismétlődött szavai és hangoztatott sérelmei a műszaki szaktudás mai állapotában kellő méltatás és figyelembevétel nélkül elhangzani fognak. Miután a műszaki közegekhez értünk, legyen szabad második, nem kevésbé fontos, aggályomat a földmivelési minister urnak előadni. Ez az aggályom pedig az, hogy míg az eddig is állami szabályozás alatt állott folyók s folyószakaszok műszaki ügyeit a folyammérnöki hivatalok vé­gezik, addig a felsőbb folyók és folyószakaszok azonos természetű ügyeinek ellátása a cultur-

Next

/
Thumbnails
Contents