Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-58
24 A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. mérnöki hivatalok ügykörébe van utalva. Ezen aggodalmam a folyammérnöki és culturmérnöki intézménynek teljes különállásában gyökeredzik és őszintén meg kell vallanom, kétféle műszaki ellátás mellett egységes, feltétlenül egészet képező mű sikerét biztositva nem látom. Nem akarok itt a kétféle műszaki intézmény bírálatába bocsátkozni. Azt is jól tudom, az egyes hivatalok személyzete már mindkét nembeli munkában foglalkoztatva van. Itt volna azért az ideje annak, hogy a két műszaki ágazat, — mely mindkét ágazat iránt a legnagyobb elismeréssel és becsüléssel vagyok, — egyesitése megtörténjék s ne csak íővezetésük legyen egységes. Ha a külső hivatalok is mind vizépitési hivatalok volnának, működésük egyöntetűbb volna és itt azt a kérdést vagyok bátor a földmivelésügyi ministerhez intézni, hogy addig, amig megfelelő utódokról nincs gondoskodva, akik a Tisza-szabályozás nagy művét betetőzni vannak hivatva, addig a most még ugyan működő, de már működésük teréről eltávozni óhajtó régi kipróbált szakerőket semmi áron el ne engedje menni, hogy azzal az eddig nagy fáradtsággal, szaktudással és költséggel létesített nagy szabályozási művelet, Széchényi Istvánnak ez a nagy gondolata, ne legyen veszélyeztetve. (Elénk helyeslés.) Legyen szabad egy-két észrevételt tennem Zselénszky Róbert t. tagtársam előadására a telepítési kérdésről. (Halljuk ! Halljuk!) Magam részéről a telepítési actióra vonatkozólag igazat adok neki abban, hogy Darányi Ignácz, mint földmivelésügyi minister sokkal szerencsésebb helyzetben volt, mert két ministersége alatt neki nagyon sok pénz állott rendelkezésére ; akkor a pénzügyi viszonyok általában jobbak voltak és ő akkor sokat költhetett erre a czélra. Én azonban a telepítési actiót teljesen rossznak mégsem minősíteném, mint tette azt t. barátom. Tudom, hogy egy törvény is készült, amelyet a financiális helyzet miatt nem lehetett megvalósítani, ami nagy kár, mert ha az Altruista Bank, — hogy ezt is érintsem, — mutat is fel bizonyos téren eredményeket, a telepítés terén, sajnos, semmi eredményt nem ér el és ennek szintén a pénzügyi helyzet az oka. Azt is sajnálom, hogy az emiitett törvényjavaslat törvényerőre nem emelkedett, sajnálom légióként a parcellázások szempontjából, mert ennek a törvénynek alapgondolata az volt, hogy a derüre-borura eszközölt parcellázások államilag szabályoztassanak, amiáltal a kisemberek százezrekre menő károsodástól lettek volna megóvhatok. Sajnálom ennek a törvénynek elmaradását azért is, mert különösen nemzetiségi vidékeken veszélyesnek tartom, ha a parcellázások minden irányítás és minden ellenőrzés nélkül folynak. Csak ezeket akartam megjegyezni, egyébként a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés.) Elnök : Méltóságos főrendek, az ülés elején nyert felhatalmazásom alapján a tárgyalást most két órára felfüggesztem. Kérem a méltóságos főrendeket, hogy délután á órakor, amikor az ülést folytatjuk, pontosan megjelenni szíveskedjenek. (Szünet után.) Elnök l Méltóságos főrendek! Az ülést megnyitom. Szólásra jelentkezett? Radvánszky Albert b. jegyző: Ullmann Adolf ő méltósága. Ullmann Adolf: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Mulasztást vélnék elkövetni, ha Zselénszky Róbert gróf főrendiházi tag ur délelőtt elmondott beszédének azt a részét, amely a fedezetlen határidőüzletre vonatkozik, s amelyben ő abbeli óhaját fejezi ki, hogy e tekintetben törvényhozói intézkedések foglaljanak helyet, minden megjegyzés nélkül hagynám. Őszintén megvallom, hogy nem tudok magamnak oly kritériumokat alkotni, amelyek ilyen törvény megalkotásának alapját képezhetnék. Ha nézzük az osztrák törvényt, amely a határidőüzletet eltiltja, annak egyik szakasza azt mondja, hogy a fedezetlen határidőüzlet gabonában és terményekben eltöröltetik és a törvény egy másik szakaszában mondja azt, hogy amennyiben oly üzletek köttetnének, amelyekről feltételezhető, hogy fedezetlen határidőüzlet jellegével birnak, akkor e tekintetben rendeleti utón lehet intézkedni. Nézetem szerint nálunk lehetetlenség volna az, hogy rendeleti utón történjék e tekintetben intézkedés, mert a hatóságokra nem bizhatjuk azt, hogy az üzleteknek minemüségét megítéljék. Ez esetben oly bizonytalanság foglalna helyet, amely az egész üzleti életet megbénítaná. Ha a történelem hasábjait lapozgatom, akkor azt találom, hogy — legalább szerény tudomásom szerint — 300 éve múlt annak, hogy a határidőüzletre vonatkozó első tilalom létesült. 1602-ben jött ugyanis létre a »Holländisch-Ostindische Handelscompagnie«. Mindjárt az alakulási első években rendkívül nagy agio fejlődött a részvények utáni nagy kereslet folytán, azonban már kevés idővel később az üzlet rossz menete következtében hirtelenül nagy árvisszaesés állott be olyannyira, hogy rövid pár nap alatt ezen Holländisch-Ostindische Handelscompagnie részvényei 100%-kal estek vissza. Itt megjegyzem, hogy 6z a 100 százalék nem ugy értelmezendő, hogy teljesen értéktelenekké váltak, mert abban az időben nem létezett a mai kereskedelmi törvényhez hasonló intézkedés, hanem olyan, mint ma is az EgyesültÁllamokban, ahol bár minden egyes államnak külön-külön törvénye van, codificált kereskedelmi törvény sehol sincsen, hanem a viszonyok szüksége szerint egyes törvények nap-nap után alakulnak, de ott is az összes államokban végigvonul, hogy a részvényes nemcsak a névértékkel, hanem a névérték duplájával szavatol.
