Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-91

A FŐRENDIHÁZ XCI. ÜLÉSE. 323 ki ugyanazon árakkal, de azzal a különbséggel, hogy a kereskedők és a termelők közti forgalomban a Haditermény közvetítése mondatott ki. De, bocsánatot kérek, a termelők egymás közt, vagy a termelő a magkereskedőtől szabadon maximális árakon vásárolhatja a lóheremagot. Sőt ez a rendelet biztosította, hogy azok a gazdák, akik nem termelnek maguk lóherevetőmagot, szükségletüket maximális áron könynyen fedezhetik. Hogy miért kellett nekünk a Hadi terményhez utalnunk a fölös lóherét ? Egyszerűen azért, mert a német kormány követelte, hogy rendet, teremtsünk ezen téren, ha akarunk répavetőmagot és kerti magvakat kapni. 0 nem elégedett meg azzal, hogy mi azt mondtuk, hogy »beleegyezünk 100. vagy 150 waggon lóheremag kivitelébe, de vedd magadnak itt meg«, hanem követelte, hogy a magyar kormány neki ezt szállítsa is, mert azt mondták neki, hogy csak az bir értékkel, amit kellő időben a magyar kormánytól a határon át tud venni és miután ugyanilyen eljárást követ ő is s a termelőknek szükséges répavetőmagvakat és a kerti magvakat, — aminek jelentőségét, azt hiszem, felesleges hangsúlyoznom és amire nézve kizárólag és egyedül Németországra vagyunk állandóan utalva, — hasonló módon bocsátja rendelkezésünkre : nem zárkózhattam el az elől, hogy ezen követelésének eleget tegyek. Inkey Pál báró ő méltósága a tengeri csírátlanítására vonatkozó rendeletet kifogásolta. Ez azonban nem mindenkire kötelező, a csírátlanítást csak azokra a malmokra rendeli el kötelezően, amelyeket az Országos Központi Hitelszövetkezet ilyen csírátlanításra berendezett. Épen én voltam az, aki ugyanannak a nézetnek adtam kifejezést az Országos Központi Hitelszövetkezettel szemben, amely ezt az egész csirátlanitási aktiót vezeti, amelyet ő méltósága itt hangoztatott, hogy azt a sok, pár ezerre menő vámőrlőmalmot nem lehet kötelezni és agyonütni, de igenis, ha azokat a malmokat záros határidőn belül az Országos Központi Hitelszövetkezet tudja csírátlanításra berendezni, akkor indokoltnak tartottam, hogy ezekre kötelezőleg kimondassák a csírátlanítás. Lehet, hogy valahol félreértették ezt a rendeletet, de megnyugtathatom ő méltóságát, hogy ez csak azokra a malmokra kötelező, amelyeket az Országos Központi Hitelszövetkezet igy berendezett. Még egészen röviden ő méltóságának az árpa és a tengeri különböző áraira vonatkozólag tett megjegyzéseire kívánok felvilágosítással szolgálni. Van benne valami visszás helyzet, hogy maximális árakon felül vett át a kormány tengerit. De méltóztassék figyelembe venni, hogy ez requirálva lett és az összes alispánok, akik érdekelve voltak, felhivattak, — megbeszéltem velük a dolgot, — de mind azzal a követeléssel állottak elő, hogy ők csak ugy biztosit hatják a requirálás sikerét, ha az általuk requirált tengeriért Főrendiházi napló. 1910—1915. IV. kötet. premiumot fog a termelő kapni. Minthogy pedig a tengeri nem ment át a közfogyasztásba,, hanem kizárólag a hadsereg szükségletének fedezésére fordíttatott, a hadügyminister hozzájárulásával épen a magyar gazda érdekében és hogy megkönnyítsem a hatóság eljárását, belementem abba, hogy a megyék által requirált tengeri ára magasabb legyen, mint a maximális ár. Elismerem, hogy voltak ennek kellemetlen következményei, mert azt a tévhitet ébresztette a közönségben, hogy a kormány nem tartja be a maximális árakat, de az idei rossz tengeritermés mellett oly nagy feladat volt a szükséges mennyiség biztosítása, hogy méltányosnak tartottam az összes alispánok egybehangzó kérelmét és hozzájárultam. Ezeket voltam bátor ebben a vitában felhozottakra elmondani. (Helyeslés.) Elnök : A pénzügyminister ur ő nagyméltósága kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Méltóztassék megengedni, hogy t. barátom előadása után egészen röviden reflektáljak a vita során felhozott egy pár kérdésre. Hadik János gróf ő nagyméltósága és Inkey Pál báró ő méltósága a tisztviselők kérdését emiitette. Méltóztassék elhinni, hogy a kormány teljes tudatában van annak, hogy milyen nagy a drágaság és hogy főleg a fixíizetésüeket és elsősorban a tisztviselőket érinti ez. Ebben a tekintetben a múltban is a viszonyok által megengedett lépéseket megtettük. Hivatkozhatom arra, amiket a képviselőházban is előadtam, hogy tudomásom szerint egy ország sem ment a tisztviselők háborús segélyezése terén oly messze, mint mi. Es amellett mi voltunk az elsők, akik az aktiót megkezdtük. Korántsem elegendő az a mai drágasághoz képest, amit tehettünk, aminthogy mások sem adhattak annyit, amennyi kellett volna. Hadik János gróf : Másutt a pénz nincs igy elértéktelenitve. Teleszky János pénzügyminister: Kérem, nálunk sincs annyira . . . Azt pl., hogy Ausztriában kevésbbé lenne elértéktelenitve, nem tudom. De az osztrák háborús segély és az osztrák tisztviselők helyzete, a valamivel magasabb fizetés daczára, nem kedvezőbb, mint a magyar tisztviselők helyzete. Ezenkívül igyekeztünk és igyekezünk a jövőben is más módon a tisztviselők helyzetén-, amenynyire a viszonyok engedik, segíteni. Azt a bizonyos mondást, amelyet ő nagyméltósága szememre vetett és amelyet a lapok is szememre vetettek, bocsánatot kérek, nem ugy mondtam, ahogy ő nagyméltósága rám alkalmazta. A szavak ugyanazok voltak, de egészen más összefüggésben egészen más ugyanazon szavak értelme. Arról volt akkor szó, hogy egy képviselő megbotránkozását fejezte ki azon, hogy tud egy magyar bíróról, aki kénytelen volt a gyermekének czipőjét talj^alni. Ekkor én nem azt mondtam, 41