Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-91

mn A FŐRENDIHÁZ XCJ. ÜLÉSE. maradt, akkor igenis indokolva volt egy nagyarányú vetőmag-aetió, amelynek arányai meghaladtak minden addigi ilyen actiót és amelynek szervezése, lebonyolítása igen nagy nehézségekkel járt; constatálhatom azonban, hogy az nagyjában és egészében sikerült. Ha voltak egyes helyek, ahol tavaly megkésve érkezett a vetőmag, ez forgalmi akadályokban lelte magyarázatát, még pedig olyan elháríthatatlan forgalmi akadályokban, amelyek ott álltak elő, hol épen a hadműveletek miatt hosszabb időre lezárták azokat a vonalakat, de oly sporadikusak és csekélyek voltak, hála Istennek, ezek az esetek, hogy nagyban és egészben az az actió, amely az államvasutakat akkoriban majdnem hat héten keresztül kizárólag igénybe vette és megterhelte, sikerültnek mondható. De nem áll ő nagyméltóságának az az állitása sem, hogy a kormány a vetőmagokat rekvirálta. Bocsánatot kérek, épen az élelmezési hivatal főnöke az általa kiadott rekvirálás! rendeletben a legszigorúbban eltiltotta, hogy a vetőmagot elrekvirálják. Hadik János gr.: Ezt most adták ki. Hát nem rekvirálták el a vetőmagot? Ghillány Imre br. földmivelésiigyi minister: Bocsánatot kérek, ha elrekvirálták, ez félreértés, vagy visszaélés volt. De az első rekvirálási rendelet, amelyet az élelmezési hivatal kibocsátott, határozottan megtiltja, hogy a vetőmagot elrekvirálják. Hadik János gr.: És az elkésve jött! Ghillány Imre br. földmivelésiigyi minister: Nem jött elkésve, hiszen annak a rendeletnek nyomán vette csak kezdetét a rekvirálás; addig nem volt az 1916. évi termelésre vonatkozólag a rekvirálás elrendelve, elkésve tehát nem jöhetett, de pl. a szatmármegyei alispánt az élelmezési hivatal főnöke épen azért függesztette fel, mert a gazdasági érdekeket kellő figyelemre nem méltatta. Hogy a nagyméltóságú főrendiházi tag ur az állításhoz az adatokat honnan veszi, azt nem értem és nagyon lekötelezne, ha sziveskednék nekem konkrét adatokat szolgáltatni, hogy a bajokon még idejekorán segítsek. Hadik János gr.: Nagyon szivesen! Ghillány Imre b. földmivelésiigyi minister: A nagyméltóságú főrendiházi tag ur a kormány működésében azt is kifogásolta, hogy a háború folyamán az annyit hangoztatott többtermelési jelszó érdekében semmit sem csinált. Teljesen osztom e tekintetben a Zselénszky Róbert gróf ur ö nagyméltósága által mondottakat, hogy a háború alatt többtermelésre nem gondolhatunk, különösen akkor nem, midőn a legnagyobb megfeszítéssel, körültekintéssel és előrelátással sikerült csak a status quot, tehát azt a termelést biztosítani, amely békeidőben volt. Hadik János gr.: Hogy parlagon ne maradjanak, az a fő. Ghillány Imre b. földmivelésiigyi minister: Erre vonatkozólag legyen szabad Ő nagyméltóságának figyelmét felhívnom pl. a tavalyi aratási actióra. Elismerem, hogy az időjárásnak igenis nagy része volt benne, de ón minden egyes gazdától, országszerte minden vidékről azt hallottam, hogy a megfogyatkozott munkaerő ellenére egy évben sem arattak le oly könynyen, mint tavaly. Hadik János gr.: Mert rossz volt a termés ; olyankor mindig könnyű aratni. Ghillány Imre b. földmivelésiigyi minister: Elismerem azt is, hogy ez idén sokkal nagyobb nehézségekkel állunk szemben, de az összes érdekelt felek elismerték, hogy ópugy a honvédelmi minister ur, mint az ő elnöklete alatt álló gazdasági intézőbizottság a leggyorsabban intézkedett és idejekorán tudta a munkaerőt azok rendelkezésére bocsátani, akiknek akkor arra szükségük volt. Hadik János gr.: Tessék egy kimutatást letenni a ház asztalára arról, hogy mennyi föld maradt parlagon. Ezt az adatot el lehet fogadni! Ghillány Imre b. földmivelésiigyi minister: Erre vonatkozólag pl. jelenthetem a méltóságos főrendeknek, hogy 1916. év őszén az őszi vetésekből 15%-kal több vettetett el, mint bármely békeévben. Ezt bátor vagyok hiteles adatokkal ő nagyméltóságának, ha kívánja, bemutatni. Hadik János gr.: Ez még semmit sem bizonyít! Mennyi marad egy éven parlagon az országban ? Ghillány Imre b. földmivelésiigyi minister: Semmiesetre sem marad több, mint békeidőben, és ami a parlagonmaradást illeti, erre vonatkozólag csak azt kívánom megjegyezni, hogy hatóságok és egyes katonai jmranesnokságok a parlagon álló területeket a legnagyobb buzgalommal mivelés alávettek 1915-benés 1916-ban s a végeredmény pedig az volt, hogy a vetőmagot sem tudták onnan visszakapni. Azt hiszem tehát, hogy olyan szántók kultúra alá vétele, amelyek el vannak hanyagolva, akkor, midőn a kultúra alatt álló földeken sem tudjuk a kellő munkaerőt biztosítani, nem lehet gazdaságos és czélszerü. Zselénszky Róbert gr.: ügy van! Ghillány Imre b. földmivelésiigyi minister: Zselénszky Róbert gróf ur ő nagyméltósága kifogásolta, hogy a lóhere-requirálás elrendeltetett. De azt hiszem, ő nagyméltósága téved, mert hiszen a requirálás nem rendeltetett el, a lóherére nézve egyéb nem történt, mint az, hogy az 1915. évi termésre érvényes maximális árak újból publikáltattak; félreértésekelkerülése végett történt, mert az 1915. évi lóheremagtermésre vonatkozó maximális árrendelet azt mondta, hogy további intézkedésig, tehát ezen rendeletben már bentfoglaltatott, hogy mindaddig, mig az árak ujabban meg nem állapittatnak, érvényesek az 1915. évre szóló árak. De hogy kétség ne merüljön fel, uj rendelet bocsáttatott