Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-91

A FŐRENDIHÁZ XCI. ÜLÉSE. 319 A hatodik jelentésben foglaltatik egy 3652. számú rendelet, mely a kukoricza feldolgozására vonatkozik, melynek ügyében a t. földmivelésügyi rninister úrtól sürgős intézkedést kértem. Ez a rendelet előírja, hogy a kukoriczát hogyan kell forgalomba hozni, hogy előbb csirátlanitani kell, az emberi táplálkozásra alkalmassá tenni. Tilalom is van arra nézve, hogy csak ugy hozható forgalomba, hogyha a malomban csirátlanitva van. Én is malomtulajdonos vagyok ugyan, de megjegyzésemet nem a malomtulajdonosok érdekében teszem, hanem azt hiszem, hogy a kis vámőrlő malmokra vonatkozó e tilalomban végtelen igazságtalanság rejlik azon kis emberekkel szemben, akiknek egy-két métermázsa kukoriczájuk van, melyet az eddigi gyakorlat szerint kis malmokban megőröltettek, egy részét lisztté őröltették, másik részét állatetetésre használták. Már most ezek a kismalmok nem rendezkedhettek be a csirátlanitási eljárásra. Ebből az következik, hogy az a szegény ember néhány métermázsa kukoriezájával nem tud mit csinálni. Ha eleget akar tenni a rendeletnek, olyan fuvarral terheli kukoriczáját, mely egyáltalában nincs arányban annak az értékével, sem azzal a haszonnal, mely a csiratlanitásból előállhat. Ha pedig nem tesz eleget a rendeletnek, kénytelen lesz tengerijét ugy ahogy van, állataival megetetni és igy a rendelet az ellenkezőjét éri el annak, amit akar, t. i. annak semmiféle része sem marad majd emberi táplálkozásra. Azért kérem a földmivelésügyi rninister urat, intézkedjék, hogy azoknak a fogyasztóknak, aláknek ilyen minimális mennyiségű tengerijük van, meg legyen engedve ennek bármily malomban való megőrlése. így orvosolva volna a baj. Különben pedig a kormány jelentését elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki általánosságban hozzászólni a jelentéshez ? Ha senki, a vitát bezárom. A földmivelésügyi rninister ur kivan szólani. Ghillány Imre b. földmivelésügyi rninister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Méltóztassék megengedni, hogy egész röviden reflectáljak a felszólalások azon részére, melyek tárczám ügykörébe tartoznak. Először szólok a birtokpolitikáról, melyre nézve, azt hiszem, felesleges e házban fejtegetnem, hogy mily kényes kérdés és hogy tárgyalása mennyi körültekintést és óvatosságot igényel. Azt hiszem, nem tévedek abban, hogy a legegészségesebb birtokpolitika az, mely simul az illető nemzet érzelem- és gondolatvilágához. Természetes, hogy mint minden, ez is haladásnak van alávetve, de a legegészségesebb haladás épen az, mely számol a nemzet gondolat- és érzelemvilágával és ősi tradícióival. Mindenkinek, de elsősorban az államkormányzatnak kötelessége őrködnie, hogy bármennyire tetszetősek, de olyan irányelvek ne érvényesüljenek, * melyek esetleg nem a nemzet erőforrásává, hanem gyöngeségének forrásává válhatnak. Elismerem, vannak egyes jelenségek, melyek megfontolást igényelnek. De méltóztassék megengedni, téves az az általános közhit, hogy a háború alatt nagy birtokeltolódások és birtokcserék történtek. A kormány állandóan figyelemmel kiséri a kérdést és a telekkönyvi hatóságok állandóan jelentést tesznek a birtokváltozásokról. Véletlenül kezemben van egy kimutatás, mely összehasonlítja az 1914. évi birtokforgalommal az 1915. év első felét. A második felére vonatkozó kimutatás most készül. Ebből láthatjuk, hogy a birtokcserék a normális békeévek birtokcseréjénél jelentékenyen kisebb arányokat öltöttek. 1914-ben a birtokcserék száma 392.476 volt, 1915 első felében 106.193; ha e féléves adatot az egész évre átszámítjuk, kapunk 212.000-et, ami a 392.000-hez képest majdnem 100 perczentes visszaesést jelent. Ez igen örvendetes jelenség. A birtokpolitikánál nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy ma még a helyzet át nem tekinthető, tehát igen korai lenne ma mélyreható reformokkal előállani. Hiszen még sejtelmünk sincs arról, mily arányokban lesz erre szükség, vájjon a magyar állam ereje képes lesz-e kielégíteni mindazon igényeket, melyek ma sok oldalról kielégítést várnak és remélnek. És talán legveszedelmesebb biztatást adni a meg nem valósitható várakozásoknak. Hadik János gr.: Készülni sem szabad ? Ghillány Imre br. földmivelésügyi rninister: De igen. Hadik János gr.: Tettekkel, nem adatgyűjtéssel ! Ghillány Imre b. földmivelésügyi rninister: Kétségtelen, hogy vannak jelenségek, melyek egészségtelenek, orvoslásra szorulnak. Ep azért, bár nincs módomban ma részletesen felvilágosítani a méltóságos főrendeket, de jelezhetem, hogy a legközelebbi időben a kormány törvényjavaslatot szándékozik beterjeszteni, mely egyrészt szabályozni akarja az üzletszerű birtokközvetítést, másrészt a parcellázásokat is megfelelő felügyelet alá kívánja helyezni, hogy megakadályozza a földdel való üzérkedést, de nem hagyja figyelmen kivül azt a szempontot sem, hogy a pénzintézetek mostani birtokvásárlása üdvös, vagy káros hatással lehet-e a jövő birtokpolitikai alakulásokra? Nem mehetek részletekbe, hisz még nem végleges a megállapodás és nem akarok elébe vágni az egész kormány állásfoglalásának, de ismétlem, a legközelebbi időben módjukban lesz a méltóságos főrendeknek és a közvéleménynek is e kérdésekkel foglalkozni. O nagyméltósága Hadik János gróf ur kifogásolta a vetőmag-actiót. Ha méltóztatik visszaemlékezni a tavalyi actióra, amikor 1915 őszén lehetetlen volt az őszi munkálatokat elvégezni és az őszi vetéseknek nagy része tavaszra