Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

22 A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. kívánni, amit kivannak a bíróság számára. Ilyformán tehát a vidéki akadémiákon qualificatiót szerezni többé nem lehet, a vidéki akadémiák sorsa tehát el van döntve, a vidéki akadémiáknak tovább jelentőségük nincsen. Ép ezért szükséges és fontos volna, hogy a vidéki akadémiák possibilis helyeken vidéki egyetemekké fejlődhessenek ki, hogy azokon megszerezhető legyen az universalis képzés és az a doctori fokozat, mely a jogi pályák előkelőbbjeire „természetszerűleg qualificál. (Helyeslés.) A reform kapcsán csak még egy dologra kivánok rámutatni s ez a kilátásba helyezett tanügyi reform és pedig a népoktatási, a középtanodai és a főiskolai oktatási reform. A főiskoláknál nincs több kivánságom az elmondottakon kivül, mint az : tessék a főiskoláknál bevezetni a fegyelmet, tessék lehetővé tenni, hogy a tanulók előadásokra járjanak, műveljék magukat és tanuljanak, hogy a 18 éves kortól egészen a 24 éves korig ne éljen az ifjú ember felelősségtelen életet, hanem éljen ezen főiskola autonómiájában méltányos fegyelmi szabályok szerint testi és erkölcsi erőben és épségben, (Helyeslés.) művelje magát, gazdagítsa a magyar intelligentiát ugy, ahogy azzal gazdagitani a magyar intelligentiát az egyetem feladata. (Helyeslés.) Én ugy a vidéki, mint a fővárosi egyetemek számára méltányos fegyelmet kívánok, mint az erkölcsi nevelés eszközét. (Helyeslés.) Ami a középiskolát illeti, ő excellentiája a nagyméltóságú minister ur reformtervekkel állott elő. Tisztelettel meghajlok ezen reformtervek előtt. A közoktatásügyi tanács expozéjából, hogy ugy fejezzem ki magamat, meggyőződtem, hogy őt a legjobb szándék vezeti arra nézve, hogy a középiskolai oktatás eredményeit fokozza; de természetszerűleg előtérbe kerül a latin nyelv kérdéfe, annak a nyelvnek a kérdése, amelyben a legtöbb instructiv és amelyben a legtöbb pedagógiai erő van, amelynek formáiban a legtöbb művészi szépség van és amelyből az egész világ eulturája táplálkozik 2000 esztendő óta. (Ugy van 1) A latin nyelv tanításában elért gyengébb eredmény fölött méltán lehet panaszkodni, de annak következménye nem az, hogy a latin nyelv küszöböltessék ki, hanem hogy jobban és eredményesen tanittassék. (Helyeslés.) Meg vagyok arról győződve, hogy ő excellentiája nem a latin nyelv rovására kívánja a közéj> iskolai reformot megoldani, hanem igenis a latin nyelv eredményes tanításának biztosításával és azon nagy culturkincsck megőrzésével, amelyek a latin nyelv tanításából reánk fakadnak, amelyekről egy kiváló tudósunk ugy nyilatkozott valamikor, hogy a latin nyelv fentartandó Magyarországon, mert Magyarországon a latin nyelv nemzeti tárgy. Egész históriánk, egész multunk, egész 1848-ig terjedő történelmünk a latin nyelv culturájából táplálkozott, (ügy van !) Épen azért abban, hogy hozzákapcsolódtunk a nyugati kultúrához, hogy Eurójiának ezen jelentős helyén ezer esztendőn tul világtörténelmi hivatást teljesítettünk, a kereszténység után a latin nyelvnek mint tudományos kapcsolatnak is igen jelentékeny része van. (Helyeslés.) Ha a középiskoli reform a gyakorlati élet igényei szempontjából valósítandó meg, mindenesetre szükséges, hogy ő excellentiája vezessen be uj iskolatyjmsokat, ahol ezek a reformok megvalósíthatók lesznek, ahol kielégíthetők, lesznek azok az igények, amelyek a polgári életre vonatkoznak, sérelme nélkül azoknak a történelmi intézményeknek, amelyeknek elseje a gymnasium, amely felnevelte a magyar nemzetfentartó intelligentiát mind a mai napig, amelynek culturájából élt és él ma is az egész magyar culturnemzet. Ezeknek előrebocsátása után még csak azt akarom megjegyezni, hogy a népoktatási ügyben tervezett reformról informálva ugyan nem vagyok, csak annyit tudok, — azt is a lapokból, lehet hogy szintén tévesen informálódtam ebből, — hogy a népiskolákban járásonként való decentralisatio van tervbe véve, administrativ szempontok szerint. Én — egészen őszintén megmondom, — mint tanférfiu azt tapasztaltam, hogy az iskolaszékek nem előmozdítói a népiskolai ügynek, sőt mondhatom, sok tekintetben ballasztjai. A járásokban felállítandó iskolatanácsok nem lesznek egyebek, mint állami mezbe öltöztetett iskolaszékek. Én ezek nehézkességétől féltem ami népoktatási ügyünk fejlődését. Sokkal .biztosabb kezekben látnám tanférfiak kezében, paedagogusok, tanfelügyelők, világi, egyházi és állami képviselők kezében és a törvény olyanforma módositásának szellemében, hogy a valláserkölcsi alapon nyugvó népoktatás ingyenes, eredményes, nemzeti és magyar legyen. (Helyeslés.) Ha a közigazgatás államositásáról szóló reform tárgyalás alá kerül, annak tanügyi kérdéseihez mindenesetre szót fogok kérni. Most csak általánosságban voltam bátor azt megjegyezni, amit megjegyeztem és ismétlem azt a kérésemet, hogy különösen a katholikus autonómiának még ezen országgyűlés tartama alatt való törvényhozási elintézéséről gondoskodni méltóztassék. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Radvánszky Albert b. jegyző: Majláth József gróf ! Mailáth József gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Ha az 1914—15-ik évi állami költségvetést tüzetesen tanulmányozzuk, nagy aggodalommal tölthet el minket annak évről-évre való emelkedése, viszont némi megnyugvással állapithatja meg mindenki, aki nem elfogult és objectiv eriticát kivan gyakorolni és a számokat nem az elégedetlenség, ellenszenv vagy pláne politikai gyűlölség szemüvegén át szemléli, hogy minden egyes tárcánál daczára a még mindig kedvezőtlen pénzügyi, még mindig súlyos közgazdasági helyzetnek, haladást találunk az egyes tárczáknál, ugy hogy constatálhaijuk, miszerint a pénzügyi kormányzat a culturalis és socialis feladatokra is kiterjesztette figyelmét, az ólomsulyként reánk