Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. 21 megyek, biztositékául fog szolgálni minden időkre a felekezetek közötti békének, nyugalomnak és egyetértésnek. Hogy mégis ez égető kérdés volt, ezt egy másik politikai kérdéssel magyarázom meg és hozom összefüggésbe és az az elfogadott és szentesitett választójogi törvény. A választójogi törvény végrehajtása után a következő országgyűlés uj elemekből alakul meg. Ma minden parlamenti párt programmpontjának tekinti a katholikus autonómiát, jövőre fog jönni bizonyára tekintélyes számú parlamenti párt, amely nem fogja programmjának tekinteni a katho­likus autonómiát, sőt, meg vagyok győződve, tőle telhetőleg mindent megtesz annak ellenére, mert egészen más világnézetnek hódol, egészen más eszméket és irányelveket követ és a históriaiMagyar­ország kifejlődésének álláspontján egyáltalában nincsen. A katholikus autonómia életbeléptetésének akadályai tehát egy nagy politikai akadálylyal növekedni fognak. Mert én megengedem, hogy azok a más világnézetű polgárok, akiknek képviselői a ma­gyar parlamentbe kerülnek, autonómiát engedné­nek a katholikus egyháznak, de csak az ő erkölcsi és vagyoni szabadságának a romjain. Ma nem igy van a helyzet és ép azért ezt a helyzetet kellene fel­használni arra, hogy addig, amig a parlamentben képviselt politikai ellenségei nem lesznek ennek a hazafias eszmének, addig hozassék tető alá a dolog és addig a terminusig váljék törvénynyé a katho­likus autonómia. Ezt különösen az alapok és alapít­ványok, másrészt ped'g az iskolaügy szempontjából kívánom. Egy államférfiú cultusminister korában ki­jelentette, hogy a katholikus autonómia nem kép­zelhető máskép, mint az alapoknak és alapítvá­nyoknak kibocsátásával és az iskolák kibocsátá­sával. Kijelentette azt is, hogy legfelsőbb helyen vannak még aggodalmak, amelyeket azonban sikerülni fog eloszlatni. Én természetesen nem tudhatom, hogy azok az aggodalmak itt is, ott is closzlottak-e már, de annyit tudok, hogy az auto­nómiának behozatala sem a legfelsőbb kegyúri jognak, sem pedig a hierarchiának szervezetével és jogaival ellenkezésben nincsen, hanem igenis ellenkezésben van a katholikus egyház vagyoná­ból fentartott iskolákban azokkal az irányzatok­kal, amelyeknek itt-ott szomorú jeleit tapasztal­juk, hogy katholikus pénzből fizetett tanárok a katholikus álláspont ellen beszélnek a cathedrán, a cathedrán kivül a társadalomban, az újságok­ban, mondjuk a titkos társulatokban és a katho­likus egyháznak semmi eszköze nincsen, hogy ezt megakadályozza. Azt gondolom, valóban mini­malis dolog volna, hogyha valaki a katholikus alap dotációjából húzza a fizetését s ebből él, a katholikus egyházat ne üsse arczul, hanem tartsa tiszteletben. (Ugy van ! ügy van I a jobb­oldalon.) Ezt minden egyház megköveteli, joggal megkövetelheti tehát a katholikus egyház is. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem akarok helyekre és nevekre hivatkozni, de szomorodottan tapasztalom és minden katho­likus ember szomorodottan tapasztalja, hogy ez minálunk, Magyarországon lehetséges. Magyar­országon 12 millió katholikus van. Ennek a 12 millió katholikusnak vannak jogai, vannak isten­adta jogai, van együttérzése, van katholicitása, van hite, van erkölcse : ettől megfosztani őt senki jogosítva nincs, legkevésbbé az, aki a cultura szolgálatában olyan magas színvonalra emelke­dett, mint a kathedra. (ügy van ! a jobboldalon.) Már ez a negatív körülmény is kötelességévé teszi, hogy a magas kormány és a törvényhozás a katholikus autonómiával foglalkozzék, hogy az ilyen esetek ismétlődése elimináltassék. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban — amennyi­ben a katholikus autonómiának, mint ilyennek foglalkoznia kellene az alsóbb iskolákkal, a közép­iskolákkal és a főiskolákkal egyaránt, — szóba kell hoznom azt a helyzetet, amely előállott a vidéki egyetemek felállításáról szóló törvény meg­alkotása után. Én, mint magyar ember, csak örömmel üdvö­zöltem azt, hogy egy uj kultúrai intézménynyel gyarapszunk országunk két virágzó városában, Pozsonyban és Debreczenben. De a két vidéki egyetem felállításának kérdésével a főiskolák ügye elintézve nincs, nincs pedig azért, mert az egye­temek felállítása felvetett egy másik kérdést, azt, hogy mi lesz az akadémiákkal ? Ott van a j>ozsonyi kir. jogakadémia, mely katholikus jellegű intéz­mény, a tanulmányalapból taitatik fenn. Oda az állami egyetem megy. Ennek az akadémiának a sorsa most sincs eldöntve. Eri ugy tudom, hogy a nagyméltóságú püsjröki kar azt indítványozta, amit csekélységem is Írás­ban kifejtett, hogy az egyszerűen költözzék át Szegedre. Hogy történt-e ebben a kérdésben valami, vagy nem, azt nem tudhatom. Itt van tehát egy academia, amelynek létkérdéséről van szó. Ott van a másik, az egyedüli állami academia, a kassai. Szívből sajnálom, hogy a kassai egyetem felállítására, illetőleg visszaállítására irányuló haza­fias törekvések teljesen eredménytelenül maradtak. Sajnálom ezt annyival inkább, mert hogy vidéki egyetemeink vannak, hogy egyáltalában a nagy­méltóságú kormányok a vidéki egyetemek kérdé­sével foglalkoztak, ez a kasai egyetemi mozgalom kapcsán történt és igy mások javára dolgozott az az intelligentia, amely vindicalta magának vissza az absolutistikus hatalom által eltörölt, de va­gyonban és jogi folytonosságban még ma is fenn­álló kassai egyetemet. Nem is vindicalnék vissza többet, mint amennyi volt, t. i. az egyetem theo­retikus facultásait. Ez a második kérdés. Ma már ugy vagyunk, hogy a közigazgatási reform küszöbe előtt állunk. Az igazságügyi refor­mok folyománya már mostan az, hogy a birói pá­lyákon a doctoratus kötelező és azt hiszem,[hogy a közigazgatási reformnál a közigazgatási főtiszt­viselők számára is ugyanazt a qualirícatiót fogják

Next

/
Thumbnails
Contents