Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-89

280 A FŐRENDIHÁZ LXXXIX. ÜLÉSE. Én különben nem mondtam, hogy a törvény módosította az öröklési rendet. Az csak constatálta azt a tényt, hogy a morganatikus házasságból származott gyermekekre nem szállhat a trón, tehát itt a természetes, leszármazás apáról fiúra nem következik be. Én csak erről szóltam s azt hiszem, ebben mindenki egyetért velem. A harmadik módosítás, melyet benyújtok, a következő: A koronázási hitlevél első bekezdése után uj bekezdésképen volna beiktatandó a következő : »Az 1910. évi június 21-ik napjára Badaj>estre összehívott országgyűlés a már harmadik éve eddig sohasem látott méretekben dúló világháború miatt az 1886:1. t.-cz. értelmében 1915 június 21-én berekeszthető és uj országgyűlés összehívható nem volt, hanem az 1915: IV. t.-czikkel a már előbb összehívott országgyűlésnek tartamát kellett a békekötést követő hatodik hónap végóig meghosszabbítani.* Még csak röviden constatálom, hogy a t. ministerelnök ur nem reflectál fő argumentumomra, a törvény utolsó szakaszára való hivatkozásomra. Mert épen az a fontos, hogy e szempontból idéztessék a törvény. Mert a parlament nem ugy működik, mint ahogy különben működnie kellene; ebben korlátolva van. Ez oly fontos körülmény, amelynek akkor, mikor az országgyűlés koronáz, kell, hogy a hitlevélben nyoma legyen. Elnök: A herczegprimás ő eminentiája! Csernoch János bibornok herczegprimás: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Csak röviden kívánok néhány szóval reflectálni azokra, amiket Baltazár főrendiházi tag ur lmondott. Már a hitlevélszerkesztő bizottságbantétetett az az indítvány, hogy a hitlevél szövegében ne az mondassék, hogy »koronáztat«, ha nem »koronáz«. Akkor a bizottság szótöbbsége ugy határozott, hogy megtartatik az előadó által javasolt eredeti szöveg. Én azt hiszem, hogy akár az mondatik a hitlevélben : »koronáz«, akár az, hogy »koronáztat«, végső eredményben ugyanaz és az országgyűlés jogaira nézve ebből semmiféle hátrány nem következik. Mert az országgyűlés koronáz, az bizonyos, de az országgyűlés maga mindazokat a ténykedéseket, melyek a koronázással vannak egybekötve, nem végezheti. A koronázás különféle tetteknek nagy complexusából áll, mely között bizonyosan a legfontosabb, — és ettől függ magának az egész koronázásnak érvénye és minden jogi következménye, — az, hogy az esztergomi érsek és nem a prímás, — mert voltaképen ez az esztergomi érseknek joga, — és a nádor, illetve annak helyettese, ráteszik a király fejére Szent István koronáját. De ezt nem önmaguktól teszik, nem saját hatalmuknál fogva, hanem ama megbízatás alapján, melyet az országgyűléstől nyernek. És minthogy az országgyűlés őket ezzel megbízta, ők ugy cselekesznek, mintha maga az országgyűlés cselekednék. Hiszen 453 képviselő és tán mintegy 280 főrend nem lehet ott jelen és nem működhetik közre abban, hogy a király fejére ráteszik a koronát; tehát megbízzák régi jog és törvényeink alapján az esztergomi érseket és a nádort, illetve annak helyettesét, hogy ezt megtegyék. Amit az én csekélységem, ha az Isten addig éltet és az országgyűlés által választott nádorhelyettes ott tenni fogunk, azt mint az országgyűlés mandatariusai teszszük. Quis quid facit per alium, facere videtur per se ipsum. Amit valaki más által tétet, vagyis amivel valakit megbízott, ugy van, mintha maga cselekedné. Ennélfogva semmiféle jogsérelmet nem látok abban, ha benn marad a koronázási hitlevélben, — amin az idő rövidsége miatt már ugy sem igen lehetne változtatni, — a »koronáztat« kifejezés. Mert akár az egyik, akár a másik kifejezés van benne, mindenki tudja, hogy aki a király fejére teszi a szent koronát, e cselekedetét az országgyűlés megbízásából gyakorolja, ennélfogva nem egyéb, mint az országgyűlés mandatariusa. Ezt akartam röviden megjegyezni. (Elénk helyeslés.) Elnök." A ministereinök ur kivan szólani! Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Nem akarnám ugyanazokat ismételni, amiket az általános vita alkalmával szerencsém volt elmondani, hiszen Hadik gróf ő nagyméltósága is tulajdonképen csak utalt azokra, amiket már elmondott volt. Egyszerűen bátor vagyok arra kérni a méltóságos főrendeket, hogy az általános vita alkalmával előadott érveim alapján a szöveget változatlanul elfogadni és a benyújtott módosításokat mellőzni méltóztassanak. Csak egy megjegyzésem volna arra, amit ő nagyméltósága az 1900 : XXIV. t.-cz.-re nézve elmondott. O t. i. utalt arra, hogy szükséges az e törvényezikkre való hivatkozás, mert szerinte épen ez juttatja kifejezésre minden kételyt kizárólag, hogy a morganatikus házasságból született gyermekek a trónöröklési jogból kizáratnak. Hadik János gr.: Nem ezt mondja! Csak megállapítja, hogy házasság morganatikus volt! Tisza István gr.: Hát akkor bocsánat, egy árnyalatában talán nem jól értettem szavait. De az mindegy; e megállapításra semmi szükség nem volt. Annyival kevésbbé volt rá szükség, mert hisz tulajdonképen a magyar jog nem is ismeri a morganatikus házasság fogalmát. (Ugy van! Ugy vem!) A magyar jog szempontjából itt csak egy kérdés forgott fenn: hogy az e házasságból született gyermekek osztrák főherczegek-e, vagy sem ? Hadik János gr.: Ezt mondtam én! Miután a házasság morganatikus, nem főhercegek! Tisza István gr. ministerelnök: Ennek megállapítására semmi szükség nem volt az 1900 : XXIV. t.-czikkben. Ez meg van állapítva abban a házi