Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-89

A FŐRENDIHÁZ I.XXXIX. ÜLÉSE. 277 mintba csakugyan abban olyan cselekedetről, vagy olyan rendezésről lett volna szó, amely érintette a trónöröklés rendjét, holott, — felesleges mondanom, — a legnagyobb érdekek fűződnek ahhoz, hogy ne engedjük elhomályosítani azt a tényt, hogy a trónöröklés rendjét semmiféle ilyen törvényes rendelkezés, vagy lemondási nyilatkozat nem érintette, mert a trónöröklési rend megmaradt változatlanul, ugy ahogy az 1723., évi II. t.-czikkben megalkottatott. O nagyméltósága kifogásolja másodszor azt, hogy a hitlevél nem emlékszik meg arról a körülményről, hogy a képviselőház mandátuma törvény utján hosszabhittatott meg. Méltóságos főrendek! Mindenekelőtt csak egészen röviden jegyzem meg, hogy amidőn ő nagyméltósága azon állításommal szemben, hogy választásokat lehetett volna foganatba venni, a törvény szövegét akarja ellenem idézni és a törvénynek arra a kifejezésére utal, hogy az erkölcsi lehetetlenségnek jelzi a választást, — ezzel nekem ad igazat, mert hiszen erkölcsi lehetetlenség épen az olyan cselekmény, amely physikailag lehető volna, amely ellen azonban igen súlyos erkölcsi szempontok forognak fenn. (Ugy van! balról.) Hadik János gr.: Nem arról van szó ! Én azt nem tagadom, hogy physikailag lehetséges lett volna! Tisza István gr.: Ha az ember röviden azt mondja, hogy lehetetlen, az alatt physikai lehetetlenséget ért. Hadik János gr.: Bocsánatot kérek, tessék megnézni a beszédem szövegét! Tisza István gr.: Kérem — én nem akarok beszélgetést folytatni ő nagyméltóságával... Hadik János gr.: Megrövidíti a tárgyalást! Tisza István gr. ministereinök: . . . hanem ismétlem, hogy lehető lett volna és ezt legjobban mutatja az, hogy Angliában most egészen nyíltan beszél a kormány arról, hogyha szükség lesz rá, a választókra fog appellálni, pedig ott is körülbelül öt millió ember van fegyverben. A lehetőség tehát megvan, de nem volna czélszerü, nem volna helyes és ennélfogva azt a kifejezést használhatjuk, hogy erkölcsi lehetetlenség. De a hitlevélben, — méltóztassanak megengedni, •— igazán nincs helye ennek a körülménynek, mert a hitlevélben ő Felsége tesz ünnepélyes nyilatkozatot, hogy a törvényt és alkotmányt meg fogja tartani és nem tudom hogyan tartozhatnék ő Felségének egy ilyen ünnepélyes nyilatkozatába az a kérdés, hogy ezen országgyűlés képviselőháza meghosszabbított mandátum alapján vesz-e részt az országgyűlési tevékenységben és koronáz, vagy sem? Azt gondolom, a hitlevélben meg kell marad-' nunk azon tények mellett, amelyek a dolog természeténél fogva abba valók. (Helyeslés balról.) Yégül, méltóságos főrendek, a czim kérdésére nézve is kell egészen röviden nyilatkoznom. 0 nagyméltósága azt mondja: nem tudja, minő nyomós okok lehettek azok, amelyek a kormányt arra indították, hogy ez alkalommal is ő Felsége azon czimének használata mellett foglaljon állást, amelyben osztrák császári minősége is megjelenik. Méltóságos főrendek, én azt hiszem, a kormánynak ez az állásfoglalása talán nem igényel bővebb magyarázatot, mert hiszen már 1867-ben erre az álláspontra helyezkedett az akkori magyar kormány, tehát az első magyar felelős ministerium, az első, amely huzamosabb időn át rendesen vitte az ügyeket, arra az álláspontra, hogy ő Felsége összes megjelenéseiben ugy az osztrák császári, mint a magyar királyi jelleget kidomborítsa czimében. Nem vitatkozom arról, hogy ez így helyes-e, vagy nem helyes; utóvégre minden ilyen dolog többé-kevésbbé a szokásnak dolga is. Tényleg, azt hiszem, abból indultak ki már akkor, hogy az elválaszthatatlan és feloszthatatlan birtoklás elvéből folyik az, hogy ö Felségének összes fejedelmi ténykedéseiben, legyenek azok az osztrák császár tényei, vagy a magyar király tényei, felsoroltassanak osztrák császári és magyar királyi czimei. Azt hiszem, teljes lehetetlenség is lenne egy concret esetben más elvi álláspontra helyezkedni ós olyan czimet használni, amely ő Felségének összes egyéb megjelenéseivel teljes ellentétben áll. Hadik János gr.: Akkor a kis czim mire való. ha sohase használja? Tisza István gr. ministereinök: A kis czimben ő Felsége azt mondja: Ausztria császára, Csehország királya és Magyarország apostoli királya. Tehát ő Felsége mint osztrák császár és mint magyar király jelenik meg a kis czimben is. Ugyanezen az elven épül fel a kis czim, mint a közép ,ezim és mint a nagy czim. (Mozgás jobbról.) Én nem azt mondtam, hogy ő Felsége mindig a nagy czimet használja, hanem azt, hogy ő Felsége minden ténykedésében kifejezésre jut osztrák császári és magyar királyi jellege, tehát lehetetlenség lett volna ebben a concret esetben más álláspontra helyezkedni. Hogy amikor ő Felsége a hitlevelet kiadja és a koronázási esküt leteszi, ezt magyar királyi minőségében teszi, ez nemcsak a dolog természetéből folyik, hanem expressis verbis benne van a hitlevélben is, az esküszövegben is, mert a hitlevél felsorolja ő Felsége összes czimeit, az esküminta pedig ő Felsége kis czimet tartalmazza, de ő Felsége czimei után, mikor saját legmagasabb személyét megnevezte és czimeit elmondta, maga a szöveg igy folyik tovább: »minf Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországoknak apostoli királya adjuk emlékezetül, stb.« s ez az eskümintában pedig szintén benne van. Tehát expressis verbis teljesül ő nagyméltósága kívánsága, mert ugy az egyik, mint a másik esetben ő Felsége, mint magyar király teszi le az esküt és adja ki a hitlevelet. (Ugy van! balról.) Méltóságos főrendek, nem akarom olyan-