Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-89

278 A FŐRENDIHÁZ LXXXIX. ÜLÉSE. dolgok ismétlésével untatni a méltóságos főrendeket, amelyek a nyilvánosság előtt már megbeszéltettek és megvitatva voltak; hiszen ő nagyméltósága is elismerte, hogy ő Felségétől nem lehetett volna a magyar kormánynak azt kérnie, hogy a nagy czimen szükséges változásokat, azokat, amelyek Ausztriát is érintik, amelyeknél tehát az osztrák kormánynak természetszerűleg alkotmányos befolyását érvényesítenie kell, akkor tegye folyamatba, mikor nincs teljes felelősséggel tartozó osztrák kormány. Ennek folytán használjuk a hitlevélben azt a czimet, amely változatlanul használtatik, gondolom, 1814 óta, de mindenesetre változatlanul használtatott 1867 óta mindenkor a legkülönbözőbb kormányok által. Az a czim nem helyes, de hogyha az 1867-ik évi hitlevélben használni lehetett és ha ünnepélyes kormány actusoknál használni lehetett, mi is használhatjuk, amig sikerül majd a dualismus és paritás követelményeihez képest kellően a felsorolásokat csoportosítani és rendezni. Az az egy változtatás, amelyet különös bűnömül ró fel ő nagyméltósága . . . Hadik János gr.: Nem épen bűnül, itt elvi dologról van szó, arról t. i., hogy változtatunk valamit, de nem helyesen! Tisza István gr. ministerelnök: . . . abból áll, hogy mig az apostoli czim a régi felsorolásban Bolgárország után volt, ugy hogy az igy szólt: »Ausztriai Császár, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-Szlavonország, Galiczia, Lodomeria, Iiáma, Szerb-, Kun- és Bolgárországok apostoli királya* — tehát olyan helyen alkalmaztatott az »apostoli« jelző, ahol annak igazán nem volt helye s minthogy ezt az »apostoli« szót 1867 után ki is hagyták a nagy czimből, ugy hogy 1867 után használták a nagy czimet ugy, hogy az »apostoli« szó egyáltalán nem volt benne, — most ezt a jelzőt beiktatjuk Magyarország után, ahova inkább való. Azt hiszem, ez ugyan nem elegendő, de mindenesetre javítása a meglevő czimnek. (Ugy van!) S ezért a bűnömért egyéb számos bűneimmel együtt szívesen vállalom el a felelősséget. (Tetszés balról.) Egyébként ezek alapján kérem a méltóságos főrendeket, hogy a hitlevelet s az eskümintát az előterjesztett szövegben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés..) Elnök : Következik a határozathozatal. (Halljuk! Halljuk!) Kérdem: méltőztatik-e a koronázási hitlevélnek és eskümintának az országos küldöttség által szerkesztett szövegét általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A koronázási hitlevélnek és eskümintának az országos küldöttség által szerkesztett szövegét ennélfogva általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Erre nézve javaslom, hogy először a koronázási hitlevél tárgyaltassék és pedig előbb a bevezetés, azután pedig a hitlevél öt pontja külön-külön. Hadik János gr.: És a czim? Elnök: Egyenként tárgyaltassék, t. i. a hitlevél előbb és azután az esküminta; még pedig előbb a hitlevél bevezetése, melyben a czim is foglaltatik, azután öt pontja külön-külön. (Helyeslés.) Méltóztatik ezt helyeselni. Akkor kérem a hitlevél bevezetésének s egyes pontjainak felolvasását. Csekonics Sándor gr. jegyző (olvassa a hitlevél bevezetését). Radvánszky Albert b. jegyző: Baltazár Dezső püspök! Baltazár Dezső püspök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Tisztelettel bátorkodom előrebocsátani, hogy indítványt nem szándékozom tenni, mert még látszatát is kerülni óhajtom annak, hogy a koronázás megtörténte elé csak legkisebb akadályt is vessek. De viszont azt sem szeretném, hogy a koronázási hitlevélnek egy kifejezése ugy adassék át a jövendőnek, hogy annak hibás, téves és tarthatatlan volta a méltóságos főrendek figyelmébe ne lett volna kérve. A koronázási hitlevélnek most felolvasott interpretationalis részében, annak utolsó bekezdésében a következő téves kifejezés foglaltatik : »Magyarország és társországainak főrendéi minket megkoronáztatni óhajtván.* A magyar közjogi tudományban, méltóságos főrendek, sohasem volt vita tárgya az a kathegorikus igazság, hogy az országgyűlés koronáz. Stereotype, visszatérő kérdése a második jogi alapvizsgán a censornak az, hogy »ki koronáz ?« És a szűk ismeretkörének kuszált szálai között akadozó jogász a censornak mindinkább fokozódó megdöbbenésére a következő kísérletező feleleteket adja le egymásután: »Koronáz a herczegprimás. Koronáz a herczegprímás és a nádor. Koronáznak a koronaőröké 8 jön egy végső kétségbeesett kísérlet: »Koronáz a koronaügyészi (Derültség.) Mig végre a censor adja meg az egyedül helyes választ és feleletet, hogy t. i. koronáz az országgyűlés. De egyúttal már be is jegyezte a végzetes classificatiót. Ez a »koronáztatni« téves kifejezés először, — mert azelőtt sohasem történt, — az 1867-ben kiadott koronázási hitlevélben fordul elő. Az az előtti, vagyis az 1715-től kezdve kiadott hitlevelek kifejezése latinul ez: »desiderio inaugurationis nostrae ducti«, vagyis koronázásunk, megkoronázásunk, vagy felavatásunk vágyától vezettetve. Vagyis attól a vágytól, hogy az országgyűlés koronázza meg a királyt, vagy hogy a király koronáztassa meg magát az országgyűlés által. A koronázás tényét .beczikkelyező országos törvényekben egyértelmüleg mindenütt az a meghatározás és kifejezés áll, hogy az országfőrendéi és rendéi a királyt megkoronázták. Coronarunt, coronaverunt. Sőt az 1867. évi tör-