Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. 13 naságot a politikai és a parlamenti kérdésekbe bevonjuk, amelyekhez ők, már engedelmet kérek, nem értenek, épen oly kevéssé értenek, mint ahogy mi, vagy p. o. én nem értenék egy stratégiai vagy egy hadviselési kérdéshez. Mondom, csak ezt akartam a politikai helyzetre nézve most általában megjegyezni. Ami pedig a pénzügyminister ur ressortját illeti, arra nézve is van még egy pár szerény kérésem és észrevételem. Amint méltóztatnak tudni, a múlt esztendőben az országban bekövetkezett sok esőzés folytán igen nagy területek elboríttattak a viz által és különösen azokon a területeken, amelyek a művelési ág változása folytán újra osztályoztattak és újra besoroztattak az esőzés következtében, amely vízzel borította el e területeket, a termények tönkre mentek. Tudvalevőleg az 1909 : XI. tcz. 36. §-ában, amelyben fel vannak sorolva azok az esetek, amelyekben földadóelengedésnek van helye, az elemi csapások között felsoroltatik a jégeső, az árviz, a tüz, továbbá a terményeknek rovarok és növénybetegségek által való elpusztítása nagyobb kiterjedésű területeken, azután egyes szántóföldeken a fagy vagy a föld árja által okozott belviz, amennyiben összefüggő nagyobb területekről van szó, továbbá tartós szárazság, rozsdakár, hőütés és a mezei egerek által okozott károk, ha ezek nagyobb területekre terjednek ki. Mindezen esetekben a pénzügyigazgatóságok felterjesztésére a földmivelésügyi és a pénzügyminister egyetértve mondja ki, hogy mikor van adóelengedésnek helye. Mi következik a mai situatióban, a mai helyzetben azokból, amiket az 1909-iki törvényből felhozni bátor voltam? Kétségtelen, hogy vannak bizonyos területek, — ebben mindenki igazat fog adni nekem, — ugy Magyarország keleti, mint felső részein, valamint Erdélyben is, amelyek tavaly a sok esőzés következtében részben megkárosittattak és hasznavehetetlenné váltak. Mikor azonban igen sok községben, a pénzügyigazgatóságokhoz intézett felterjesztések után, ezen elemi károk konstatáltatván és felvétetvén, megtették a felterjesztést a pénzügyministerhez, amelynek alapján a pénzügyministernek és a földmivelésügyi ministernek egyetértésben kellett volna ezekre nézve határoznia, a válasz az volt, hogy az esőzés folytán beállott károk miatt nem lehet adóelengedésnek helye, mert hiszen ha a gazda kellő igyekezetet fejt ki, akkor ellensúlyozhatja e káros következményeket. Mellesleg megjegyzem, hogy részemről nem tudom megérteni, hogy olyan helyeken, ahol pl. a dohány kiázik, vagy a kukoricza embermagasságban vizzel van borítva, a gazda szorgalma vagy igyekezete által hogyan óvhatja meg magát a kártól ? De nemcsak ebben van a sérelem, hogy ugyanabban az esztendőben, amikor ezek a károk előfordultak, adóelengedést nem akartak adni, hanem ehhez járul még az is, hogy a reá következő évben, nevezetesen 1904-ben, azokra a földekre nézve is, amelyek nem vethetők be, tehát nem használhatók, a pénzügyministeriumnak az az álláspontja, hogy miután ebbeu a gazda semmiféle munkát nem teljesített, miután ottan nem szántott, nem vetett, nem boronált, vetőmagot nem tett belé, tehát kiadása nem volt, ennélfogva adóelengedésnek nincsen helye. Én szerintem ez méltánytalan felfogás. Mert az olyan területek után, amelyek osztálybasorozás folytán az ötödik vagy hetedik osztályban vannak és amelyeknek, — amint itt egy kimutatás fekszik előttem, — holdankénti tiszta jövedelme 2 K 48 fillér, 2 K 50 fillér, 3 K, 6 K, amelynek 20%-a a földadó, ezek tehát szántóföldeknek vannak osztályozva, azonban nem használhatók, hogy ezek után mégis megköveteltetik az adó, ez méltánytalan. S ha a mai törvényes állapot olyan, hogy ez következik abból, ennélfogva nincs más mód, mint novelláris utón ezt a törvényt megváltoztatni. Mert utoljára is azon oknál fogva, hogy 8 millió földadó volt elengedve vagy esett el az idén, mint méltóztatik tudni, t. i. 25°/o-ról 20°/o-ra szállíttatott le a földadónak kulcsa, ezért még nem lehet az ilyen vizzel borított területekre az adót ráhúzni; ez én szerintem méltánytalan és igazságtalan és azért kérem az igen t. pénzügyi és földmivelésügyi minister urakat, hogy miután ez nem magánérdek, hanem általános, közérdekű kérdés, amely igen sok embert érdekel, méltóztassanak ezt kezükbe venni, méltóztassanak vagy novelláris utón, vagy máskép ezen változtatni, hogy ez az igazságtalanság és méltánytalanság ne maradjon fenn tovább. Különben az előadottaknál fogva, különösen pedig politikai okoknál fogva, a budgethez a magam részéről nem járulok hozzá. (Helyeslés a jobbközépen.) Radvánszky Albert b. jegyző: Ambrózy Gyula gróf! Ambrózy Gyula gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden hozzászóljak a kérdéshez. Tekintettel arra, hogy a tárgy, melyről szólni akarok, rendkívül száraz és a méltóságos főrendeknek talán unalmas, igyekezni fogok felszólalásomat lehető rövidre szabni. Felszólalásomnak czélja nem az, hogy bírálat alá vegyem a szőnyegen fekvő költségvetést, mert feltétlen bizalommal viseltetem a kormány iránt, ismerem annak óvatosságát és bölcseségét, tudom, hogy bár a költségvetés számadatai magasak, ennek daczára az a legszigorúbb és legstriktebb takarékosság elvén épült fel, felszólalásomnak kizárólagos czélja: felhívni a nagyméltóságú pénzügyi és igazságügyminister uraknak figyelmét azokra a károkra, azokra a gyakoribb visszaélésekre, amelyek onnan származnak, hogy az adókezelésről szóló 1883: XL. t.-czikk nin-