Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

14 A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. csen harmonikus összhangban a végrehajtásról szóló 1881 • LX. t.-czikkel, az ott jelzett végrehajtók nincsenek egymással contactusban működésük körében és igy igen gyakran előfordul az, hogy az adóvégrehajtó elárverezi azt a zálogtárgyat, amelyet a bírósági végrehajtó végérvényes ítélet alapján egy-egy hitelező javára zálogba vesz. A törvény két módon igyekszik ezen segíteni : az egyik az, amikor elrendeli, hogy minden egyes árverés közhírré tétessék; a másik pedig az, hogy ilyen esetekben, ha a korábbi foglalás igazolva van, a kincstár vehesse igénybe. • De, méltóságos főrendek, ez a közhirrététel, ahogy maga a törvény szövege mondja, a szokásos módon, csak theoretikus közhirrététel, amely a községekben kidobolás utján, városokban és nagyközségekben az árverési hirdetményeknek kifüggesztése utján történik. A kidobolás igen kis körzetben teszi közhírré az eseményeket, ami pedig a kifüggesztést illeti, különös szerencséje kell hogy legyen egy-egy hitelezőnek, hogy épen akkor érkezzék a városháza vagy községháza kapuja alá, amikor a hirdetményt helyszűke miatt, egyéb más hirdetményekkel még nem függesztették felül. Az igényper tényleg biztosítékot nyújt, amennyiben az, aki igényel, kaphat esetleg bizonyos összeget, amennyi t. i. az adótartozáson felül befolyt. De a károsodás nem ebben rejlik; a károsodás abban rejlik, hogy a hiányosan közhírré tett árverés folytán potom áron kelnek el igen értékes zálogtárgyak, mert hiszen az adóvégrehajtó kizárólagos hivatása annak az összegnek a behajtása, amely behajtás végett néki kiadott, és nincs kötelezve arra, hogy gondoskodjék arról, vájjon az értéknek egy tizede, vagy huszada, vagy épen egésze érkezik-e be ? A tulajdonképeni visszaélés abban rejlik, hogy óvatos, vagy mondjuk tapasztalt, vagy hivatásos adósok állandóan gondoskodnak arról, hogy legyen valami adóhátralékuk, hogy ne mondjam arra utaznak, hogy az adó-árverést kiforszirozzák, hogy ezen közhirrététel hiányosságának leple alatt rokonuk, családjuk vagy strohmannjuk potom áron viszszavásárolhassa azt a magas értékű tárgyat, amely a hitelezők egyetlen fedezete. Ez adóárverés által ranzsirozzák magukat és ez ma már olyan nagy mértékben történik, hogy feltétlenül segíteni kell ezen valamiképen. Az osztrák törvénynek sikerült bizonyos intézmények által ezeket a visszaéléseket legalább szűk korlátok közé szorítani, ha nem is sikerült teljesen eliminálni. Ausztriában törvények, ministeri rendeletek utján elrendeltetett, hogy a bírósági végrehajtónál bejelentendő az adóvégrehajtások minden egyes mozzanata, ez a birósági végrehajtó tartozik a járásbíróság székhelyén egy zálogolási nyilvántartást vezetni, egy u. n. Pfändungs-Protokolt, Pfündung-liegistert, amelyben minden néven nevezendő mozzanata a végrehajtásnak be van jegyezve és igy módjában van a közönségnek betekintést szereznie e zálogolási nyilvántartásba és hozzá is szokott a közönség ép ugy, mint nálunk hozzászokott a közönség, hogy a telekkönyvben utána néz, ha valami ingatlan vételéről, vagy ezzel kapcsolatos dologról van szó. Ezer más módja van, hogy a hitelező mindig tudja a dolgokat, ha érdeklődik, megtekinthesse, hogy hogyan áll az ő záloga. Hogy azonban ez a dolog teljesen és tökéletesen rendeztessék és minden visszaélést teljesen eliminiáljunk, ezen zálogolási nyilvántartási bevezetéseken felül azt kellene elrendelni, hogy a birósági végrehajtó, épugy, miként a birósági végrehajtásoknál értesít minden egyes végrehajtót, ezen adóvégrehajtásoknál is értesítsen minden érdekeltet. Igy azután teljesen ki volna zárva minden lehetősége a jogos érdekek kijátszásának. Az államkincstárnak talán pénzébe sem kerülne, mert tudtommal az ilyen értesítések dija külön lesz beszedve és azt hiszem, igen szívesen fizeti minden egyes hitelező ezt a 20 —40 fillérnyi értesítési dijat, ha ezzel követelését rosszindulatú orvtámadások ellen biztosítva tudná. Ismerve a kormánynak a jogbiztonság és jogrend iránti különös érzékét, bizalommal ajánlom a nagyméltóságú szakminister uraknak ezen kérdés tanulmányozását és a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Radvánszky Albert b. jegyző: Károlyi Gyula gróf! Károlyi Gyula gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A.zt hiszem, hogy a mostani helyzetben kétszeres kötelessége a főrendiháznak a költségvetéssel tüzetesen és alaposan foglalkozni, minthogy a parlamenti élet terén a mostani állajíotok nem normálisak és nem kívánatosak. Normális körülmények között a kéjiviselőházban alapos megvitatás és bírálat tárgyává tétetik a költségvetés az oi-szág szine előtt és mire a főrendiházhoz jön, tulajdonkép annyira meg van minden oldalról világítva és vitatva, hogy a főrendiházban már csak a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdése marad azután eldöntendő egy egyszerű elfogadással vágyéi nem fogadással, szavazás utján. Rendes körülmények közt a főrendiház nem is szokott valami nagyon hosszadalmas és alapos budgetvitát rendezni. Azokra az okokra egyáltalában nem akarok reflektálni, nem akarom keresni és bonczolgatni, hogy mik azok az okok, melyek ezt a nem normális parlamenti helyzetet létrehozzák és fentartják, mert tudom, hogy erre nézve köztünk különböző felfogások uralkodnak; azt a tényt azonban, hogy a képviselőházban rendes, normális parlamentáris élet nincs, azt hiszem, tagadni és elvitatni nem lehet és ennélfogva — mondom — kétszeres kötelessége a főrendiháznak, hogy ellenőrzést gyakoroljon a kormányzat legfontosabb ténykedésével, a költségvetéssel szemben.