Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-50
90 A FŐRENDIHÁZ h. ÜLÉSE. hozzájárulnék ahoz is, hogy e kérdés ujabb törvénynyel rendeztessék. Nézetem szerint szükség rá nincs, mert az alapelvek benne vannak a törvényben. Amennyiben a dolog természeténél fogva az eljárás némileg más modalitások mellett történik a delegatiókban, mint a képviselőházban, azok, kik a jogszabályt alkalmazni hivatvák, kell hogy a jogszabályt észszerűen, a helyzet kívánalmai szerint alkalmazzák — mundus se expediet —, és azt hiszem, hogy semmi inconvenientia elő nem fordul, ugy, hogy abban a nagyon szomorú és sajnálatraméltó esetben, ha csakugyan szükség volna a delegatióban a képviselőházi őrség tényleges beavatkozására, azt hiszem, hogy ez a beavatkozás történhetik törvényes alapon és oly módon, mely a czél elérését, t. i. a delegatiónak biztonságát, rendjét, tanácskozásainak szabad menetét feltétlenül biztosítja. Kérem a méltóságos főrendeket, hogy^ válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Prónay Dezső b.: Sem! Molnár Viktor: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságok főrendek! A ministerelnök ur ő nagyméltóságának válaszát tudomásul veszem. Elnök: Méltóztatnak a ministerelnök ur ő nagyméltóságának válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kimondhatom, hogy a méltóságos főrendek a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszik. Következik napirend szerint a vármegyei választott tisztviselők megbízatásának meghoszszabbitásáról szóló törvényjavaslat. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Radvánszky Albert b. jegyző: (olvassa a közjogi- és törvénykezési bizottság jelentését). Elnök: Kivan valaki általánosságban szólni a törvényjavaslathoz ? Széchényi Viktor gr. jegyző: Prónay Dezső báró ! Prónay Dezső b.: Méltóságos főrendek! A vármegyei választott tisztviselők megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául nem fogadom el. A törvényjavaslat, ámbár csak átmeneti intézkedés, tulajdonképen nem egyéb, mint előkészítése a közigazgatási tisztviselők kinevezésének, hiszen ez az indokolásban világosan benne is van. Igen természetes, hogy mindazok, akik a helyhatósági önkormányzatnak hívei, kik közé magam is tartozom, most már kell, hogy állást foglaljanak ezen törvényjavaslat megalkotásával szemben, mely csak előkészítő intézkedés a közigazgatási tisztviselők kinevezéséhez, és az átmenetet ezen rendszerhez, tehát a vármegyei törvényhatóságok önkormányzati jogainak tetemes megcsonkításához. A közigazgatás javítását hozzák fel indokul. Kétségtelen, hogy mint minden intézménynek, a vármegyei közigazgatásnak is vannak hiányai és hogy annak javítása igen kívánatos volna, de merem állítani és be is lehet bizonyítani, hogy a vármegyei választott közigazgatási tisztviselők által intézett közigazgatás semmivel sem rosszabb, mint Magyarországon a közigazgatásnak azon ágai, — például a j)énzügyi közigazgatás, — hol élethosszig kinevezett tisztviselők működnek. A főczél tehát ennél a törvényjavaslatnál is : előkészíteni azt a központosítási rendszert, mely azután a közszabadságoknak, — melyek úgyis csekélyek már hazánkban, — még további megszorítására fog vezetni, szóval, némi kis alkotmányos forma mellett éietbeléptetni az absolutismust a maga teljes ridegségében. Mivel ez a meggyőződésem, ennélfogva a törvényjavaslatot általánosságban a tárgyalás alapjául sem fogadom el. Elnök: A belügy mini ster ur ő nagyméltósága kivan szólni. Sándor János belügyminister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy becses türelmüket néhány perezre igénybe vehessem, hogy válaszoljak előttem felszólalt főrend ő méltóságának ezen javaslattal szemben kifejtett aggodalmaira. Nem csinálunk titkot belőle, hiszen az indokolásban is elmondottuk azt, amit ő méltósága is hangsúlyozott, hogy igenis ezzel a törvényjavaslattal előkészíteni akarjuk a tisztviselők kinevezési rendszerét, még jDedig azért, mert nyíltan és egyenesen akarunk eljárni, mikor bejejentjük, hogy a kormány programmjának ezen sarkalatos pontját a legközelebbi időben megvalósítani kívánjuk. (Helyeslés.) Meggyőződésünk szerint erre szüksége van a nemzetnek, az országnak, maguknak a vármegyéknek és a tisztviselőknek is. Prónay Dezső b.: Az osztrák absolutismusnak van rá szüksége! Sándor János belügyminister: Nem az absolutizmusnak, hanem a magyar nemzeti érdeknek, a magyar államnak, (Élénk helyeslés.) mert midőn a választói jogot széles rétegekre kiterjesztjük, akkor igenis ezzel egyidejűleg gondoskodnunk kell arról, hogy a vármegyei önkormányzat sehol se jusson olyan kezekbe, hol aggodalom lehet az iránt, vajon nemzeti szempontból teljes megnyugvásra fogják-e mindenütt az önkormányzatot vezetni. (Helyeslés.) Talán méltóztatnak megengedni, ha azt mondom, hogy nem most van ideje és alkalma annak, hogy megvívjuk ennek a kérdésnek nagy csatáját és felvonultassuk innen és túl mindazokat az érveket, melyek felhozhatók a tisztviselői kinevezési rendszer kérdésében, mégis legyen szabad arra utalnom, hogy ez a törvényjavaslat nem akar az önkormányzatnak megsemmisítése lenni, mert hiszen az önkormányzat nem abból áll, hogy a vármegye néhány tisztviselőt válaszszon,
