Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-50

A FŐRENDIHÁZ L. ÜLÉSE. 91 hanem abból, hogy a polgárok résztvehessenek az állam közigazgatási feladatainak teljesítésében, (Igaz! TJgy van!) hogy helyhatósági ügyeiket önkormányzati joguk körében intézhessék, s az állami igazgatásra ellenőrzési jogukat gyakorolhassák. Ebből a szempontból nem szándékozom a vármegye jogait csorbítani, sőt ellenkezőleg, a vármegye autonómiáját kiterjeszteni akarjuk még azokra az igazgatási ágakra is, melyeket ma a vármegyékben nem ezek a választott tisztviselők intéznek. Hiszen mindnyájan tudjuk, méltóságos főrendek, hogy az administratio azon része, melyet a vármegyei választótisztviselők visznek, az csak egy kis része az administratiónak, a másik része az administratiónak állami közegek által vitetik és pedig a merev centralisatio elvei szerint a nálunk sajátságosan egyoldalubb fejlődés mellett, mint ott, hol egészen állami közigazgatás van, amint azt a külföldi példák mutatják. Az angol rendszer is mutatja azt, hogy a kinevezett tisztviselők igen jól tudják az önkormányzati hatóságokat kiszolgálni, de nálunk is nap-nap után látjuk a példáját annak, hogy azok a tisztviselők, akik hivatva vannak a vármegyei választott tisztviselőkkel együtt működni a vármegye területén, mindig jól és helyesen tudják teljesíteni azokat a feladatokat, melyeket az önkormányzati hatáskörből kifolyólag a vármegye reájuk bizott. Azt méltóztatott mondani, hogy nem roszszabb a vármegyei közigazgatás, melyet önkormányzati tisztviselők visznek, mint az, amelyet az állami kinevezett tisztviselők visznek. Bocsánatot kérek, de senki nem becsüli jobban a vármegyei tisztviselőket, mint én. Magam is a vármegye szülöttje vagyok, a vármegye kebelén töltöttem el életemet, annak tisztviselői fokozatait végigjártam a legalsótól a legfelsőig, szivem egész melegével, lelkem egész erejével ragaszkodom ezen tisztviselői karhoz (Elénk éljenzés.) és büszke vagyok arra, hogy abban a tisztviselői karban a magyar társadalomnak igen kiváló egyénei szolgáltak és szolgálnak ma is, akik hiven és becsületesen teljesítették a reájuk bizott feladatokat. Szívesen elismerem azt, hogy a legutóbbi időben is az erdélyi részekben és az ország északkeleti részén volt árviz alkalmával, majd a déli részeken és az északkeleti részén a koleraveszedelem alkalmával én is azt láttam, hogy a vármegye tisztviselői megállották a maguk helyét és hiven és becsületesen teljesítették feladatukat. De épen azért, hogy ebben a tekintetben visszaesés a jövőben sem fordulhasson elő, azért tartjuk szükségesnek előkészíteni a tisztviselők kinevezési rendszerét. A közigazgatási pálya most már ép olyan hivatalnoki pálya, mint más, aki odamegy, oda kell, hogy vigye a maga eszét, tudását, lelki erejét, physikai erejét. Ma a vármegye szolgálata többé nem nobile officium, mely mellett ideje marad, hogy otthon a maga gazdaságát végezze, létfentartási eszközeit megszerezze. Aki erre a pályára lép, az csak itt keresheti a maga boldogulását, előmenetelét, a maga és családja létfentartását, (Igaz! TJgy van!) de ennek folytán annak a tisztviselőnek meg kell adnunk azt a megnyugvást, hogy a változott politikai viszonyok nem fogják pályáját élete derekán kettétörni, (Élénk helyeslés.) és nem fogják őt, amint azt a közelmúltban láttuk, a politikai áramlatok kidobni becsülettel elfoglalt állásából, csak azért, hogy helyébe mások jöjjenek, kik erre mást, mint politikai érdemeket nem szereztek. (Igaz! TJgy van!) Biztosítani kellett tehát azokat a tisztviselőket, hogy ha hiven és becsületesen szolgálnak, minden körülmények közt megkapják létfentartásukat és nem fogják elveszíteni állásukat. (Helyeslés.) Ez a javaslat, amint azt bátor voltam mondani, még nem maga az államosítás, csak annak előkészítése és nem szolgál semmiféle különös pártérdeket, hiszen azokat hagyjuk meg állásaikban, akik azokat eddig is elfoglalták... Prónay Dezső: Fejük felett a Damokles kardja. Sándor János belügyminister: A Damokles kardja sokkal inkább az a választás, amely választás esélyeinek ki vannak téve s mely Damokleskard a legutóbbi választásoknál le is sújtott rájuk még pedig oly kegyetlenül, ahogy a felelős minister nem fogja őket sújtani. A kormány akkor, midőn dolgozik ezen a reformjavaslaton és el van határozva azt a legrövidebb idő alatt előterjeszteni, nyíltan és őszintén jelenti ki, hogy nem akarja a vármegyét uj választás izgalmainak és a tisztviselői kart a választás esélyeinek kitenni, hanem kijelenti előre, hogy a jövő év folyamán hozza a tisztviselők kinevezésére vonatkozó javaslatot, addig pedig elhalasztatni kéri a tisztújítást s ezt teszi annál is inkább, mert nem szeretne arra a félreértésre alkalmat adni, hogy az illetők hat évre szereznek mandátumot, melyet egy félév múlva tőlük el lehet majd venni. Ezt pedig meg lehetne tenni minden aggodalom nélkül, mert az állami életben minden jog és igy a közigazgatás joga és forrása az állam. Az állam, mely átruházhatja ezeket a jogokat a vármegyékre, a vármegye választott tisztviselőitől el is veheti és rábízhatja a kinevezett tisztviselőkre, amint az a közigazgatás különböző ágazataiban történt is. így a vármegye mérnöki teendőit annak idején az államépitészeti hivatalnokokra,, az állatorvosi teendőket a kinevezett állatorvosokra, a pénztári és számviteli teendőket kinevezett állami számvevőkre és adóhivatali tisztviselőkre bízta. Ezt meg lehetett volna tenni most is, de maguknak a tisztviselőknek áll érdekében ez a nyílt, egyenes és őszinte eljárás és mindenesetre megnyugtatóbb is reájuk nézve, hogy ez a választás most elhalaszttassék. Ennek alapján kérem a méltő12*