Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-46

A FŐRENDIHÁZ XLVI. ÜLÉSE. 61 javaslatot megalkotta és benyújtotta, és hogy az most törvényerőre fog emelkedhetni. A javaslatot általánosságban elfogadom. Elnök: Kivan még valaki általánosságban szólni a törvényjavaslathoz? Csernoch János herczegprimäs: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Az elhangzott beszédekből látható ós megállapítható az, hogy mint más fizetési törvényjavaslatok, illetőleg törvények, ugy ez a törvényjavaslat sem elégit ki minden igényt. Azt hiszem részben benne van már az emberi természetben, hogy mindenki iparkodik, a mennyire csak lehetséges, sorsán javítani, s azért, amidőn anyagi érdekekről van szó, mindig nagyobb és nagyobb előnyökre törekszik. Ha azonban ezt a törvényjavaslatot igazságosan és a maga valójában akarjuk megítélni, akkor azt gondolom, vissza kell nekünk térnünk a magyar állam congrua-actiójának egész eredetére. A magyar állam az egyházpolitikai törvények behozatalával kezdette meg az ő eongrua-actióját. Az 1898-iki törvényjavaslat beterjesztése alkalmával azt mondotta az akkori kormány, hogy {olvassa) : »A kormány az egyházpolitikai törvények tárgyalása alkalmával ismételten igérte, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeinek nyomasztó anyagi helyzetén segíteni fog. A trónbeszéd is határozott kijelentést tett e tárgyban, s az 1898: XIV. t.-cz. az akkori kormány ezen Ígéretének beváltását képezi«. Az akkori kormány abból a szempontból indult ki, hogy a lejkipásztorkodással foglalkozó lelkészeket az egyházpolitikai törvények az ő jövedelmeikben érzékenyen károsították és ezért azt mondotta ki akkor, hogy e károsításért akar a kormány a lelkészeknek bizonyos mérvű kárpótlást nyújtani. Ez volt tehát az egyik elv ós szempont, amelyből az akkori kormány a lelkészek congrua-actiojánál kiindult és amelyet később folytatott. A másik elv az volt, hogy azt mondotta a kormány, hogy a lelkészek nem állami tisztviselők, hanem azért a kormány n agyrabecsüli azt a munkát, amelyet a lelkészek hazafias és társadalmi szempontból végeznek és azért a maga részéről is, — mindig tekintettel az állam pénzügyi viszonyaira, — óhajtja a lelkészeket segélyezni. Hangoztatta az állam, hogy nem fizetést, akar nyújtani a lelkészeknek, hanem fizetéskiegészítést, amint ezt előbb megvalósította a felekezeti tanítóknál, később pedig a felekezeti és községi tanítóknál, amikor azoknak is nem fizetést, hanem fizetéskiegészitést adott. A második elv az volt, amelyet az akkori kormány 1898-ban az ő javaslatában lefektetett, hogy különbséget tesz a teljes képesítésű és az alacsonyabb képesítésű lelkészek között és az akkori törvények indokolásában kimondotta, ós ez vörös fonálként húzódik át az összes azóta megjelent congrua-javitási törvényeken, hogy ezáltal serkenteni és buzdítani akarta az egyes egyházakat és felekezetekel hogy hassanak az ő híveikre és lelkészeikre, hogy magasabb képesítésben részesittessék papjaikat és egyenesen megmondja indokolásában az egyik törvény, hogy a lelkész fontos állásában annál eredményesebb működést fejthet ki, minél magasabb értelmi műveltséggel bir. Kimondotta a kormány akkor azt is, hogy a lelkészi congruának akkor megkezdett javítása még nem képezi ez actiónak befejezését, hanem bogy később is, az állami pénzügyek javulásával, a lelkészeket tetemesebb segítségben részesiti. Ami különösen a latin szertartású katholikus lelkészeket illeti, de a görög katholikusokat is, 1898-ban kimondatott, hogy az akkori XIV. t.-cz. a katholikusokra nem vonatkozik. Akkor ugyanis még tárgyalásokat folytattak a nagy javad almasokkal, részben, másrészt pedig a cultusministeriummal. A nagy javadalmasokkal azért, mert azt akarták, hogy azok is járuljanak a katholikus lelkészek fizetésének kiegészítéséhez, a kultusministerrel pedig azért, mert kérték- hogy a vallásalap is hozza meg az áldozatot a lelkészek fizetésének javítása érdekében, és miután e tárgyalások hosszabb ideig elhúzódtak, az 1898 : XIV. t.-czikk megalkotását pedig minden oldalról sürgették, ezért megalkották akkor a törvényt, kihagyták belőle a katholikus lelkészeket, hanem mindjárt az 1. §-ban intézkedtek oly értelemben, hogy a katholikus lelkészek segélyezése kérdésében ugy fognak egyelőre intézkedni, hogy felvesznek bizonyos összeget, amelyet azután a cultusminister közvetítésével a legnyomasztőbb helyzetben levő lelkészek segélyezésére fognak fordítani. A tárgyalások elhúzódtak egészen 1909-ig, amikor megalkottatott a XIII. t.-cz., midőn kötelezték magukat a magasabb javadalmasok, hogy ők 700.000 K-val, a vallásalap pedig arra kötelezte magát, hogy 1,200.000 K-val fog hozzájárulni a katholikus lelkészek congruájának kiegészítéséhez ; akkor alkottatott meg az a törvény, amely azóta egész mostanáig érvényben van. Akkor lett szervezve — és ezt Gyurátz főrendiházi tag őméltóságának egyik kijelentésére vagyok bátor megjegyezni — a katholikus congruatanács és pedig azért, mert a katholikus nagy javadalmasok hozzájárulnak a congruához, hozzájárul továbbá a vallásalap és az állam és mindezen három forrásnak képviselői vesznek részt a congruatanácsban és intézik a mindkét szertartású katholikus lelkészek ügyeit. Ilyen congruatanács nem szerveztetett a protestánsok részére, azért, mert ők saját forrásaikból a lelkészi fizetések javításához nem járulnak hozzá. Ujabban a mi lelkészeink részéről is több felszólalás történt a lapokban és a kerületekben is ezen most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ellen, és ők is sok sérelmet láttak magukra nézve ezen törvényjavaslatban. Kijelentem magam is, hogy én sem vagyok megelé-