Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-46

00 A FŐRENDIHÁZ XLVI. ÜLÉSE. Antal Gábor püspök: De, kérem, mondom, a régi törvényijén az van ; itt az uj törvénynél kétségtelen, hogy ezekről megfeledkeztek, vagyis az van mondva, hogy azok általában nem kaphatnak. De még a törvényen kivül is van mód arra, — és azt az igen tisztelt eultusminister ur nagyon meg tudja találni — hogy ez a kérdés megoldassék. Nem is nehezen, könnyen meg lehet találni a módját. Tudjuk, hogy akárhányszor a mi sérelmeinket is úgyszólván törvényen kivül tudta a magas kormány orvosolni, tehát itt is, ha sérelem van, minden nehézség nélkül el lehet érni azt, hogy ezek is arány]agosan, tehát, amint Pap János igen tisztelt collega ur mondta, fele korpótlékot kapjanak. De az 1898 : XIV. t.-ez.-nek sok más következménye is van, és itt bátor vagyok figyelmeztetni az igen tisztelt román kollégákat arra, hogy körülbelül 250 olyan román egyház van, amely ugyanazon községben van, de 2—3—4, sőt 5 lelkészig biztosítva van részükre a fizetéskiegészités. És néztem a népességszámot; a legnagyobb népességszám 4000, holot minálunk nem 4000-re, hanem iO.OOO-re is csak egy lelkész esik. Ott megosztatott időnként a plébánia olyanképen, hogy az illető lelkésznek a fia nem kapott más helyet vagy alkalmazást, azt mondta tehát a lelkész, hogy »a felét odaadom neked«. Fel tudom sorolni névszerint azokat a községeket, amelyekkel bizonyithatom hogy egy és ugyanazon községben 2, 3, 4, sőt 5 plébánosnak ad az állam congruát. Papp János aradi görög keleti püspök : Nálunk nincs az egyházmegyében. Lehet, hogy volt. Antal Gábor: Én rendelkezem ezekkel az adatokkal és tanusithatom. Most utólagosan igen nehéz ezeken a dolgokon segíteni. A másik, amit itt felhoztak, a 2 §. értelmezésére vonatkozik. Én is azt tartom, hogy a törvény itt csakugyan nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyek az eddigi törvények alapján is formálhatók arra nézve, hogy ki kapjon lelkészi kiegészítést. Nevezetesen itt ilyen stylus van (olvassa): »Korpótlékban részesül minden lelkész, aki oly lelkészségben működik, amelynek jövedelme az eddigi törvények szerint 1600 K összegig terjedő magasabb kiegészítésre igényt tarthat.« Az 1898. évi XIV. t.-czikkben ez a szó, hogy »lelkészség« nem fordul elő. Ott mindig az mondatik, hogy ki az a lelkész, akinek fizetése kiegészíthető, de hogy micsoda lelkészségben működik egy lelkész, az ott nem fordul elő, tehát nem is lehet azt most megállapítani, hogy milyen lelkészség az. Ott meg van mondva, hogy a lelkész ezen és ezen esetekben kap congruát. hogy ezen esetekben nagyobb, más esetekben pedig, kisebb congruát kap; még az is megvan benne, hogy ezen meg ezen esetekben a lelkész elveszti azt, de a lelkészség sem nem kapja, sem nem veszti el. Itt tehát mindenesetre nagyon szükséges volna, hogy ezen szakasz a törvény szellemének. felfogásának megfelelőleg valamiképen átalakittassék. Azonban habár elismerem a törvényjavaslat szép intentióját és azt, hogy a czélnak a gyakorlati életben való elérésére majdnem teljes biztosítékot nyújt, mégis a 4. §. ellen van kifogásom. Nevezetesen a 4. §. megállapítja a korpótlék mérvét és azt mondja, hogy az 5 év után 400 K, 10 év után 800 K, azután pedig háromszor 2—200 K, összesen tehát 1400 K. Nem akarok arra hivatkozni, hogy talán a tanítók kedvezőbb helyzetben volnának, de mégsem szeretném a decorum kedvéért, hogy a törvényben kimondassák, hogy a lelkészeknek minimalis, vagy mondjuk, maximalis fizetése kevesebb, mint a tanítóké. Ugy is olyan nehéz dolog a tanítókkal — az államiakkal is, de az egyháziakkal még inkább — megértetni azt, hogy a lelkész legalább is velük egyenlő képesítésű és tekintélyű állással bir, és még nehezebbé lesz a helyzet, ha most odavethetik, hagy »az urak nem érdemelnek annyit, mint mi«. Akárhányszor hivatkoznak arra, hogy a lelkész mégis csak érettségit tett, 4 évig theologiát tanult, azután egy bizonyos ideig káplánkodott és 24—26 éves korában jutott először fizetéshez, a tanitó urak pedig 18 éves korukban diplomához és mindjárt keresethez, álláshoz jutottak stb. Nem a fizetésért mondom tehát, mert hiszen az a pár száz korona igazán csekély jelentőségű még olyan helyzetben is, mint amilyenben a lelkészek vannak, de a decorum mégis csak megkívánná, hogy, ha az állam segélyezi a lelkészeket is, a tanítókat is, akkor a lelkészek segélye ne legyen kevesebb, mint a tanítóké. Pedig ezen könnyű volna segíteni, csak azt kellene mondani — az igen tisztelt pénzügyminister urnak ajánlom ezt figyelmébe — hogy az a korpótlék mind az öt fokozaton 400 K, tehát 400, 800, 1200, 1600 és 2000 K. Annál is inkább megtehetné ezt az igen t. pénzügyminister ur, mert liiszen a kérdés most nem actuális; actuálissá csak az első 400 K válik, illetőleg 2^00 K, mert 200 K már van, és pedig öt óv múlva. És praktikusak szoktak lenni az emberek; hát ha nem ő lesz is akkor a finánezmmister, a másik majd előteremti, ha most ő vállalja. (Derültség.) Én ezt kérném igen nagyon, ha valamiképen meg lehetne csinálni, annyival is inkább, mert mi reformátusok ezzel igazán egészen ki lennénk elégítve. Nevezetesen a mi törvényünk azt mondja, hogy a lelkésznek fizetése: 2400 K alapfizetés és ötször kétszáz korona korpótlók. Ez kitesz 3400 K-át. Ha az mondatnék, hogy marad az alapfizetés 1600 K, de a korpótlék ötször négyszáz korona, ez kitenne 3600 K-t, ami a tanítók fizetését 400 K-val meghaladná, amit én szintén méltányosnak tartok. Kérem ennélfogva az igen t. eultusminister urat, legyen szives módját találni annak, hogy ez a dolog ilyképen elintéztessék. Ezeket elmondva, még egyszer megköszönöm a kormánynak azt, hogy ezt a törvény-