Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-45

40 A FŐRENDIHÁZ XLV. ÜLÉSE. amint ezt a kánonjog előírja, és ez iránt rögtön meg is lettünk nyugtatva, hogy ez igy fog történni. Méltóztassék ezt tudomásul venni. Hiszen mi püspökök csak nem mehetünk a lapokba védekezni, hanem itt ezen méltóságos házban eonstatálom ezt, hogy ez által azt a sok megtámadtatást, melyben jogosulatlamil részesültünk, a kellő értékére reducálhassam. És engedtessék meg nekem azt is kijelenteni, hogy részemről, sőt azt hiszem egyik részről sem lett volna az ellen semmi kifogásunk, ha a római szentszék jónak látta volna a magyar liturgikus nyelvet megengedni, mert mi azt tudjuk és elismerjük, hogy a román liturgikus nyelvet mi tulajdonképen első sorban Rákóczi fejedelemnek köszönhetjük. Ü fordíttatta román nyelvre bibliánkat, ő hozta be a román liturgikus könyveket. Igaz, hogy a szándék az volt: a románokat megnyerni a protestantismus részére, de ez nem határoz, ez csak azt mutatja, hogy ő nem volt elfogulva nemzetiségünkkel és nyelvünkkel szemben és ezt hálásan eonstatálom. Ezért ismétlem, nem áll, hogy mi a magyar görög katholikusoknak vágyai ellen állást foglaltunk volna, hiszen hálátlanság lett volna részünkről. De ha a római szentszék nem engedélyezte és nem engedélyezi a magyar liturgikus nyelvet, ezért nem terhelhet minket felelősség. Ismétlem tehát, ezt akarom először leszögezni, hogy mi nem akadályoztuk, mi nem elleneztük, sőt szívesen egyeztünk bele abba, hogy a magyar görög-katholikusok — hiszen elismerjük : ilyenek voltak és vannak is, — saját püspökséget kapjanak. A kérésünk csak az volt, hogy egyliáztartományunk integritása ne szenvedjen csorbát, hogy birtokállományunk, amelyet a római szentszék alapító bullája révén kaptunk, — amely alapító bulla révén ezen érseki tartomány ép ugy beezikkelyeztetett egy országos törvény utján, mint ahogy ez be fog czikkelyeztetni, — maradjon sértetlenül. Statistikai alapon azt mondják, hogy ezen román egyházmegyékben nagyon, de nagyon sok magyar görög-katholikus van, ezeket ki kellett onnan' venni. De erre nézve legyen szabad most már mély tisztelettel megjegyeznem, hogy én azt hiszem, ezt a kérdést tisztán statistika alapján nem lehet eldönteni. Megmondom miért. Mert az egész rendezés és igen sok jdóbániának az uj jmspökséghez való csatolása azon a czimen történt, hogy a hivek egy része magyar, a másik része magyarul tud és nagyon kevés része van olyan, amely nem tud magyarul. Bocsánatot kérek, én ezt a princípiumot, igy nyersen felállítva, nem fogadhatom el és állami szempontból is veszélyesnek tartom, hogy ez igy hangoztassák és igy fogadtassák el. Megmondom az okát. Ha az a tudat fog a románok között tért foglalni, hogy amikor ők a magyar nyelvet elsajátították, azt jól beszélik, akkor meg fognak szűnni a román egyházmegyék hivei maradni és át fognak csatoltatni a magyar egyházmegyéhez, akkor mi mesterségesen fogunk a magyar nyelv terjesztése ellen gátakat emelni, ami, azt hiszem, nem magyar állami érdek. Hogy azután a statistica hogyan van összeállítva, azt nem akarom itt kutatni, mert nincs jogom kétségbevonni azt, hogy azt őszintén szerkesztették meg, csak az iránt van kétségem, vajon ott, ahol anyanyelvről és társalgási nyelvről van szó, nem irták-e be, vagy legalább is nem tévesztették-e össze a társalgási nyelvet az anyanyelvvel, ami a statistica végeredményében mindenesetre igen nagy különbséget tesz. Én azt hiszem, hogy amikor községeknek egy másik egyházmegyéhez való átcsatolásáról van szó, talán a híveknek érzelmeire is kellene tekintettel lenni és arra, vajon kívánják-e azok az átcsatolást. Nem mondom, hogy ezt meg kell tőlük kérdezni egyenkint, de ezt csak ugy megtenni, anélkül, hogy ezek kérték volna valamikor az átcsatolást, azt hiszem, hogy talán mégis ellenükre van ós érzelmeiknek negligálására vall. Hiszen Makótól eltekintve, tudtommal egyik község sem kérte átcsatolását eddigi egyházmegyéje köréből, és ha jól emlékszem, — Szabó Jenő mélyen t. főrend bizonyosan emlékezni fog reá — mikor kezdetben megindult ez a mozgalom, azt hiszem 40- vagy 50.000 magyar görög katholikusról volt szó, és most látom, hogy egyszerre 200.000-en felül vannak! Szabó Jenő: 250.000 volt akkor is! Hosszu Vazul püspök: Azért én bátor vagyok kételkedni abban, hogy ez a statisztika megfelel-e a tényleges viszonyoknak. Ismétlem, én a hibát ott találom az executiónál, hogy oly princípium vétetett alapelvül a plébániák összehozásánál az uj püspökség keretében, amelyet elfogadni nem lehet, mert ismétlem, valamely nyelv beszélése, valamely nyelv tudása nem lehet egy nemzetiség eriteriuma. Hiszen ott van az ír nép, amelyről tudjuk, hogy saját nyelvét már régen nem beszéli, de azért mégis külön nép. És akárhogy vesszük, méltóságos főrendek, azt letagadni nem lehet, hogy a román egyház, miután román liturgikus nyelve van, amelyet a nép beszél, ezáltal, akár akarjuk, akár nem, — őszintén és objective kell beszélni — nemzetiségi egyházzá lett. Mert a nép a saját nyelvét látja az oltárra emelve; azon a nyelven imádja az ő Istenét, amelylyel egymással érintkeznek. Innen következik az a ragaszkodás, amely a románokban megvan a saját egyházuk iránt és az a nagy felháborodás, amikor most hallják, hogy a jövőre el lesznek tiltva egyházukban nyelvüknek a használatától, amely nyelv használata pedig római decretumon alapul. Itt még csak egy közbevetést vagyok bátor