Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-45

A FŐRENDIHÁZ XLV. ÜLÉSE. 37 minister ő nagyméltóságának ós a mélyen tisztelt egyházfőknek a figyelmébe és nem zárhatom be szavaimat anélkül, hogy a görög katholikus magyarság emancipatiójának nagy tényeért ő Felsége dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk és ő szentsége dicsőségesen uralkodó Pius római pápa személye irányában a görög katholikus magyarság legmélységesebb hódolatát és háláját ne tolmácsoljam. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Radvánszky Albert b. jegyző: Várady Lipót Árpád püspök! Várady Lipót Árpád püspök : Méltóságos főrendek ! Az előttem szóló méltóságos főrend több gyakorlati mozzanatát volt szives ismertetni azon kérdésnek, amelyet röviden a r görög katholikus magyarok ügyének nevezünk. Én értem a méltóságos főrendi tag úr ezen meleg érdeklődését, hiszen az ő személye a legszorosabban, a legnagyobb önfeláldozással össze volt forrva a múltban ezen ügygyei. Meg fog azonban nekem bocsátani, ha én nem követem őt ezen egyes részletekbe, nem pedig főkéjicn azért, mert az a meggyőződésem, hogy azokat az érintett magyarázatokat, kételyeket és hasonlókat majd maga az élet, maga az ut fogja jjositive és conorete megoldani, amelyet az intézmény kivájni és kiásni fog. Kijelentéseiről csupán azt a megnyugtató és a helyzetnek megfelelő kijelentést kivánom leszögezni, hogy hiven kitartani kivan és kitart az a lelkes tábor a hitegység mellett és hogy a kérdésnek aként törtónt megoldásában, amint az történt, tudniillik a görög lithurgikus nyelvvel, biztosítva látja egyházi szükségleteinek kielégitését és bizalommal tekint a jövőbe. Az ügynek azt a fázisát, amelyet ezen törvényjavaslat benyújtása megjelöl, a magam részéről is örömmel és a megnyugvás érzetével üdvözlöm, mert abban a meggyőződésben vagyok, méltóságos főrendek, hogy az ezen törvényjavaslat által kifejezett álláspont következtében egy régi törekvés nyert kielégítést s egy olyan nyugtalanság oszlik el, amely épen abból táplálkozott, hogy ez a régi törekvés mind e mai napig kielégítve nem volt. Közismert tény, hogy a görög szertartású egyházak beléletében a liturgiának sajátos szerkezeténél fogva a nemzeti szempontok erősen kidomborodnak. Ezen körülménynek kell tulajdonitanom azt a további tapasztalati jelenséget, hogy ezen egyházak keretében a különböző nemzetiségiek sokáig sikerrel együtt nem tarthatók. A magyar jogtörténeti fejlődés ezt több példával illusztrálja. Tudjuk, hogy a görög-keleti románok hosszu-hosszu időn keresztül a karlóczai görögkeleti érsek — a mai patriarcha — joghatósága alatt állottak, de onnan idő folytával mindenképen elkívánkoztak, míg törekvésüket siker nem koronázta és az beczikkelyezést nyert az 1868. évi IX. t.-ez.-ben. Hasonló törekvés volt tapasztalható a görögkatholikus románság körében, amely idő folytával még az esztergomi érsekség szelid függési viszonyát is el tudta magától hárítani és önálló egyháztartománynyá erősödött és tömörült, amiből megbecsülhetetlen erkölcsi és szellemi javakat merített. Nos, mélyen t. méltóságos főrendek, a differentiálásnak ezt az útját, amelyet a múltban láttunk, követte egy másik mozgalom a görögkatholikusok táborában, t. i. annak magyar részében. A görögdiatkolikus magyarságra nézve is elérkezett az időpont, amikor eddigi egyházi életében nem találta meg az egyházmegye jellege és a saját lelke között a harmóniát. Ebből a disharmoniából származott azután a mozgalom, a törekvés az önállóságra, ebből a disharmoniából magyarázhatók azok az olykor heves jelenetek és összeütközések, amelyek felmerültek egyes egyházmegyék területén és amelyek szembeállították a híveket az egyházi főhatóságokkal. E tekintetben elég utalnom az utóbbi évek eseményeiből az ismeretes nagykárolyi esetre, amikor is a híveknek összezördülése végeredményben arra vezetett, hogy ezen plébánia hosszú tárgyalások után kikapcsoltatott a nagyváradi román egyházmegyéből és átcsatoltatott a munkácsi egyházmegyébe. Előre látható volt, méltóságos főrendek, hogy ha a görög-katholikus magyarságnak önállóság iránt való törekvése megfelelő, kielégítő megoldást nem nyer, akkor ezek a dissonantiák majd itt, majd amott fogják fejüket felütni s az összeütközések napirenden lesznek. Én ennek a mostani törvényjavaslat által jelzett állapotnak jelentőségét is épen abban látom, hogy ezeknek a helyzeteknek valahára véget vet és hogy ezt a mozgalmat áttereli egy legális térre, hogy az úgyszólván állandónak ígérkező guerilla harezokat megszünteti és hogy a többi görögkatholikus egyházmegyéket is megszabadítja egy olyan feladattól, amelynél a lelkipásztori czélt sikeresen alig voltak képesek elérni; amely rájuk nézve a fáradságot gyümölcsféléimé, eredménytelenné tette és amelyhez kedvük igazán nem lehetett. Bizonyos nemzetiségi oldalról ennek az egész kérdésnek nemzetiségi jelentőséget tulajdonítanak és magát az intézményt nagy hevességgel támadták. Ha ennek a nagy szenvedélyességnek subjectiv okát elismerem is, tárgyilagos alaposságát nem tudom belátni. Kern tudok mindenekelőtt épen a nemzetiségi politikusok szempontjából olyan elvi alapot és okot felfedezni, amely ezt a czélt jogosulttá tenné. Mert ugy e bár, méltóságos főrendek, egy igazán vérbeli nemzetiségi j)olitikus elvből a maga particularismusának állásj)ontján áll; egy ilyen egyházpolitikus körömszakadtáig fogja védelmezni a maga fajtáját és pedig védelmezni fogja mindenféle suprematia, mindenféle elnyomás ellen. De ugyanez akkor a saját elvéből kifolyólag