Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-55
A FŐRENDIHÁZ LV. ÜLÉSE. 245 olyan kérdésre tegyem meg észrevételeimet, amelyet Károlyi Gyula gróf őméltósága szives volt felemlíteni és amely, ha összefügg is a tárgygyal, nem tartozik szorosan a tárgyhoz. 0 méltósága említést tett az erdélyi határszéli lakosság kebelében mutatkozó tömeges fegyvervásárlásról. Ha erre nézve őméltósága bárminő concret adatokat tud, igen lekötelez, ha ezeket szives lesz akár velem, akár a belügyminister úrral közölni. Biztosithatom, hogy a kormány kötelességszerűen figyelemmel kísér minden jelenséget és hálás köszönettel fogadna minden informatiót. Én azonban bátor vagyok arra kérni ő méltóságát és arra kérni nemcsak a méltóságos főrendeket, de általában a magyar közvéleményt, hogy legyünk nagyon óvatosak és skeptikusak mindenféle ilyen híreszteléssel szemben. Én biztosíthatom a méltóságos főrendeket, hogy a kormány éber szemmel őrködik minden olyan jelenség felett, amely az ország biztonságát bárminő viszonyok között, bárminő vonatkozásban, az ország területének bármely részén érinthetné, és ebben a tekintetben az utolsó időkben kósza hirt meglehetősen sokat kaptunk, megfogható tényeket azonban mentül kevesebbet. És megvallom, nagyon kellene csalódnom, ha ez a szóban forgó kérdés is olyan arányokban mutatkoznék, amiből bárminő következtetést lehetne egy netaláni jövő fejlődés vagy bonyodalom szempontjából levonni. Különösen figyelmeztetek egy dologra. Igen veszedelmes az és az illető nemzetre nézve igen szomorúan jellemző lelkiállapot az, amidőn ilyen híresztelések könnyen hitelre találnak és nyugtalanságot támasztanak. Méltóztassanak meggyőződve lenni róla, hogy az ilyen hirek feletti nyugtalankodás és idegeskedés és az ilyen irányú hirek könnyű elhivése nem az erőnek, hanem a gyengeségnek jele, egyenes felbátoritása a határokon kívül netalán létező ellenséges tendentiáknak és mindenesetre odahat, hogy elveszítsük azt a tekintélyt, azt a tiszteletet, amelyre szükségünk van, elveszítsük azt, amire törekednünk kell mindnyájunknak, hogy imponáljunk vele az ország határain belül és az ország határain kívül barátnak és ellenségnek egyaránt. 0 méltósága megemlékezett azután a román culturliga működéséről és utolsó tüntetéséről. Hát hiszen a román culturliga régi jó ismerősünk; akik figyelemmel kisérjük a romániai eseményeket, tudjuk, hogy az a liga a legszélsőbb chauvinista phraseologiával és velünk szemben a legellenségesebb érzülettel működik máiévtizedek óta. Magábanvéve tehát ez nem uj jelenség, legfeljebb — abban igazat adok őméltóságának, — talán a rendesnél is nagyobb aplombbal, nagyobb aggressivitással és az önérzetnek nagyobb túltengésével lépett fel, mint ahogy a múltban tette. Méltóságos főrendek! Az ilyen jelenségekkel szemben is meg kell őrizni a hidegvért és a helyes ítélőképességet. Olyan országokban, ahol szabad sajtó és gyülekezési szabadság van, óhatatlan, hogy ugy a sajtóban, mint esetleg szabad társadalmi összejövetelekben ne történjenek igen helytelen, igen hibás és igen elitélő nyilatkozatok. Ezeket a nyilatkozatokat nem szabad túlbecsülni, de nem szabad kicsinyelni sem. Éber figyelemmel kell őket kisérni, mint simptomatikus jelenségeket, éber figyelemmel kell kisérni azt a magatartást is, amelyet az állami élet tényezői a társadalom ilyen megnyilatkozásával szemben tanúsítanak. Mert nem szabad illusiókban élni, mert helyesen, tisztán kell a helyzetet látni s abból a szükséges consequentiákat adandó alkalommal levonni. De bárminő diplomatiai demarche, amely elégtétel szerzésére, vagy megtorlásra irányulna, csak akkor volna helyén, ha vagy a kormány részéről történnének helytelen nyilatkozatok, vagy olyan cselekmények történnének, amelyekkel szemben az állam felelősséggel tartozik és elégtételt adni tartozik. Az adott esetben sem az egyik, sem a másik nem fordulván elő, nem látom szükségét annak, hogy ilyen elégtételre, vagy megtorlásra vonatkozó hivatalos diplomatiai demarche megtételét kezdeményezzem. Most már áttérek magára a kérdésre, a magyarországi románokkal folytatott eszmecseréimre, általában a nemzetiségi kérdésre. Rövid leszek, mert hisz ez a kérdés nemcsak a képviselőházban, de a közelmúltban itt a főrendiházban is beható megvitatásban részesült. 0 méltósága felolvasta az Erdélyi Magyar Kultúregyesület határozatát; megvallom, nem tudom, az egészet-e, vagy csak egy részét, mert én nem olvastam el az egész határozatot. Károlyi Gyula gr.: Az egészet. Tisza István gr. ministerelnbk: Mindenesetre, amit felolvasott belőle, az részben olyan, amivel mindnyájan egyetértünk, részben olyan, aminek, engedelmet kérek, de nem találok rá más megfelelő kifejezést, aminek tulajdonképen nincsen értelme. Abban mindnyájan egyetértünk, hogy a magyar állam egységét és magyar nemzeti jellegét bántani nem engedjük. A másik passus, amelyet ő méltósága felolvasott, hogy az erdélyi magyarság közművelődési birtokállománya még csak alku tárgyává se tétessék. Bocsánatot kérek, hol történt itt valami olyan, ami egyáltalán csorbíthatta volna az erdélyi magyarság culturállományát. Ez egy olyan jólhangzó kifejezés, amely azonban a tényekkel, a gyakorlati valóságokkal absolute semmiféle vonatkozásban nincs. Méltóztassanak végignézni az egész vonalon, mind az, amiről sző volt, lehet helyes vagy nem helyes, e tekintetben a nézetek különbözhetnek, de az erdélyi magyarság culturállományát ugyan a világon semmiben nem érintették. 0 méltósága felhoz érveket és indokokat arra nézve, hogy bebizonyítsa, miszerint ab ovo
