Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-55

234 A FŐRENDIHÁZ LV. ÜLÉSE. Igaz, hogy ő excellentiájának az a kijelentése első pillanatra nem egészen quadrál a törvényjavaslat második szakaszában mondottakkal, ha azokat összehasonlítjuk a törvényjavaslat megokolásával, de nincs is ellentétben és azért nagyon ajánlanám, hogy az illetékes hatóságok is tartsák magukat ahhoz, hogy ne jelöljenek ki mindjárt most a törvényjavaslat életbeléptetése után tengerpartot, hanem mikor egyes esetek merülnek fel, ahol tengerészeti czélok, ügyek, követelni fogják; akkor, amikor ennek a szüksége felmerül, mert másképen azzal az izgatással fognak jönni, amelyet olvastam is, hogy a magyar kormány a maga javára akarja kisajátítani a tengerpartot, magához akarja vonni a tengerpart mellett fekvő területet. Miután mindnyájan tudjuk, hogy a törvényjavaslatnak más oka és más czélja nem lehet, mint a tengerpart minél jobb fejlődésének elősegítése és a kormány által fejlesztése, magától értetődik, hogy tartózkodni kell attól is, hogy ne jöjjön olyasmi a törvényjavaslatba, ami nem szükséges, mert amikor az egyes esetek majd előfordulnak, akkor is lehet ezt az eljárást elrendelni. -Ami a tengerpart használatának és a tengerpart felől való rendelkezési jognak kérdését illeti, erre nézve eddigelé Horvátországban is, a tengermelléken is az absolutístikus kormány idejéből való rendeletek voltak érvényben, kiváltképen az 1857. évi cs. k. ministeri rendelet. Egy 1870-iki magyar ministertanácsi határozat szerint a fiumei kormányzóság, illetőleg a fiumei magyar királyi tengerészeti hatóság hatásköre ugyanaz, mint a triesti cs. kir. tengerészeti hatóságé és a legújabb, 1884. évi kereskedelmi ministeri rendelet szerint a tengerészeti hatóságnak most is épen az a hatásköre, t. i. a hajózás, a tengerészeti rendészet és a tengerészeti egészségügy. A használati jog érvénye, vagy a tengerpart fölött való rendelkezési jog tekintetében az előbb idézett, Horvátországban érvényben levő ministeri rendelet folytán e tárgyakra vonatkozólag a közigazgatási hatóságok hivatottak intézkedni, ép ugy, amint Ausztriában még ma is a közigazgatási hatóságok állapítják meg a tengerpart terjedelmét és a használat mikéntjét, persze, azoknak a hatóságoknak meghallgatása és beleegyezése mellett, amelyek e tekintetben illetékesek, így elsősorban a tengerészeti hatóság közbenjöttével. A tengerpart használatának és a tengerpart felett való rendelkezési jognak kérdésében — mint erről az újságokban olvastam, s amint a közvélemény is kifejezést adott ennek, — sok kétely, sok aggodalom merült föl, mert sokan attól félnek, hogy az illetékesség tekintetében változtatások fognak tétetni, s ezért nagyon megnyugtatólag hatott a bán ur ő excellentiájának szintén a képviselőházban tett az a nyilatkozata, hogy a competentiát illetőleg semminemű ilyen változtatások nem lesznek, vagyis, hogy a tengerészeti hatóságnak megmarad továbbra is az a competentiája, amely a hajózás, egészségügy és tengeri rendészet tekintetében részére ma biztosítva van és hogy egyes esetekben jövőre is competentiájukhoz képest hol a tengeri hatóság, hol pedig a horvát autonóm hatóságok fognak eljárni. Méltóságos főrendek! Szükségesnek és hasznosnak tartom felszólalásomat azért, mert bár sokszor olvastuk az ellenvetések magyarázatát, mégis azt hiszem, itt, e Lázban is meg kell nyugtatni a közvéleményt, amikor egy olyan törvényjavaslatról van szó, amely a közös törvényhozás elé tartozik, annáí is inkább, mert a bán űr ő excellentiájának a horvát országgyűlésben tett nyilatkozata, ha általánosan jó hatást tett is, nem szolgálhat elegendő megnyugtatásul arra nézve, hogy vájjon a közös törvényhozás is amely ezt a törvényt megalkotja, hasonlóképen fogja-e fel az egész dolgot. Eöviden recapitulálva észrevételeimet, azt mondhatom, hogy azok az ellenvetések, amelyek e törvény ellenében elhangzottak, csak a kisajátítási törvényjavaslat ellen szólnak, de igazán ad rem nem tartoznak és nem szólnak a kisajátítás rendezése ellen, hanem szólnak csupán azoknak az aggodalmaknak, amelyeket egyes concrét esetekre csakugyan lehetséges volna felhozni, ha összehasonlítjuk egymással a törvényjavaslatot, ennek indokolását s a képviselőházi jelentést is, amelyek maguk közt sem quadrálnak mindenütt. Abban a reményben és hiszemben, hogy a kormány is ugy fogja fel ezt a dolgot, amiképen azt a bán annak idején a képviselőházban tett nyilatkozatában előadta, elfogadhatónak tartom a törvényjavaslatot annak kijelentése mellett, hogy ezen megfontolandó észrevételek mellett olyan kifogás, hogy itt a kiegyezési törvényen vagy pedig ennek határozatain változtatás történnék, nem emelhető. (Elénk helyeslés,) Elnök: Kíván még valaki általánosságban a törvényjavaslathoz szólni ? Senki sem kíván, tehát az általános vitát bezárom. Tisza István gr. minísterelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Amidőn lehető rövidséggel tennék egy j)ár észrevételt az elhangzott beszédekre, mindenekelőtt legyen szabad köszönetemet és örömömet kifejezni a felett, hogy ez a kérdés itt, a főrendiházban is szóba hozatott és ezzel alkalom nyílt annak minden vonatkozásában való tisztázására. Hiszen ugy gondolom, ehhez a tisztázáshoz hozzájárultak már azok a felszólalások is, amelyeket ennek a háznak olyan tagjai méltóztattak itt tenni, akik Horvátország közéletében előkelő helyet foglalnak el, akik tehát mintegy a horvát álláspontot is kifejezésre juttatták. Méltóságos főrendek! Azt hiszem, hogy a kérdésnek egyik oldala, t. i. az a kérdés, hogy