Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

212 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSÉ. ban, aki eközben megláthatta, hogy mennyire felelősségteljes, mennyire nehéz, nagy ez a munka és ennek alapján alaposan szólhatott volna, itt hozzá a részletekhez is. Őszintén sajnálom, hogy ő nagyméltósága nem tette meg ezt itt, nem hozott fel részletes adatokat, nem sorolt fel részletes érveket, mert én szivesen állítottam volna az ő adataival, az ő érveivel szembe a magunk adatait, a magunk érveit és merem remélni, hogy ezekkel nem maradtunk volna alul. Prónay Dezső báró ő méltósága azt kifogásolta, ami talán sorrend szerint, a javaslat beosztását tekintve, a legutolsó sorban következett volna, hogy miért nem hoztuk a részletes beosztást a törvényhozás elé? Hát boesánatot kérek, eljárásunkkal mi csak a régi gyakorlatot követtük. Sem a 48-ik évi törvényhozás, sem a 77-iki nem cselekedett máskép. Mindig csak a kerületek száma és legfeljabb egypár székhely lett a törvényben meghatározva. Mi ennél tovább mentünk. Mi az összes kerületi székhelyeket bevettük a javaslatba, s ennek alapján kérjük a felhatalmazást a továbbiakra. (Helyeslés.) Azt méltóztatott továbbá mondani, hogy meg lehetett volna határozni a javaslatban részletesen az alapelveket, amelyek figyelembevételével eljárni óhajtunk. Ezt megtettük, ha nem is magában a javaslatban, de megtettük az indokolásban. Sőt, méltóztassék megengedni, hogy ugy, amint a képviselőházban tettem, itt is hivatkozhassam arra, hogy tulajdonképen a kerületi beosztás kérdése már legnagyobb részben eldőlt az anyagi törvény megalkotása alkalmával, mert lényegileg már akkor felállítottuk azokat az elveket, amelyeket követni kell. 0 méltósága egyebekben a javaslatot illető objectiv kritikájában, ahol néha még az elismerés egy-egy szava is megcsillant . . . Prónay Dezső b.: Hol? Melyik?! (Élénk derültség.) Sándor János beliigyminister: Például helyesnek méltóztatik tartani, hogy megkérdeztük a főispánokat. Prónay Dezső b.: Az nincs a javaslatban, az az eljárásra vonatkozik! Sándor János beliigyminister: Az eljárást illeti, de mégis csak elismerés. Prónay Dezső b.: Arra is csak azt mondtam, hogy természetes! (Derültség.) Sándor János beliigyminister: Minden kormánynál természetes, hogy, ha bizalmi emberei vannak, azokat meghallgatja. Mondom, mi ennek a javaslatnak indokolásába is vettünk fel elveket, amelyeket magunkra nézve irányitókul tekintünk. 0 méltósága — bocsánatot kérek, hogy az előbb azt mondtam, hogy objectiv kritikájában — pártszempontokból kiinduló kritikájában szemünkre veti, hogy mint mindenben a világon, ennél a kérdésnél is pártérdekek szerint jártunk el. Engedelmet kérek, én nem csinálok titkot belőle, hogy nekünk pártszempontokat is szem előtt kell tartanunk, nem ennél a kérdésnél, hanem általában egész működésünknél, annyiban, amennyiben a parlamentarismus lényegéhez tartozik, hogy pártok legyenek, pártok küzdjenek egymással, s mikor egy párt hozzá jut az ügyek vezetéséhez, természetszerűleg igyekszik megvalósítani azokat az elveket, amelyeket hirdet. Hadik János gr.: Hatalmának megtartására ! (Zaj. Elnök csenget.) Sándor János beliigyminister: Mi nem hirdettünk egyfelől pluralitást, másfelől általános választói jogot, hanem hirdettük azt a választői jogot, amelyet az anyagi törvény alkotásánál meg is valósitottimk. Énnek a választói törvénynek, az ott lefektetett elveknek, ott hirdetett politikánknak consequentiája ez a mostani kerületi beosztás, amelyet hiven _ és becsületesen szándékozunk végrehajtani. (Élénk helyeslés.) Azt is méltóztatott mondani, hogy ha már nem hoztuk ide a törvényhozás elé, miért nem vittük a kérdést a törvényhatóságok elébe, ugy, amint régebben történt. Érre vonatkozólag nyilatkoztunk az indokolásban, nyilatkoztunk a képviselőházban is és én itt is bátor vagyok utalni arra . . . Hadik János gr.: Mi közünk ahoz, hogy a képviselőházban mit mondott ? (Zaj.) Sándor János beliigyminister: Bocsánatot kérek, ő nagyméltóságának nincs köze, de nekem talán szaba.d erre hivatkoznom, mert hiszen ott is én mondtam volt azt. Hadik János gr. (közbeszól. Hall juhi Halljuk ! balfelöl és a középről). Sándor János beliigyminister: Ha ő nagyméltósága kívánja, szivesen ismétlem azokat itt is. A világért sem óhajtanék tiszteletlenséget tanúsítani a főrendiház iránt, sőt ellenkezőleg abban találom a tiszteletet a főrendiház iránt, ha nem ismótlek olyan dolgokat, amelyeket alkalma volt mindenkinek megismerhetni a sajtó utján, ha már egyébként, nem méltóztatott figyelemmel kisérni a képviselőház tárgyalásait. Arra a kérdésre nézve, hogy miért nem bíztuk ezt ezúttal is a törvényhatóságokra, utalok Hadik ő nagyméltóságára, aki azt mondotta, hogy ő sem bízta volna azt a törvényhatóságokra; nem bízta volna azért, mert az adott viszonyok között ennek odautalása a megoldásnak hosszú időkig való elhúzását jelentette volna... Prónay Dezső b.: Nem áll! Sándor János beliigyminister: . . . anélkül, hogy változtattunk volna a végeredményen. Prónay báró főrendiházi tag ur ő méltósága azt mondja, hogy hiszen a törvényhatóságok úgyis bizalmat szavaznak, azoknak többsége úgyis kormánypárti, azok úgyis megszavazták volna azt, amit a kormány óhajt. Bocsánatot kérek, ha úgyis megszavazták volna, akkor ott vagyunk, ahol az én javaslatom. Prónay Dezső b.: Megmarad a jog!