Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

208 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. Degenfeld Pál gr. jegyző: Prónay Dezső báró! Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megen­gedni, hogy az országgyűlési képviselő választó­kerületek számának megállapításáról szóló tör­vényjavaslatnál ismét igénybe vegyem a méltó­ságos főrendek türelmét néhány percznyi rövid felszólalásra. (Halljuk.) Eddig a választókerületek megállapítása a törvényhatóságok jogkörébe tartozott. A törvény megállapította az egyes törvényhatóságokra eső országgyűlési képviselők számát és a törvény­hatóságok maguk állapították meg az egyes választókerületek beosztását. Ez kétségkívül figyelemmel történt a történelmi fejlődésre, tör­tént kétségkívül azért, mert a múltban maguk a törvényhatóságok mint olyanok birtak azzal joggal, hogy az országgyűlésre követet küld­hettek. A mai napirendre kitűzött törvényjavaslat szerint a választókerületek megállapítása a mi­nisteriumnak van fentartva. Azzal indokolták ezt az intézkedést, hogy a vármegyék el sem készülhetnének a választókerületek beosztásával, a választókerületek beosztását pedig abba a törvényjavaslatba felvenni, amely a választóke­rületek számát megállapítja, a törvényt igen terjedelmessé tette volna, mert ha tudjuk, hogy körülbelül 16.000 a községek száma az ország­ban, tehát ] 6.000 nevet kellett volna a törvény­javaslatba belefoglalni és mindegyik községről megállapítani, hogy melyik választókerülethez tartozik. A választókerületek beosztásáról szóló tör­vényjavaslat szerint némely vármegyében a vá­lasztókerületek száma az eddig fennálló választó­kerületek számával összehasonlítva változást nem szenved. Ahol tehát változás nincs és ahol az uj választójogi törvény figyelembevétele mel­lett az egyes kerületek választói joggal biró honpolgárainak számaránya lényegesen nem változik, ott tulajdonképen a választókerületek határainak megváltoztatására nem forog fenn semmi ok. Kétséget nem szenved, hogy a választó­kerületeket olykép megállapítani hosszabb időre, hogy minden választókerületben a jogosultság­gal biró honpolgárok száma mathematikai pon­tossággal teljesen egyenlő legyen, lehetetlen, mert hiszen a népszám némely helyen jóformán évről-évre változik, de különösen változik a vá­lasztói jogosultsággal bíró honpolgárok száma és egymáshoz való aránya. A választókerületek megállapításánál tehát mindig csak a méltányos arányt lehet szem előtt tartani. Ennek a helyes aránynak megállapítására és megítélésére azon­ban teljesen megfelelő közeg a törvényhatóság. És midőn ez a törvényjavaslat azt a jogot, amelylyel eddig a törvényhatóságok birtak, a ministeriumra ruházza, azzal a szerintem gyenge indokolással, hogy a törvényhatóságok nem ké­szülhettek volna el kellő időben a kerületek beosztásával, ismét csak a törvényhatóságok jogkörét csorbítja és a ministerium hatáskörét és ezzel hatalmát is öregbiti. Hadik János gr.: És önkényét! Prónay Dezső b.: Kétségtelen, hogy ezáltal joggal szolgáltat okot a javaslat arra a felte­vésre, hogy itt is pártpolitikai tendentiák veze­tik a kormányt. Nem akarom én a méltóságos főrendek tü­relmét azzal igénybe venni, hogy rámutassak azokra a feltűnő aránytalanságokra, amelyek az egyes választókerületek között a számarány te­kintetében fennállanak, azonban egész általános­ságban mégis ki kell emelnem azt, hogy arány­lag sokkal kevesebb választóval biró kerületek esnek a nem magyar lakta vidékekre, mint a magyar lakta vidékekre. Vannak egyes kerü­letek, ahol magyar lakta vidéken is valamivel az átlag alatt marad egy-egy magyar kerület számaránya, azonban nagyban és egészben az átlagot tekintve ez a kerületi beosztás, ugy, amint a törvényjavaslatban foglaltatik, kétség­kívül kedvez azoknak a vidékeknek, amelyekben a lakosság zöme nem magyar, tehát hátrányos a javaslat azokra a vidékekre nézve, amelyek­ben kizárólag vagy túlnyomóan inagyarajku honpolgárok alkotják a lakosságot. Valóban ez igen aggodalmas jelenség. Azt tartom, hogy nemcsak az osztó igazság és a mél­tányosság, de a magyar nemzet helyesen fel­fogott érdeke is azt kívánja, hogy lehetőleg méltányosan járjunk el a nem magyar ajkú hon­polgárokkal szemben, politikai jogaik tekinteté­ben, de már odáig nem szabad menni, hogy ez a méltányosság túllépje azt a politikai súlyt, amely a magyarságot számarányánál, közgazda­sági és közművelődési fejlettségénél fogva meg­illeti. Mert a törvényjavaslat oly mértékben tette ezt az országgyűlési képviselőválasztókerü­letek tekintetében a nem magyarajku lakta vidékeken, hogy a számarány, a magyarság országos átlagát tekintve, kedvezőtlen. Méltóságos főrendek! Sajátságosnak tartom azt, ha azt hozzák fel okul, hogy a törvény­javaslatba az egész beosztást nem lehetett volna beilleszteni s ezért azt ministeri rendelet szá­mára kellett fentartani. Ivem tudom, mennyire haladt előre ez a beosztási munkálat . . . Hadik János gr.: Készen van! Elrejtik! Prónay Dezső b.: . . . melynek keresztül­vitelét rendeletben fogják nyilvánosságra hozni. Talán nem nagyon tévedek, hogy azok a tekin­télyes actacsomók, melyek itt a házban meg­vannak, már mintegy tartalmazzák, ha nem is minden részletét, de a lényegét annak az anyag­nak, mely majd Í\> ministeri rendeletben fel lesz használva. De tudom azt is, méltóságos főrendek, hogy a választókerületek beosztására nézve — nem tudom, országszerte-e, de Pest vármegyében így történt és nem hihetem, hogy Pest vármegyét

Next

/
Thumbnails
Contents