Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-54
A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. 209 különleges elbánásban részesítette volna a kormány — a főispánoktól nemcsak tájékoztatást, de valóságban javaslatot kértek. Tehát a ministerium maga is a törvénykatóságoktól kívánja be az adatokat. Megbízható forrásból tudomj hogy Pest vármegye főispánja a beosztás tervét elkészítette, amelyet azután kidolgozva terjesztett fel a ministeriumhoz. Természetesen, ez ellen nem lehet érdemleges kifogást tenni, ez a méltányosságnak, a politikai ildomosságnak kérdése, hogy bizalmas értekezletet tartott a vármegye munkapárti korifeusaival. Pest megyében igy volt. Itt együtt állapították meg az uj kerületi beosztásra nézve a főispán vélekedésének megfelelő tervet. De miután Magyarországban, amig egyrészt a nemzetnek nem szolgál épen szégyenére, de bizonyos esetekben nem is előnyére, van egy bizonyos őszinteség és nyíltság, aminélfogva a magyar sok mindenre alkalmas, de amint a múlt mutatja, conspiratornak nem való, mert titoktartásra nincs nagy hajlandósága — az ily bizalmas értekezletnek megállapodásaiból természetesen egy és más tudomásra jutott. Már most ennek a következménye, méltóságos főrendek, az lett, hogy Pest vármegye beosztásánál úgyszólván rá lehet ismerni egyes jelekből a jövőben conteinplált jelöltre, mert ugy van az egyéniségéhez hozzászabva, mint a ruha, amelyről feltételezik, hogy az majd jól fog állani. (Derültség jobbfélöl.) Ha ez Pest vármegyében igy történt, azt hiszem, méltán feltételezhetem, hogy hasonló volt az eljárás országszerte a törvényhatóságokban. Tehát a ministerium honnan meríti a maga informatióit! ? Onnan, hol a helyi körülményeket ismerik, hol nemcsak a számszerű adatokból, hanem egyéb tényezőkből is, a közlekedési viszonyoknak, a culturalis viszonyoknak mérlegelése alapján nem lehet minden beosztásnál a terveket elkészíteni. De ha ez igy van, nem lett volna-e helyesebb meghagyni az eddigi állapotot és magának a törvényhatóságnak jogkörében meghagyni a választókerületek beosztását? Hiszen a sok bizalmi nyilatkozat után, amely a törvénykatóságok köréből — én azt mondom, sajnálom, már az én szempontomból, de a tényeket eltagadni, azok elől elzárkózni nagyon hibás volna — a kormánynyal szemben történt, azután a tény után, hogy ma a törvényhatóságok nagy részében - — már a bizottságokat értem — a kormánypárt igen nagy sulylyal bir, ugy hogy úgyszólván a törvényhatóságok nagyrészéről _azt mondhatjuk, hogy a kormány hivei ott többségben vannak — hogy elérik-e a czélt, az más kérdés, erről nem beszélek, — de ma nem lehet azt mondani, hogy általában az országban a törvényhatóságoknál valami nagyon kormányellenes hangulat volna. Tehát az, ha meghagyja a törvény a municipiumok jogkörében a választókerületek Főrendiházi napló. 1910—1915. III. kötet. beosztását, nem lehetett volna a kormányra nézve aggod alomkeltő annyiban, hogy hiszen akkor ott majd ezt a beosztást ugy csinálják, hogy az, amennyiben az adott viszonyok között lehet, a kormánypártra hátrányos és az ellenzékre nézve előnyös lesz. De különben is nagyon különös módja a választókerületek beosztásának, amelynek mégis állandónak, hosszabb időre kiterjedőnek kell lennie, az a mód amely egy bizonyos adott pillanatban egy bizonyos politikai irány uralma alatt, annak a mivoltához kell, hogy hozzászabva legyen. Igazságos, méltányos beosztás, az ország népesedési viszonyainak figyelembevétele, a magyarságnak súlya, érdeke, a népszám, a culturalis és közgazdasági viszonyok mérlegelése: ezek azok a szempontok, amelyeknek irányadóknak kell lenniök a választókerületek beosztásánál. Sokkal helyesebb lett volna meghagyni az eddigi állapotot és meghagyni a törvényhatóságoknak a választókerületek beosztására vonatkozó jogot. Hiszen tizenhat vagy tizenhetedfélezer névnek" e törvényjavaslatban való felsorolása ázt a törvényt még nem teszi oly nagy ojjerátummá, hogy az ne maradhasson úgyszólván kezelhető. Hiszen sokkal terjedelmesebb törvények vannak, valóságos codexek, amelyek azért az életben, a gyakorlati használatban teljesen beváltak. Ezért ezt a törvényjavaslatot, amely egy eddig a törvényhatóságok jogköréhez tartozó intézkedést a ministeriumnak a rendeleti utón való szabályozására utal át, én aggályosnak tartom. Ebben sem láthatok mást, mint annak a politikának egyik jelenségét, amely mindent, vagyis mondjuk, minél többet a kormány arbitrarius hatalma alá kíván rendelni. De még lehetett volna egy középutat is találni, lehetett volna bizonyos elveket foglalni ebbe a törvényjavaslatba, pl. hogy olyan vármegyében, ahol a választókerületek száma nem szaporodott és a népesség száma sem nagyobbodott, sem egyéb lényeges változások nem történtek, egyszerűen megmarad a mai kerületi beosztás, azokban a vármegyékben pedig, ahol a választókerületek száma ezen törvényjavaslat szerint vagy csökken, vagy szaporodik, ott maga a törvény írhatta volna körül a választókerületek területét. Ez egy közvetítő eljárás lett volna, amely a törvényjavaslat terjedelmét okvetlenül szűkebbre szorította volna. Lehetett volna egyéb elvi jelentőségű határozatokat is belefoglalni ebbe a törvényjavaslatba, amelyek a kormány ezen arbitrarius intézkedését mégis szűkebb körre szorították volna, mint ahogy az a törvényjavaslatnak ma előttünk levő szerkezete szerint történik. Mindezeknél fogva, méltóságos főrendek, és ezenfelül ennél a törvényjavaslatnál ugyanazon indoknál fogva, amelyet minden meritorius, organikus törvényjavaslat tárgyalásánál, bármily 27
