Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

204 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. esetén, ha az eljárás gyorsabb és rövidebb lesz? Ez is megfelel a sértett magánegyén jogos érdekeinek. Mert nagyon köszönöm az olyan elégtételt, amely 4—5 esztendő után következik be, amikor az emberek, akik arról a közleményről annak idején olvastak, már réges-rég elfelejtkeztek róla, legfeljebb csak arra emlékeznek, hogy X-ről vagy Z-röl valamit valamikor irtak, amiről még évek után sem derült ki az igazság ? Tehát: calumnaire audacter: bizonyára voltvalami a dologban! Hogy az eljárás eddig milyen lassú volt, azt tapasztaltam jelenlegi hivatalom elfoglalása óta. Most kerülnek elő oly jogerős Ítéletek, legtöbbször kegyelmi kérvény mellett, amelyek oly perekben hozattak, amelyeket például még a Wekerle-cabinet indított a sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt és amely bűncselekmények engem nagyon felháborítanak, így a múlt év tavaszán került elő az a bizonyos Habár-ügy jogerős Ítélete, amely egy 1908-ban vagy 1909-ben megindított pert fejez be. Tehát méltóztatnak látni, hogy négy esztendő kell ma egy sajtóperhez. Azt hiszem, bizonyára egyetért velem a méltóságos főrendek közül mindenki, hogy ezen eljárás gyorsítása közszükséglet és hogy ezekre nézve azokat a szabályokat, amelyeket a javaslat tartalmaz, nem pártérdekből, nem a kormány javára, hanem közérdekből kezdeményeztem. (Helyeslés.) A méltóságos báró ur szives volt még utalni arra is, hogy a javaslat 11. §-ába foglalt rendelkezések a kormány tetszésétől teszik függővé, hogy melyik sajtóorgánumot akarja inkább függő helyzetbe juttatni: a kormány bizonyára az ellenzéki lapoktól meg fogja vonni a colportage jogát stb. Én ugy gondolom, hogy ez a félelem sem jogosult, különösen nem akkor, hogyha ezeket a rendelkezéseket, amint meg vagyok győződve, nem visszaélésképen fogják alkalmazni. Gondolom, délelőtt kissé túlhosszadalmasan kimutattam, hogy ez a 11. §. alapán határozás nem arbitrarius döntés, hanem ismérvekhez kötött határozás a hatóság részérők Én a magam részéről mindig inkább félek lelketlen izgatóktól, akik hirlapközlemények terjesztése utján a közrendet veszélyeztetik, sokkal inkább félek kalniárüzéreknek pornograph és obseennyomtatványok terjesztése körül elkövetett visszaéléseitől, mint a hatóság és a kormány visszaéléseitől. Es, ha ő méltósága arra méltóztatik utalni, hogy a 1 ]. §. értelmében még a biblia terjesztését is el lehet esetleg tiltani . . . Prónay Dezső b.: El lehetne! Balogh Jenő igazságiigyminister: Bocsánatot kérek, én azt a hatóságot, amely ugy értelmezi a közrend és kőzerkölcsiség veszélyeztetését, hogy a biblia terjesztését eltiltja, nem anynyira fegyelmi felelősség alá vonnám, mint arra próbálnám rábeszélni az ő hozzátartozóit, hogy az illetőt valamely sanatoriumba vagy egy igen kiváló psichiaterünknek, Moravcsik professor urnak klinikájára internálják, (Derültség.) mert aki a törvénynek — nemsokára bizonyára törvény lesz — a rendelkezéseit igy félremagyarázza ós félreérti, — én mint protestáns ember szintén ismerem a bibliát — annak a józan judiciuma kétséges. Méltóztatott azt is kiemelni, hogy a javaslatban semmi sincs, ami a sajtó javára szolgálna, hanem minden csak szabadságunknak visszaszorítása, visszafejlesztése. Ezzel szemben legyen szabad arra utalnom, hogy a javaslatnak több rendelkezése, nem merem már felsorolásukkal untatni a méltóságos főrendeket, igenis, javítása a jelenlegi jognak a sajtó érdekében. Egy-kettőt érinthetek. Ilyen az, hogy a sajtótermékek terjesztésére nézve a 9. §. egyenesen előírja az azonos dijakért való szállítást, ilyen az is, amit a sajtó munkásai igen nagy köszönettel vettek, legalább előttem kifejezték, a 49. §. utolsó bekezdésében az a rendelkezés, hogy ha a lefoglalás alaptalannak bizonyul, az alaptalanul lefoglalt lappéldányokért kártérítést fog az államkincstár adni. Ilyen az az engedély az 53. §. utolsó bekezdésében, hogy az állítás vagy kifejezés valódiságának bizonyítására nincs tilalom akkor, ha a közigazgatási hatóság fegyelmi eljárásban hozott felmentő Ítéletet. A sajtónak eddig nagy sérelme volt, hogy ha közigazgatási utón hozott fegyelmi határozat megállapította valamely hatósági tagról vagy hatósági közegről, hogy visszaélés nem forog fenn, — ilyen volt az ismert Vitár-eset, — akkor a büntetőtörvénykönyv mai rendelkezése szerint nem lehetett exceptio veritatisszal élni. Ezzel szemben, miután magamnak is az a törekvése, szándéka, hogy közérdekből a valódiság bizonyítását megengedjék, habár a büntetőtörvénykönyv módosítását nem tartom ezen javaslat keretébe valónak, mégis egészen rendszertelenül ugyan, de viselem ezért a rendszertelenségért a felelősséget, felvettem az 53. szakaszba, hogy ezen esetben szabad a tételes büntetőjoggal szemben kivételt tenni. A sajtó javára szolgál továbbá az egész V. fejezet, amely különösen az időszaki lap szerkesztőségének tagjai részére több intézkedést tartalmaz avégből, hogy függetlenebbekké váljanak a kiadó nyomásától és a lap tulajdonosának a hatalmával szemben. 0 nagyméltósága Hadik János gróf főrendiházi tag ur arra figyelmeztetett délelőtt, hogy akit a sajtóban alaptalanul támadtak meg, az menjen minden egyes esetben a bíróság elé. Ez a felhívás vezet a következő három személyes momentumnak érintésére. Alig néhány nappal azután, hogy .jelenlegi hivatalos állásomat elfoglaltam, megjelent a »Hivatalos Közlöny«-ben egy kinevezés arról, hogy az igazságiigyminister Baloghy Máriát pártfogó tisztviselővé nevezte ki. Erre egy igen elterjedt lap, mely gondolom, hazminczöt-negyvenezer példányban jelenik meg, szives volt rólam azt irni, hogy lám a minister, alig, hogy beült székébe,