Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. 205 legelső cselekménye volt, hogy saját lányát ki­nevezte, liogy 1600 koronát biztosítson a kedves famíliájának. Méltóságos főrendek! Azok közé tartozom, akik a hivatali állást ugy magam, mint családtagjaim és hozzátartozóim részére sohasem használtam föl, emelt fővel mondha­tom, semmiféle előny kieszközlésére. Hadik János gr.: Ki mondja? Balogh Jenő igazságiigyminister: Természetes tehát, hogy igen kellemetlenül éreztem magamat, mert igen súlyos állitásnak tekintettem hivatali reputatióni szempontjából. A tényállás pedig az volt, hogy az illető kisasszony, akit nem is is­merek, aki velem semmiféle rokonságban nem áll, Baloghy György kir. törvényszéki elnök ur leánya, azelőtt a nevét sem hallottam, . . . Hadik János gr.: Mi sem hallottuk. Balogh Jenő igazságiigyminister: . . és nem én neveztem ki, hanem a tisztelt elődöm, Szé­kely Ferencz ur. Méltóságos főrendek, nagyon jól tudhatta az illető lap, hogy egy más veze­téknevet viselő kisasszony nem az én leányom, és mégis tudatosan és szándékosan, talán azért, hogy ez a minister most elfoglalta az állását, tehát neki kell menni, megkoczkáztatta ezt az állítást. Azt méltóztatik mondani, hogy indítsak sajtópert. Egy év és néhány hónap óta, amióta, ezt a felelős állást viselem, azt hiszem, nem múlt volna el hét, amelyen sajtópert ne kezd­hettem volna. És hol veszek időt nem sajtópe­rek indítására, de azon helyreigazítások meg­írására is, amelyek szükségesek volnának, ha minden valótlan állítást, amelyet rólam, mint hatóságról irnak, rektificálni akarnék ? Én nem olvasom valamennyi lapot, hanem a ministerium néhány fiatal hivatalnoka ezzel is foglalkozik, hogy az ügyosztályokat tájékoztassa az őket érdeklő dolgokról. Néha-néha behoznak egy ilyen czikket, ezek között olvastam, — most térek rá arra, amit Hadik János gróf ő excellentiája előbb mondott, — hogy a minister elkészített megint egy törvényjavaslatot a bírói független­ség teljes leigázására. Hadik János gr.: Nem azt mondom, hogy készített, de majd fogják azt is készíteni, el jön az ideje! Balogh Jenő igazságiigyminister: A birói szervezetről szóló javaslat készen van. A magyar magistratura több tagja még a múlt óv nyarán megkapta és bírálat tárgyává tette, azóta foly­tonosan tárgyaltatik. Annak az az alapgondo­lata, hogy a birói függetlenséget egy egységes igazságügyi szervezeti törvénykönyvben mind­azokkal a garantiákkal körülvegye, amelyek még kiegészítésül szükségesnek mutatkoznak. A sajtó azonban nemcsak nem kapta meg ezt a javas­latot, hanem egy betűjét sem látta, de azért a legnagyobb határozottsággal megírták, hogy a kormány most már a birói függetlenséget fogja leigázni. Legutóbb, két-három nap előtt közölték velem, hogy bizonyos orgánumok szerint én egye­nesen utasítottam a debreczeni ügyészséget, hogy a román vádlottakat a debreczeni merénylet ügyében mentse ki a vád alól. (Derültség.) A valóság pedig az, hogy, amely órában érte­sültem a merényletről, telephon utján erélyes és megfelelő vádkéj)viseletet rendeltem el és azóta is több izben állandóan tettem erre nézve in­tézkedéseket és pedig diplomatiai utón az iránt | is, hogy mindazok, akik gyanúsítva vannak, a kiadatás szabályainak megfelelően azonnal letar­tóztassanak. Ebből méltóztatik látni, hogy mit irnak a kormány tagjairól egyes ellenzéki lapok. Es lm a t. ellenzék arra utal bennünket, hogy állítsuk a bíróság elé azokat, akik rágalmaznak bennün­ket, akkor mi máshoz, törvények előkészítéséhez és végrehajtásához, sőt rendes administratiőnk végzéséhez sohasem jutnánk, mert nem csinál­hatnánk mást, mint ellenzéki czikkeket olvas­nánk, rectificálnánk és sajtóperekre adnánk fel­hatalmazásokat. Hadik János gr.: Alioz nem kell nagy fej­törés. Balogh Jenő igazságiigyminister: Méltóságos főrendek! Befejezem felszólalásomat. A nélkül, hogy a jövendőbe tekinteni óhajtanék, mégis megpróbálom magamban összbenyomásul össze­foglalni, mi lesz hát ennek a javaslatnak tör­vénynyé válta esetén a hatása. Abból indulok ki, hogy a sajtónak az orgánumai, amelyek több, mint négy hónap óta bilincsről, censuráról és más ilyen szörnyű­ségekről irnak elrettentő czikkeket, ugy jártak el. — nem akarom sértő mellékizzel mondani, — mint G-araynak Hari Jánosa, aki addig emlegette, hogy a lova milyen kitűnő paripa volt, míg végre huszárnak képzelte magát. Ok is, belelovagolva magukat egyes temperamen­tumos beszédek hatása alatt a sajtó üldözésé­nek képzetébe, már a bilincseket érzik magu­kon, amelyek pedig csak fantasiájukban van­nak meg. Ezen törvényjavaslat folytán pedig a kormány a sajtószabadságot sem leigázni, sem korlátozni nem fogja, A javaslat néhány, ma élénken érzett visszássággal szemben szükséges és helyes ki­sebb correctivumot nyújt; bizonyos visszásságok­nak, amelyek különösen a helyreigazitási jog és a kártalanítási felelősség alajrján corrigálhatók, s általában a társadalom kárára elkövetett visszaéléseknek visszaszorítását fogja, eredmé­nyezni, a kormánynyal szemben azonban — meg vagyok róla győződve — a sajtó sem a hangját, sem az éles támadását még csak mér­sékelni sem fogja. Hatása lesz remélhetőleg az. hogy különösen a magánegyénekkel és a társa­dalom széles rétegeivel szemben elkövetett és ma élénken tapasztalt visszaélések esetén a sajtó felelősségének tudatára fog ébredni és ezt nemcsak a nemzet, a társadalom széles rétegei, 1 de maga a sajtó érdekében állónak is tekintem.

Next

/
Thumbnails
Contents