Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. 199 módját ejtette volna ennek, ahelyett, hogy lekicsinyelje a bíróság Ítéletét, akkor talán ő maga is mentesítette volna magát a közvéleményben elterjedt attól a hangulattól, hogy ő, mint az arad-csanádi vasutak igazgatója, ebben a kérdésben érdekelve volt. Prónay Dezső br.: ügy van! Hadik János gr.: Hát kérem, erre nézve is elmondom a nézetemet. Én azt tartom, hogy ha valaki egy kérdésben érdekelt és visszaéléseket lát, az még nincs eltiltva attól, hogy ő ezt a kérdést firtassa, mert hiszen többnyire azoknak áll rendelkezésiikre a kellő számú' adat, a kik érdekelve vannak; de akkor jelentette volna ki nyíltan, hogy a dolog így és igy áll, az én nézetem más, ez és ez. én ettől el lettem ütve, a minísterium clutasitotta az arad-csanádi vasut kérését, én azonban tapasztalva ezeket a visszaéléseket, hozzájárulok azok felderítéséhez, s mivel azt tartom, hogy közérdekben álló lett volna ezt a kérdést másként intézni, ezért hozakodom elő az egész dologgal, ezért vetem azt felszínre és ezért kérem elsősorban a törvényhozásnak, másodsorban a közvéleménynek Ítéletét. Azt mondja továbbá Zselénszky Róbert gróf, amikor arról beszél, hogy az egész sajtó nekitámadt (olvassa): ». . . . a legdühösebben talán »A Nap« czimü újság, amely egy, ha jól tudom, az első lapon megjelent hosszú czikkben azt iparkodott bizonyítani, hogy vagyonomat testamentum-hamisításnak köszönhetem, holott a tény az, hogy végrendelet hiányában a szülői vagyon a két testvér között egyenlően megoszlott. Ebez hasonló rágalmat ritkán olvastam és ennek daczára a régi sajtótörvény alapján ez ellen a rágalom ellen nem tudtam semmit sem tenni, hanem kénytelen voltam a rágalmat tűrni.« Hát én kérdezem az igazságügyminister urat, legyen szíves megmondani: áll-e Zselénszky Róbert gróf úrnak ez a tétele? (Derültség a jobbközépen.) Hát valóban nem tudott jogorvoslatot, satisfactiót szerezni magának? Hát, ha ilyen állapotok volnának, akkor csak most jutott volna ez önöknek s az igazságügyministernek eszébe ezt a törvényjavaslatot előterjeszteni? Már régen tiltakozott volna s minden alkalmat felhasznált volna minden ember, aki a közerkölcsökre, a társadalom nyugalmára, az egyéni becsületre súlyt helyez, hogy tegyünk valamit, mert ma lehet az ember becsületében szabadon gázolni és ez ellen nincs semmi orvosság és megtorlás. A magánbecsület megvédéséről bizonyára gondoskodik ez a javaslat is bizonyos mértékben, talán messzebb is mehetne, de hogy a magánbecsületet hathatósabb védelemben kell részesíteni, az bizonyos. Hiszen annak a politikai pártnak is, amelyhez én tartozom, benne van programmjában a sajtójog revideálása és ezzel kapcsolatban az esküdtszéki intézmény reformja. De hogy olyan állapotok lennének ma, mielőtt még ez a hires törvény életbe lépne, hogy itt Zselénszky gróf, akiről azt hozták fel, hogy végrendeletet hamisított, ezért ne tudna satisfactiót kapni, azt nem bírom elhinni. Azt mondja továbbá Zselénszky gróf (olvassa) : »Itt van példának okáért a ministerelnök ur ő nagyméltósága. Az ellenzéki sajtó hagyott-e jelleméből egy atomot is épen? Nem-e támadják őt nap nap után minden tettében, minden mozdulatában, sőt minden gondolatában is?« Hát, kérem, Zselénszky gróf nagyon jól tudja, hogy a ministerelnök ur ebben egyáltalában nem fog igazat adni neki, miután ő bizonyára jobban tudja, mint Zselénszky gróf, hogy, aki a közéleti pályán működik, az mindig támadásnak van kitéve. Aki tiszteli a törvényeket, aki igyekszik tőle telhetőleg hivatását ugy betölteni, hogy kifogás és gáncs ne érhesse, azt is támad ják; nagyon természetes dolog tehát, hogy az, aki túlteszi magát a törvényeken, aki dictatori szerepre vállalkozik, aki mindenkit, aki vele ellenkező nézeten van, ha saját pártjabeli, árulónak néz, ha ellensége, letörni és lehetetlenné akar tenni, hogy az az ember sokkal nagyobb támadásnak van kitéve, mint más (Ugy van! a középen.) De én azt hiszem, ezek a támadások talán nem érintik Zselénszky grófot sem. Azt mondja Zselénszky gróf, hogy a legképtelenebb támadások intéztetnek és a legképtelenebb vádak emeltetnek a ministerelnök ur ellen. Hát, beszéljünk erről a kérdésről is Nem tudnám most felsorolni, nem gyűjtöttem e tekintetben adatokat, hogy milyen vádak emeltetek eddigelé a ministerelnök ur ellen, amelyek Zselénszky gróf felfogása szerint feltétlenül igazságtalanok és tisztázandók. Erre nézve csak arra kérem Zselénszky grófot, tanácsolja vezérének azt, hogy ezeket a kérdéseket méltóztassék a bíróság elé vinni ugy, mint minden más polgára ennek az országnak, mert a bíróság, az igazságszolgáltatás előtt nincs különbség, annak mindnyájan ki vagyunk téve. Méltóztassék a bíróság előtt megvádolni azt, aki olyan dolgokat állit, amelyek nem igazak és amelyek oly súlyos vádak, hogyha nem igazak, feltétlenül megtorlást érdemelnek és akkor majd meglátjuk, a független bíróság hogy fog ítélkezni. Azt mondja továbbá Zselénszky gróf, hogy »az utolsó, mondjuk 20 évben, egyetlenegy emberrel sem találkozunk, aki ne sürgette volna a sajtójog reformját, aki ne mondta volna hogy a sajtótörvényt módosítani kell, mert a jelenlegi sajtótörvény nem maradhat fenn. Nagysokára akadt egy kormány, amely ezt megcselekedte, mire az ellenzék elfelejtve mindent, amit eddig mondott, azon volt, hogy ezen sajtótörvényt megbuktassa, mert azt hitte, hogy ezzel megszabadulhat attól a ministerelnöktől, akinek kormányon maradásától függ az, hogy Magyarország a legközelebbi jövőben hatalmas ós mindig izmosodó állammá, vagy az anarchia prédájává váljék«. 0 tehát megvádolja az ellenzéket, hogy