Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

198 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. a munkapártot és annak vezetőit, ennek következtében erre is meg fogok felelni. O azt mondja, miután ilyen dolgok történtek, nekünk nincsen jogunk a munkapártot vádolni. Voltam bátor kimatatni, hogy olyan coücrét vád a coalitio ellen nem emeltetett, a mely bírói eljárásra alkalmas lett volna és ne lett volna tisztázva. Ott volt a Habár-per, ott volt a Pallós-per, a bíróság letárgyalta azokat a nyilvánosság előtt, ugy hogy az egész közvélemény véleményt alkothatott magának. Tehát még ebből a szempontból is nemcsak jogunk, de kötelességünk állandóan támadni azt a rendszert, a melynek keletkezése corrupt eszközök felhasználásából fakadt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én itt most már nem beszélek Lukács ministerelnökről; ő már nem ministerelnök, eltávozott, most Tisza István grófhoz szólok. Én az ő bemutatkozása alkalmával kérdést intéztem hozzá, hogy azonositja-e magát a Lukács-kormány eljárásával. 0 akkor szerintem nagyon különös, de a méltóságos főrendek többsége által mosolylyal és talán tetszéssel fogadott válaszszal ütötte el a dolgot: »Kérem, az urnak jogában áll kellemetlen dolgokat kérdezni, énnekem meg jogomban áll hallgatni*.. Hát jó, hallgatni. Talán ezentúl is hallgat. Én meg nem fogok hallgatni és mindig meg fogom kérdezni, ha szembe kerülök a ministerelnök úrral, hogy mit tart azokról az üzelmekről, összeférhetőnek tartja-e az ő felfogásával, nem tesz-e különbséget e közt, és a kormányzati eszközök megszerzésének azon módja közt, amely azelőtt volt meg, Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Wekerle Sándor, Szapáry Gyula idejében? Ezt is megkérdeztem akkor. Erre sem válaszolt. Mert most azt halljuk magánbeszélgetésekben, hogy kérem, mit akarnak, eorruptio mindig volt, pjártkassza mindig volt, ezek túlzások, végre párt pénz nélkül nem lehet, veszszük ott, ahonnan tudjuk, — és ezzel, sajnos, nagyon sok embernek a lelkiismerete meg van nyugtatva Magyarországon. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Kérdem a ministerelnök urat, nem feszélyezi-e öt az ő nagy hatalmas dictatori állásában, hogy ezt az állást nemcsak az ő tehetségének, nemcsak annak a sok mindenféle beigérésnek, amelyet Aradon nyújtott programmbeszédében és nemcsak az erőszakosságának köszönheti, amely bizonyos körökben, ugy látszik, nagyon tetszik, mert bátorságnak veszik, ha valaki 1000 katonával és 500 csendőrrel a háta mögött a magyar képviselőházat le akarja törni és a magyar nemzet közszabadságait letiporni; — ismétlem, nem feszélyezi-e az az érzés a myiisterelnök urat, hogy a hatalmat nemcsak azoknak az eszközöknek köszöni, amelyeknek helyességét nyíltan hirdeti, hanem annak is köszöni, hogy mikor ő ínég a háttérben volt vezér, amikor ő mint pártatlan házelnök a képviselőház elnöki székében ült, azonban vezette és irányította a munkapártot, mert akkor is ő parancsolt, hogy abban az időben a kormányon levő férfiak, Lukács László ministerelnök olyan állami üzleteket kötött, az állam anyagi érdekeit oly jól tudta megvédeni, hogy azok a vállalatok, amelyek az állammal ezt az üzletet kötötték, abban a kényelmes helyzetben voltak, hogy egypár milliót odadobhattak: nesze, vegyétek, ez a tietek, jó lesz a pártkasszába! Elnök (csenget) : Kénytelen vagyok a nagyméltóságú gróf urat figyelmeztetni, hogy ez mind nem tartozik a sajtótörvényhez. Hadik János gr.: Kénytelen vagyok az elnöki figyelmeztetés előtt meghajolni, de egy megjegyzést méltóztassanak megengedni. Tapasztaltuk, hogy akárhol, mihelyt a Lukács-kormány visszaéléseire rámutattak, ha ezt a szót, hogy »panama« valaki csak kiejtette, rögtön rendőr vagy csendőr érkezett; de hogy a főrendiházban ne lehessen a mai politikai helyzetet megvilágítani, amit másként, mint ennek a politikai rendszernek keletkezését vizsgálva tenni nem lehet, ezt nem hittem volna. (Igaz! Ugy van! Nagy zaj.) Prónay Dezső b.: Zselénszkynek szabad volt? Hadik-Barkóczy Endre gr.: A Pallós-ügy idevaló volt ? Miért nem tetszett akkor csengetni ? (Ugy van! Zaj.) Prónay Dezső b.: Zselénszkynek szabad volt! Ez a pártatlanság! (Igaz! Ugy van! Za). Halljuk ! Halljuk!) Hadik János gr.: Zselénszky Róbert grőf tegnapi beszédében azt mondta (olvassa): »Mikor kértem a főrendihá.zat, hogy ne engedélyezze az arad-kikindai vasutat, az egész sajtó, kevés kivétellel, rámtámadt«. Hát igazán hézagos a felszólalásom, mert nekem nem volt időm, hogy átnézzem az akkori főrendiházi tárgyalások naplóit, de érdeklődtem, kérdezősködtem és azt mondták nekem, hogy Zselénszky gróf a javaslat tárgyalása folyamán emiitette ezt a kérdést és a főrendiház egyáltalában nem érezte magát indíttatva, hogy azt tovább feszegesse, hanem, ha jól emlékszem, egyhangúlag . . .« Prónay Dezső b.: Kem, csak nagy többséggel! Emlékszem. Hadik János gr.: ... elfogadta a javaslatot. És akkor rá kell mutatnom arra, hogy ha ez így áll, akkor Zselénszky gróf hibázott, mert ezt neki olyan alakban kellett volna előterjesztenie, hogy a kormány kénytelen lett volna ebben a kérdésben állást foglalni és módját ejthette volna annak is, hogy az a ház, a törvényhozásnak az a része, amelyben ő ezt a kérdést felhozta, szintén egyenesen és nyíltan állást foglaljon. Ezt tettem volna én az ő helyében és ezt teszem ma is, kötelességszerűen, ha vádat emelek, mert ha concret kérdésről van szó, akkor én azt felhozom és kérem elsősorban a törvényhozás ítéletét és azután a bíróságét. Ezt tenni Zselénszky Róbert gróf ur elmulasztotta. Ha ő