Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. 197 urak, akik a coalitio idején kormányon ültek, Széchényi Aladár gróf legjobb barátai, ott a barátai között keresse a jelölt ur a tolvajt, az orgazdát és a felbujtót.® Azt hiszi, hogy még szabad lábon járnak. A coalitiós kormány ministerei és politikai államtitkárai, névszerint — nem akarom a t. házat fárasztani a névsor ismétlésével — a Herczeg Ferencz ellen teendő lépések ügyében határozzanak. Mivel azonban Ferencz kijelentette, hogy a laj^ok nem hitelesen közölték az ő beszédét, azt mondta: »én még Aradon kijelentettem, hogy beszédem hiteles szövegét, ha ildomos formában elkérik tőlem, rendelkezésére bocsátom az illető feleknek,« az összegyűltek Wekerle Sándor volt ministerelnököt kérték fel, hogy nevükben is szerezze meg Herczeg Ferencz beszéde vonatkozó részének hiteles szövegét. Wekerle Sándor Berzeviczy Albert orsz. képviselőt kérte fel a beszéd megszerzésésének szives közvetítésére, aki a Herczeg Ferencz által neki átadott következő szöveget közölte: »Széchényi Aladár gróf azt mondta, hogy Lukács László ministerelnök, ő Felsége szent István-rendjének nagykeresztese tolvaj, KhuenHéderváry Károly gróf, ő Felsége aranygyapjas vitéze orgazda, Tisza István gróf, ő Felsége szent István-rendjének nagykeresztese felbujtó. Nekünk pedig eszünkbe jut, hogy a képviselőház épen most ez órában tárgyalta le nagy csendben a coalitiós uralomnak zárszámadásait; bebizonyosodott, hogy óriási összegek kallódtak el. Nem bankj>énzek voltak, hanem az ország pénze, nem is pártkasszába, hanem vállalkozók zsebébe folytak. Eszem ágában sincs, hogy a coalitiós kormány tagjait lopással vádoljam, de alig lesz fórum, mely őket a köteles gondosság elmulasztásának vádja alól felmentenéd Ebben nincs igaza, mert ha valaki vállalkozók zsebébe juttat pénzt, az lopott; tehát az nem áll, amit a t. kéjjviselő ur mondott. Igenis azt kell mondania, hogy loj)ott. (Tovább olvassa): »Széchényi Aladár gróf most egy táborban vau a volt coalitióval. Azt ajánlhatjuk neki, keressen a politikai barátai között, talán meg fogja találni a tolvajt, az orgazdát és a felbujtót. Azt hiszem, még szabad lábon járnak. Berzeviczy Albert a szöveg átadásakor Herczeg Ferencz nevében még a következőket jelentette ki.- Beszédjét előre meg nem irta s a megtartása utáni napon, midőn látta, hogy a beszéd nyomán kavarodás támad, megpróbálta annak szövegét emlékezetből reccnstrualni, ott jelen volt barátait is megkérdezvén aziránt, hogy a használt kifejezésekre ők miképen emlékeznek. így jött létre ez a szöveg, melynek minden szaváért jót nem áll, de amely lényegileg mindenesetre megfelel az elmondottaknak. Wekerle Sándor ama kérdésére, hogy Herczeg Ferencz nem nyilvánitotta-e ki, hogy vádjai a coalitiós kormány tagjaira nem vonatkoznak, Berzeviczy Albert oda nyilatkozott, hogy Herczeg Ferencz őt az előadottakon túlmenő semminemű nyilatkozatra nem hatalmazta fel, de a vele folytatott beszélgetés során Herczeg Ferencz szavaiból világosan kivehető volt, hogy ő Széchényi Aladár grófnak általa visszafordított vádjaival egyáltalán nem akarta a coalitiós kormány tagjait illetni és csodálná, ha beszédje e szövegét valaki ellenkezően értelmezné. Miután a Herczeg Ferencz által tartott beszédnek közölt szövege nem foglal magában olyant, ami miatt a volt ministerek és államtitkárok részéről a büntetőbírósági eljárás folyamatba lenne tehető — az igazságügyminister ur abban a helyzetben lesz, hogy megerősítheti, hogy csakugyan ezen nyilatkozat nem alkalmas arra, hogy a büntetőbíróság eljárása folyamatba tétessék —, abban állapodtunk meg, hogy ez alapon bírói útra nem \ lépünk. Nem azért, hogy, mint Zselénszky gróf mondta, ne kavarjunk piszkot, hanem azért, mert bírói útra csak akkor lehet lépni, ha azt az illetőt a biróság előtt csakugyan felelősségre is lehet vonni, ha olyan valami concrétet mond. amiért azután a biróság vizsgálatot rendelhet el és azt lefolytathatja. (Tovább olvassa): »Felszólitják azonban Herczeg Ferenczet, hogy ha a coalitiós kormány bármely tagjának — ministereket és államtitkárokat értve — bármily incorrect ténykedéséről tudomása van, tartsa kötelességének azt oly concrét alakban formulázni, hogy vádjának tárgya bírói utón tisztázható legyen.« Azt hiszem, méltóságos főrendek, ezzel a nyilatkozattal bebizonyítottuk azt, hogy mi állunk elébe minden vádnak, de tessék a vádat concretisálni, hogy az bírói utón tisztázható legyen. Ha akkor talán nem sikerült, ha nem jól csinálták, még mindig nem múlt el az idő: itt vagyunk, állunk elébe. Azt hiszem, a ministerelnök urnak az ä híres államtitkárja, Jeszenszky, eleget keresgélt az acták között, hogy találjon valamit. (Derültség.) A ministerelnök ur a belügyminister urat megkérheti arra, méltóztasson kutatni, tessék az actákat ide a ház asztalára letenni. Akkor azután meg fog győződni a közvélemény és talán »Zselénszky Bobért gróf is meg fog nyugodni, hogy lelkiismeretesen teljesítettük kötelességünket és semmi olyan ténykedésünk nincs, amelyre még pártpolitikai részrehajlást is rá lehetne bizonyítani. Azt mondja azután Zselénszky gróf (olvassa) : »Ezeket azért találtam szükségesnek felhozni, hogy bebizonyítsam, hogy az ellenzéknek, amely a coalitiónak örököse, semmi joga nincs a munkapártnak egyre szemrehányásokat tenni és azt leczkéztetni«. Miután bizonyára nem a képviselőházi ellenzéket értette itt Zselénszky gróf, mert akkor ő nagyméltósága talán őt is rendreutasította volna, mint engem, hanem valószínűleg bennünket értett: igenis, vádoltuk állandóan