Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. 197 urak, akik a coalitio idején kormányon ültek, Széchényi Aladár gróf legjobb barátai, ott a barátai között keresse a jelölt ur a tolvajt, az orgazdát és a felbujtót.® Azt hiszi, hogy még szabad lábon járnak. A coalitiós kormány mi­nisterei és politikai államtitkárai, névszerint — nem akarom a t. házat fárasztani a névsor ismétlésével — a Herczeg Ferencz ellen teendő lépések ügyében határozzanak. Mivel azonban Ferencz kijelentette, hogy a laj^ok nem hitelesen közölték az ő beszédét, azt mondta: »én még Aradon kijelentettem, hogy beszédem hiteles szövegét, ha ildomos formában elkérik tőlem, rendelkezésére bocsátom az illető feleknek,« az összegyűltek Wekerle Sándor volt ministerelnö­köt kérték fel, hogy nevükben is szerezze meg Herczeg Ferencz beszéde vonatkozó részének hiteles szövegét. Wekerle Sándor Berzeviczy Albert orsz. képviselőt kérte fel a beszéd meg­szerzésésének szives közvetítésére, aki a Herczeg Ferencz által neki átadott következő szöveget közölte: »Széchényi Aladár gróf azt mondta, hogy Lukács László ministerelnök, ő Felsége szent István-rendjének nagykeresztese tolvaj, Khuen­Héderváry Károly gróf, ő Felsége aranygyapjas vitéze orgazda, Tisza István gróf, ő Felsége szent István-rendjének nagykeresztese felbujtó. Nekünk pedig eszünkbe jut, hogy a képviselőház épen most ez órában tárgyalta le nagy csend­ben a coalitiós uralomnak zárszámadásait; be­bizonyosodott, hogy óriási összegek kallódtak el. Nem bankj>énzek voltak, hanem az ország pénze, nem is pártkasszába, hanem vállalkozók zsebébe folytak. Eszem ágában sincs, hogy a coalitiós kormány tagjait lopással vádoljam, de alig lesz fórum, mely őket a köteles gondosság elmulasztásának vádja alól felmentenéd Ebben nincs igaza, mert ha valaki vállalkozók zsebébe juttat pénzt, az lopott; tehát az nem áll, amit a t. kéjjviselő ur mondott. Igenis azt kell mon­dania, hogy loj)ott. (Tovább olvassa): »Széchényi Aladár gróf most egy táborban vau a volt coalitióval. Azt ajánlhatjuk neki, keressen a politikai barátai között, talán meg fogja találni a tolvajt, az orgazdát és a felbuj­tót. Azt hiszem, még szabad lábon járnak. Ber­zeviczy Albert a szöveg átadásakor Herczeg Ferencz nevében még a következőket jelentette ki.- Beszédjét előre meg nem irta s a megtartása utáni napon, midőn látta, hogy a beszéd nyo­mán kavarodás támad, megpróbálta annak szö­vegét emlékezetből reccnstrualni, ott jelen volt barátait is megkérdezvén aziránt, hogy a hasz­nált kifejezésekre ők miképen emlékeznek. így jött létre ez a szöveg, melynek minden szavá­ért jót nem áll, de amely lényegileg minden­esetre megfelel az elmondottaknak. Wekerle Sándor ama kérdésére, hogy Her­czeg Ferencz nem nyilvánitotta-e ki, hogy vád­jai a coalitiós kormány tagjaira nem vonatkoz­nak, Berzeviczy Albert oda nyilatkozott, hogy Herczeg Ferencz őt az előadottakon túlmenő semminemű nyilatkozatra nem hatalmazta fel, de a vele folytatott beszélgetés során Herczeg Ferencz szavaiból világosan kivehető volt, hogy ő Széchényi Aladár grófnak általa visszafordított vádjaival egyáltalán nem akarta a coalitiós kormány tagjait illetni és csodálná, ha beszédje e szövegét valaki ellenkezően értelmezné. Miután a Herczeg Ferencz által tartott beszédnek közölt szövege nem foglal magában olyant, ami miatt a volt ministerek és államtitkárok részéről a büntetőbírósági eljárás folyamatba lenne tehető — az igazságügyminister ur abban a helyzetben lesz, hogy megerősítheti, hogy csakugyan ezen nyilatkozat nem alkalmas arra, hogy a büntető­bíróság eljárása folyamatba tétessék —, abban állapodtunk meg, hogy ez alapon bírói útra nem \ lépünk. Nem azért, hogy, mint Zselénszky gróf mondta, ne kavarjunk piszkot, hanem azért, mert bírói útra csak akkor lehet lépni, ha azt az illetőt a biróság előtt csakugyan felelősségre is lehet vonni, ha olyan valami concrétet mond. amiért azután a biróság vizsgálatot rendelhet el és azt lefolytathatja. (Tovább olvassa): »Fel­szólitják azonban Herczeg Ferenczet, hogy ha a coalitiós kormány bármely tagjának — mi­nistereket és államtitkárokat értve — bármily incorrect ténykedéséről tudomása van, tartsa kötelességének azt oly concrét alakban formu­lázni, hogy vádjának tárgya bírói utón tisztáz­ható legyen.« Azt hiszem, méltóságos főrendek, ezzel a nyilatkozattal bebizonyítottuk azt, hogy mi állunk elébe minden vádnak, de tessék a vádat concretisálni, hogy az bírói utón tisztázható legyen. Ha akkor talán nem sikerült, ha nem jól csinálták, még mindig nem múlt el az idő: itt vagyunk, állunk elébe. Azt hiszem, a minister­elnök urnak az ä híres államtitkárja, Jeszenszky, eleget keresgélt az acták között, hogy találjon valamit. (Derültség.) A ministerelnök ur a belügyminister urat megkérheti arra, méltóztasson kutatni, tessék az actákat ide a ház asztalára letenni. Akkor azután meg fog győződni a közvélemény és talán »Zselénszky Bobért gróf is meg fog nyu­godni, hogy lelkiismeretesen teljesítettük köte­lességünket és semmi olyan ténykedésünk nincs, amelyre még pártpolitikai részrehajlást is rá lehetne bizonyítani. Azt mondja azután Zselénszky gróf (olvassa) : »Ezeket azért találtam szükségesnek felhozni, hogy bebizonyítsam, hogy az ellenzéknek, amely a coalitiónak örököse, semmi joga nincs a munkapártnak egyre szemrehányásokat tenni és azt leczkéztetni«. Miután bizonyára nem a kép­viselőházi ellenzéket értette itt Zselénszky gróf, mert akkor ő nagyméltósága talán őt is rendre­utasította volna, mint engem, hanem valószínű­leg bennünket értett: igenis, vádoltuk állandóan

Next

/
Thumbnails
Contents