Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. 191 bizonyos ellenszenvvel viseltetik az illető jelölt ténykedéseivel szemben. Azt mondani, hogy a hatóság lesz erre a legalkalmasabb, a legobjectivebb közeg, ez olyan felfogás, amely igazán unicum. De mondhatom, ez a felfogás alkotmányellenes is. (Igaz ! Ugy van ! a jobbközépen.) Az alkotmánynak egyik legfőbb biztositéka az, hogy közigazgatási hatóságoknak, amelyek függenek a kormánytól, a jelölt választási esélyeire lényeges befolyás ne adassék. (Helyeslés a jobbközépen.) Az igazságügyminister ur, aki annyi szakaszt vett át idegen törvényekből, ott, ahol jogok korlátozásáról volt szó, miért nem vette át a franczia törvényből a megfelelő intézkedést, amely hatósági közegeknek a választási plakátra való beavatkozást megtiltja és bünteti ? E helyett a minister ur csupán arra hivatkozik, hogy ha a hatóság azt látja, hogy az a plakát a közrendbe és közerkölcsiségbe ütközik és a plakátot eltávolíttatja, akkor az a fél, amely evvel az intézkedéssel nincs megelégedve, a megfelelő törvény alapján eljárást indithat. Ez a lehetőség azonban annál kétesebb, mert a plakát eltávolításának joga a hatóságnak discretion^lis joga, ennek mikénti gyakorlása pedig felelősséggel nem jár. Az a kormányzati közigazgatási tisztviselő pl. azt látja, hogy a plakát a kormányt megtámadja, visszaélésekkel vádolja, stb. Lehet, hogy szerinte ez már a közrendbe ütközik, mert szerinte a kormány tekintélyét ezen a vidéken megingatni nem szabad. Ha teljesen az illető tisztviselő discretiójára bizzuk az eltávolítást, hol van itt a legkisebb biztositéka a választási küzdelem szabadságának ? Azt állitottam tegnap és azt állitom most is, hogy ez a törvényben benne van, ez a törvénybe belemagyarázható és ezt ő excellentiája szavai is teljesen megerősítették, sőt nagyon világossá tették, hogy a kormánynak az volt a szándéka, hogy az összes plakátok, ideértve a képviselőválasztási plakátokat is, a közigazgatási hatóságok ellenőrzése alá helyeztessenek. Foglalkoznom kell ínég ő excellentiájának azzal az állításával, hogy visszaélések történhetnek, történtek is egyes esetekben a colportage-zsal és plakatozással is, különösen nemzetiségi és más vidékeken ; ezért szükséges ezt a jogot megadni a közigazgatási hatóságoknak, ugy a sajtóval, mint a plakátokkal szemben. Engedelmet kérek, mindig az volt a szabadság elnyomásának az ürügye, hogy visszaéléseket követhetnek el a szabadsággal. ( Ugy van ! Ugy van !) Hadik János gr. : ügy van ! Ez a ra tio í Chorin Ferencz : Ha a t. minister ur ebben az országban minden szabadságot el akar nyomni, melylyel vissza lehet élni, akkor minden alkotmánybiztositékot, minden szabadságot megszüntethet és mindent a rendőri discretióra bizhat. Erre mondottam, hogy ez reactionárius eljárás és ezt fentartom ma is. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) Személyes kérdésben nem terjeszkedhetem ki a további részletekre, de, azt hiszem, lesz alkalmam a minister ur ő excellentiájának egynéhány megjegyzésére még visszatérni. Elnök: Kénytelen vagyok a méltóságos főrendiházi tagot figyelmeztetni . . . Chorin Ferencz : Végezetül csak azt állitom, hogy teljesen loyalisan jártam el tegnap . . . (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Tisza István gr. ministerelnök: Az elnök beszél! Elnök : A főrendiházi tag ur személyes kérdésben kért szót méltóztassék tehát viszonválasz helyett a személyes kérdésre szoritkozni. (Helyeslés.) Hadik János gr. : De a főrendiház megengedte ! (Zaj.) Chorin Ferencz : Engedelmet kérek, épen be akartam fejezni felszólalásomat azzal, hogy azt hiszem, teljesen loyalisan és megengedett eszközökkel harczoltam tegnap, mikor hivatkozva a minister urnak a képviselőházban tartott beszédére, azt magyaráztam ki abból, amit ő maga magyarázott ki belőle ma, hogy a szakasznak egyik intézkedéséből következtetni lehet, sőt következtetni kell a közigazgatási hatóságoknak azon jogára, hogy discrctionarius hatalmukkal élve, minden korlátozás nélkül eltávolíthatják, illetőleg letépethetik saját belátásuk szerint azokat a képviselőválasztási falragaszokat, amelyek nézetük szerint a közrendbe és a közerkölcsiségbe ütköznek s amely discretionarius hatalom a választási szabadságot önkényeden korlátozhatja. (Igaz 1 Ugy van ! Helyeslés.) Balogh Jenő igazság ügy minister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Kénytelen vagyok egy pár szó elmondására engedélyt kérni, épen azért, mert ő méltósága kegyes volt teljes loyalitasát kiemelni, én pedig még mindig ellentétet látok fenforogni. (Halljuk ! Halljuk !) Ö méltósága Chorin Ferencz főrendiházi tag ur tegnap — a napló 33. lapján van, az első hasábon — a következő szavakat mondotta (olvassa) : »Az igazságügyminister ur . . . pedig ugy magyarázta a szakaszt, hogy bizonyos esetekben joga van a rendőrségnek letépni a falragaszokat. Hát a rendőrségnek mindig különös jogokat akarnak adni . . .« És körülbelül 15 sorral alább így folytatja (olvassa): »Ha a rendőrség tetszése szerint letépheti egyik jelölt plakátját, a másiknak pedig megengedheti a plakát kiragasztását. akkor az egyiknek ronthat] cl, íl másiknak javíthatja az esélyeit, ami alkotmányos országban meg nem engedhető.« Bocsánatot kérek ő méltóságától, de épen ezzel szemben volt alkalmam nyomatékosan kiemelni, hogy ilyesvalamit absolute nem mondottam. Ő méltósága két egészen különböző fogalmat vegyit össze, amin csodálkozom, mert kiváló jogásznak tisztelem ő méltóságát. Mindenekelőtt rendőrségről beszél. Tisztelettel szeretném én látni azt a rendőrt, akiről én összesen hat vagy tíz képviselőházi beszédemben csak egyszer is szóltam. Egy árva szót sem mondottam rendőrről, még kevésbbé arról, hog}^ a rendőrség letéphet valamit és a leg-