Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

192 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. nyomatékosabban kiemeltem, hogy ez a legsúlyosabb visszaélés és bűncselekmény lenne, amely fegyelmi vétség tárgyává volna teendő. Amit tehát tegnap ő méltósága a plakátok letépésére vonatkozólag mondott, azt én tagadásba veszem. Chorin Ferencz : Eltávolíthatja ! Az mindegy ! Balogh Jenő igazságügymin ster: Bocsánatot kérek, ilyen fogalomzavar mellett nagyon b,ajos argumentálni. A javaslat szerint nem a rendőr, nem az a falusi bakter fogja meghatározni, hogy mit függeszthet ki valaki, vagy mit terjeszthet az utczán, hanem a 15. §. második bekezdése szerint — méltóztassék csak kegyesen megnézni, az a négy hónap, amely a beterjesztéstől eltelt, bizonyára rövid idő volt ő méltóságának, hogy ezt a bonyolult matériát áttekinthesse — a törvényhatóság első tisztviselője, ha pedig több törvényhatóságról van szó, akkor t. barátom, a belügyminister ur, vagy az ő t. utódja. Ezt mégsem lehet egy rendőrre] egy napon emlegetni, a falusi bakter discretióját egy ilyen, felelőssége teljes tudatában levő magas közigazgatási tisztviselő discretiójával összehasonlítani. (Tetszés.) De többet mondok, ez nem is teljes discretio. ö méltósága — és ez is nagyon csodálatos fogalmi tévedés, amelyen nem győzök eleget bámulni — ő méltósága azt hiszi, hogy az, hogy valami a közrendet vagy a közerkölcsiséget veszélyezteti, vagy gyűlölet fölkeltésére alkalma , tisztára a discretio dolga. Nem, nem arbitrarius, nem. önkényes döntés ez ; ez mérlegelés tárgya, az administrativ hatóság cognitiójának a tárgya. Tehát ha valaki ugy kezeli a törvényt, hogy X. bizonyos felekezethez tartozik-e, vagy Y. bizonyos párthoz tartozik-e, akkor ez visszaélés lesz. S ha ő méltósága arra utal, hogy miért nem gondoskodunk róla, hogy ebben a törvényben a felelősség is meg legyen állapítva azzal a közigazgatási tisztviselővel szemben, tehát végeredményben az alispánnal, polgármesterrel, illetőleg a beliigyministerrel szemben — ezen megint nem győzök csodálkozni. Azért nem kellett erről gondoskodni, mert vannak törvényeink, melyek ezt a felelősséget megállapitják. Ott van a közigazgatási tisztviselők felelősségéről szóló törvények egész sorozata ; ha valamely közigazgatási tisztviselő az ő hivatali hatalmával visszaél, az fegyelmi vétséget követ el. Azután ott van a büntetőtörvénykönyv; annak 418. §-a ezt az arbitrarius letépést. egyenesen vagyonrongálásnak deklarálja és ott vannak a kihágási büntetőtörvénykönyv megfelelő szakaszaiamelyeket nem akarok itt idézni. Szóval, ez a fe, lelősség mai törvényeinkben is minden irányban, minden közigazgatási hatósággal és magánegyénnel szemben megvan és mindenkivel szemben megtorolható az a cselekmény, ha azt a választási kiáltványt, amely nagyon komoly érdeke lehet az ellenjelöltnek, letépi vagy megsemmisíti. Ennek folytán ugyanezen szakaszban még ráduplázni és még egyszer megállapítani a felelősséget, teljesen szükségtelen. (Elénk helyeslés.) Degenfeld Pál gr. jegyző : Prónay Dezső báró ! Prónay Dezső b. : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! Habár tudom, hogy az ismétlés többé-kevésbbé mindig unalmas, mégis ismétléssel kezdem felszólalásomat. Ismétlem ez alkalommal is azt, hogy a képviselőházban ma fenforgó viszonyoknál és fennálló helyzetnél fogva nem tartom hetyénvalónak, hogy törvényalkotást czélzó határozathoz a méltóságos főrendek hozzájáruljanak. Ezt egész általánosságban ismételten kijelentem ez alkalommal is, és arra kérem a méltóságos főrendeket, — hogy ne legyek kénytelen ezt még többször ismételni — méltóztassék e kijelentésemet a napirendben foglalt összes törvényjavaslatokra vonatkoztatni. Áttérek most már a sajtóról szóló törvényjavaslatokra vonatkozó némely észrevétel előterjesztésére. Chorin Ferencz főrendiházi tag ur ő méltósága igen kimerítően fejtette ki mindazokat a súlyos aggodalmakat, amelyek a törvényjavaslatra nézve fenforognak abból a tekintetből, hogy a sajtószabadság nemcsak mint a közművelődés egyik eszköze bír nagy fontossággal, de mint az alkotmányos szabadságnak egyik biztositéka is kivaló nagy j elentőséggel bir. Az bizonyos, hogy az 1848. évi sajtótörvény megalkotása óta a sajtónak, különösen az időszaki sajtónak jellege lényegesen megváltozott. Az időszaki sajtónak ma tulajdonképon túlnyomó nagy mértékben üzleti jellege van. (Igazi Ugy van 1) Üzlet az időszaki sajtó, de tisztességes üzlet. (Mozgás.) Kérem, én minden üzletről feltételezem tisztességes mivoltát mindaddig, amig egyes concrét esetekben az ellenkezőjére nézve, nincs bizonyíték. Es mivel ma a sajtóról a maga egészében van szó, én nem kívánok foglalkozni a sajtónak azzal a részével, amely tevékenységének üzleti oldalét olykéj)en használja fel, hogy arra a »tisztességes« jelzőt alkalmazni nem volna helyénvaló. Én azt a körülményt, hogy az időszaki sajtó túlnyomóan üzletté lett, igen nagy bajnak tartom. Az időszaki sajtó legnagyobb baja abban rejlik, hogy túlnyomó részben üzlet és ezzel az a nimbus, amely a sajtót ezelőtt környezte, lassacskán foszladozni kezd. Sajnálom, hogy így van, de nem térhetek ki ez elől sem. De, midőn ezt megállapítom, akkor azután azt is meg kell állapitanom, hogy ha az időszaki sajtónak és általában a sajtónak legnagyobb baja abban rejlik, hogy túlnyomóan üzletté lett, — habár ez nagyban és egészben tisztességes üzlet — hogy más az üzlet és más a közművelődési tevékenység, más az üzlet és más a közéleti tevékenység a politika mezején. Ezeknek egymásba ékelődéséből sok baj származik és ez teszi nehézzé a sajtótörvény megfelelő megalkotását. De méltóságos főrendek, én nem hiszem, hogy ez a sajtótörvény képes volna orvosolni azokat a bajokat, amelyek az időszaki sajtónál az üzleti jelleg előtérbe nyomulásából erednek, vagy ha igyekszik is orvosolni, az csak igen kis terjedelemben, igen kis mértékben fog sikerülni, olyan cse-