Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-54
180 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. javaslatok, melyek hozzászólás nélkül átmennek a főrendiházon, mert hiszen tiz embertől nem lehet azt a szellemi munkát követelni, amit a képviselőházban, mondjuk, 250 képes végezni. Épen azért vagyok bátor e körülményre felhívni a nagym. elnöknek és a méltóságos főrendeknek figyelmét. Igen sokszor más oldalról az a vád hangzik el, mintha itt az ebédidő, vadászat vagy kényelmi és más ilyenféle melléktekintetek lennének azok, melyek a méltóságos főrendeket az alkotó törvényhozási munkában való részvételben gátolnák. Próbáljunk egyszer felülemelkedni a pártokon és gondoljunk arra, hogy történhetik esetleg egy Deus ex machina, mikor nem ez a többség lesz uralmon. Azt hiszem, tagadhatatlan, hogy a jövőben lehet arra szükség, hogy mig ez a főrendiház áll, meg legyen a lehetőség arra, hogy nefastus intézkedéseket, törvényeket esetleg megakadályozzon, módosításukat javasolja és azok megalkotásánál azt a nagy szerepet, melyet mindenütt a világon a törvényhozásnak második factora gyakorol azáltal, hogy mérséklőleg hat és kivül igyekszik állni a pártérdekeken, érvényre juttassa. Minket nem vezet semmiféle kicsinyes szempont és, azt hiszem, óhajtásunkat megindokolja a helyzet is. Sokan vannak a főrendek között olyanok, akik hosszabb idő ót, tagjai a háznak, mint csekély személyem, de bátor vagyok felhívni a méltóságos főrendek figyelmét arra, hogy azelőtt, amig a képviselőház nem dolgozott ilyen kitűnően és nem végzett olyan sok munkát, a főrendiház napirendjén is kevesebb tárgy szerepelt, bár gyakrabban volt szükség a főrendiház ülésezésérc, mint ma. Ez a körülmény teszi talán érthetővé azt is, hogy azok a főrendiházi tagok, akik nemcsak jogukat gyakorolják, de bizonyos fokig kötelességüket is teljesitik, mikor olyan kérdésekkel akarnak foglalkozni, amelyek tekintetében a más állásponton levő főrendek vagy ministerek őket meggyőzni nem tudták, itt felszólalni kivannak. Épen ezért a méltányosság is megköveteli, hogy óhajunkat és kívánságunkat figyelembe venni méltóztassék. Elvégre, nem lehet a főrendiházra ráfogni az obstructio szándékát . . . Hadik János gr.: A sajtóiroda leadta Bécsbe ! A Presseben olvastuk, hogy obstrual a főrendiház ! Önöknek háromnapi tárgyalás már obstructio! Dessewffy Emil gr. : Akkor, amikor ilyen nagyfontosságú törvényjavaslatok kerülnek napirendre, mint az esküdtszékről, a sajtóról szóló javaslat, vagy az ujonczjavaslat, amelyeknél a bizottsági üléseken nem is ellenzéki oldalról, hanem az előadó szájából hallottunk aggályokat; akkor, amikor a pártkereteken kívül álló főrendiházi tagok is felemelik tagadhatatlanul nyomós szavukat mind a bizottságban, mind pedig a plenumban, kissé csodálatosnak találjuk azt az óriási sietséget, azt a lázas munkát, amelyet a kormány egyszerre végeztetni akar. TJgy tudom, ez a dolog az elnöki hatáskörhöz tartozik, de különben a főrendiház maga határozhat időbeosztása felett ; semmiféle precedenst nem alkotunk tehát, ha azt kérjük, hogy az ülések délelőtt 11-től 2 óráig, délután pedig 4 órától 7-ig tartassanak. Elvégre, ma már a király ő Felsége által is szentesitett törvények vannak, melyek biztosítják azt, hogy renitenskedni itt igazán nehéz. Ezen okokból azon nézetemnek adok kifejezést, hogy magának a főrendiháznak méltóságát és magának az elnöknek tekintélyét is emelnőlc ha az elnök ur az ülés elején, nem psrezre ugyan, de mégis megállapítaná az időbeosztást, hogy annak, aki részt akar venni a tárgyalásban, aki érdeklődik még azon törvény ozási intézkedések iránt, amelyek napirenden vannak, ne kelljen meglepetésekkel számolnia. Én mindig azok közé tartozom, akik ellenfeleikről sem szeretik csak a legrosszabbat elhinni ; én azt hiszem, hogy ez nem pártkérdés, hanem olyan kérdés, amely lehetővé teszi az elnöknek, hogy felülemelkedve a pártérdekeken, felülemelkedve a kicsinyes szempontokon és hiven azokhoz a traditiókhoz, amelyek idáig a főrendiház elnöki székének megfelelnek, ezt önállóan is keresztülvigye. Hogy concludáljak, azt az alázatos előterjesztést teszem, hogy véleményem szerint nem alkotunk veszedelmes precedenst azáltal, ha az elnök ur az ülés elején megállapítja a munkarendet, amit más szempontból is szükségesnek tartok. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Méltóságos főrendek ! Megvallom, hogy épen a tegnapi inczidensből kifolyólag magam is kivántam felvetni ezt a kérdést, miután a házszabályok nem rendelkeznek az ülés tartamára vonatkozólag. De miután a méltóságos gróf ur a maga részéről indokolni akarta ép3n erre vonatkozó kérését, megadtam neki a napirend előtti felszólalásra az engedélyt. Azt hiszem, hogy a méltóságos főrendeknek nem lehet kifogásuk az ellen — miután a házszabályok ez iránt nem rendelkeznek — ha most, az ülés kezdetén javaslom, hogy a mai ülést, délután 2—4-ig megszakítva, délután 4—7-ig, esetleg %8-ig folytassuk. Méltóztatnak hozzájárulni ? (Helyeslés.) Akkor a mai ülés tartama eképen állapittatik meg. Prónay Dezső báró ő méltósága kért szót a napirend előtt. Prónay Dezső b. : Méltóságos főrendek ! Az elnök ur ő nagyméltóságának tett előzetes bejelentésemhez képest és az elnök urnak erre nézve megadott engedélye alapján, a napirend előtt a házszabályok 46. §-ának második pontja értelmében kérek szót. Ma reggel belepillantva a hírlapokba, meglepetéssel olvastam a főrendiház tárgyalásairól szóló következő tudósítást: »Vihar a tárgyalás félbeszakítása körük — itt kell kezdeni, mert csak > igy van értelme. — »Gyurácz Ferencz ő méltóságát illeti a szó. Nagy zaj a baloldalon, b. Prónay Dezső : 7 óra, folytassuk holnap. Fölkiáltások a baloldalon : Ma !« — (A jobbóldalra mutat. Fölkiáltások balfelöl:
