Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-54
A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. 181 Ez a baloldal!) — Áz mindegy. Azon az oldalon, amelyet a hírlapírók jobb vagy baloldalnak néznek. »Tisza István gróf ministerelnök : Ma ! Halljuk ! Halljuk ! Gyurácz már megkezdte beszédét. Prónay Dezső b. : Holnap ! Holnap ! Holnap ! Elnök : Prónay Dezső b. ő méltóságát, ki a rendet folytonosan zavarja, rendreutasítom. Nem volt kimondva, hogy az ülés ma hét óráig tart. Dessewffy Emil gróf ő méltóságának felszólalása lehetővé teszi számomra, hogy igen rövidre foglaljam össze az elmondandókat. Csak arra utalok, amit ő méltósága is felhozott, hogy én is abban a hitben voltam, hogy előzetes megállapodás áll fenn arra nézve, hogy a tegnapi ülés hét órán túl vagy legfeljebb hét óra néhány percen túl nem fog folytattatni. Amidőn tehát azt az óhajtást hangoztattam eme rövid szóban, melyet igenis ismételtem, hogy »holnap, holnap«, távol állt tőlem az a szándék,hogy ezzel a tanácskozási rendet zavarjam. Arról, hogy az elnök ur ő nagyméltósága rendreutasított, csak a ma kézhez vett hírlapokból értesültem, azért, mert az egész házban zaj volt, amely zajhoz, meglehet, hogy az én felszólalásom is hozzájárult, de nem egyedül az okozta. Különben a rendreutasitást tudomásul veszem ; ez kötelességem. Már most méltóztassanak megengedni, hogy fél lévén irva mint jelentkező szónok a sajtóról szóló . . . Hadik János gr. : Van még napirend előtti felszólalás. Degenfeld Pál gr. jegyző: Bernáth Géza ő excellentiája ! Bernáth Géza: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Tegnapi felszólalásom következtében Chorin Ferencz ő méltósága azzal vezette be beszédét, mintha én a 48-iki törvény bevezetéséből azt akarnám következtetni, hogy a 48-iki törvény azokat az elveket, azokat a jogokat és azokat a szabadságokat, amelyeket a sajtó biztosítására felállított, ideiglenes jellegüeknek tekintette volna. Bocsánatot kérek, én ilyent egyáltalában nem következtettem, sem pedig a 48-iki törvény bevezetésének ilyen czélzatot nem tulajdonítottam. Én egyszerűen azt mondtam (olvassa) : »Annyi azonban bizonyos, hogy az 1848. évi XVIII. törvényczikkben foglalt sajtótörvény, amint a törvény bevezető rendelkezésében kifejezetten ki is mondja, csak ideiglenes jellegű intézkedés volt«. Kezemben van az 1848. évi XVIII. t.-cz. bevezetése, amely eképen szól (olvassa): »Az előző vizsgálat eltöröltetvén örökre és a sajtószabadság visszaállíttatván, ennek biztositékául ideiglenesen rendeltetnek«. Én egyebet nem mondottam, mint hogy a törvényhez fűzött bevezetésben az van kimondva, hogy maga a törvényhozás akkor ezt a sajtótörvényt ideiglenes jellegűnek tekintette. Csak ezt voltam bátor szavaim helyreigazítása czéljából elmondani. (Helyeslés.) Degenfeld Pál gr. jegyző : Wesselényi Miklós báró ő excellentiája ! Wesselényi Miklós b. : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Engedje meg a méltóságos főrendiház, hogy ő nagyméltóságának az elnök urnak engedelmével néhány rövid pillanatra igénybe vehessem nagybecsű figyelmét. Tegnapi felszólalásomra ő excellentiája a ministerelnök válaszolt. Válaszára nem láttam szükségesnek reflektálni és ma sem látnám, azonban a mai Pesti Hírlapban »Tisza István nem magyaráz* czim alatt a következő rövid közleményt olvastam (olvassa) : »Az ülés után Tisza István gróf ministerelnöktől megkérdezték, hogy mit értett Wesselényi bárónak adott válaszában azalatt, hogy neki nagy érdeme van abban, hogy Wesselényi nem a korrupt munkapárti rendszer támogatói közt van, hanem annak ellenzéke között foglal helyet. Tisza István gróf a kérdésre ugy válaszolt, ha kíváncsi rá Wesselényi Miklós báró ur. kérdezze meg.« Nem tudom mi igaz ezen állítólag adott válaszból ; de hogyha megtörtént, akkor én is valóban nagyon kíváncsi vagyok erre, annyira kíváncsi, hogy a méltóságos főrendek kegyes engedelmével itt a nyílt ülésben egész tisztelettel kérem ő nagyméltóságát, szíveskedjék megmondani, hogy menynyiben vindikálja magának azt az érdemet, hogy én most az ellenzéken foglalok helyet. Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Tisza István gr. ministerelnök : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Azt hiszem, nem térhetek ki az elől, hogy most, már kissé részletesebb felvilágosítással szolgáljak aziránt, mi indított engem arra a tegnapi nyilatkozatra. Méltóságos főrendek ! Amint talán méltóztatnak emlékezni, amidőn több znint tíz évvel ezelőtt ugyanezt a helyet szerencsés vagy szerencsétlen voltam elfoglalni, meglehetősen zavaros körülmények állottak fönn. Egypár vármegyében bizonyos renitentiának jelei mutatkoztak, ezek között olyan vármegye is, hol az illető főispán magatartása nem látszott egészen világosnak. Kötelességszerüleg tehát a belügyministerium átvétele után a legelső dolgom az volt, hogy ezeknek a vármegyéknek az ügyeire nézve tájékozzam magamat. És akkor a következőket találtam : Szilágy vármegye is hozott — gondolom, szeptember havi közgyűlésében — egy, az adófizetést, sőt az adóbeszolgáltatást megtiltó határozatot és a vármegye akkori főispánja, ő nagyméltósága, ugyanakkor egy olyan beszédet is tartott, amelynek a lapok szerint előadott szövege mindenesetre nagyon sok meggondolni valót tüntetett fel. Hivatali elődöm felszólította őnagyméltóságát a kérdés tisztázására. Es minthogy első felszólításának kellő eredménye nem volt, október 9-én 4908. szám alatt egy sürgős rendeletet intézett hozzá, amelyben utal arra, hogy egy korábbi rendeletben már felhívta a főispán urat kinos feltűnést keltő megnyitó beszédének beküldésére. Azután a rendelet ugy folytatja tovább (olvassa,) :
