Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-53
A FŐRENDIHÁZ LITI. ÜLÉSE. 163 tet pedig aznap vagy másnap este az ifjúság fáklyás zenével tisztelte meg. Azt hiszem, hogy ez és más hasonló esetek — mert volt több éhez hasonló eset is — sokkal nagyobb megdöbbenést keltettek, még ma is érezzük hatásukat, mint az a néhány eset, amelyre az igazságügyminister ur is utalt s amely csakugyan szintén aggodalmakat kelthetett. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Éljenzés a középen.) Elnök: Kivan még valaki átalánosságban szólni a törvényjavaslathoz? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, az átalános vitát bezárom. Balogh Jenő igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Csak egykét szóra veszem igénybe szives türelmüket, mert talán mégis kötelességem, hogy ő móltósága nagybecsű felszólalására válaszoljak. Különösen tartozom felelettel arra nézve, hogy ő méltósága Wesselényi Miklós hütlenségi perét és az országgyűlési ifjak perét volt kegyes a vitába bevonni. Azok más idők, más jogszabályok voltak. Hiszen épen ez az, ami miatt egymást nem tudjuk meggyőzni. Abban az időben, az 1840-es években, más büntetőtörvénykönyv, jelesen a hűtlenségre nézve, az 1723-ból való törvény volt életben, amely a hűtlenség fogalmát egészen tágan, egészen más intézkedésekkel, bizonytalanul határozta meg. Prónay Dezső b.: Tudom! Balog Jenő igazságügyminister: Akkor más eljárási szervek működtek és más eljárási jogszabályok voltak hatályban. Prónay Dezső b.: Azt is tudom! (Derültség.) Balogh Jenő igazságügyminister: Akkor érthető, hogy hivatkozhatott az országgyűlési ifjúság, amely ünnepelte az alsó táblának azt az alkotmányt tisztelő tagját, arra, hogy ő az akkor hatályban volt törvény alkalmazásánál a szakbiróság ítélkezésében nem bizik. Annak a törvénynek alapján, amely laxe, határozottan körül nem irt tényálladékokat. tartalmazott, — hiszen épen Deák Ferencz volt az, aki agyonkritizálta ezt az 1723-iki törvényt — természetesen hárulhatott veszedelem egyesek egyéni szabadságára. De hiszen azóta méltóztatnak tudni, 1878-ban a magyar törvényhozás megalkotta az uj büntetőtörvénykönyvet, amely szabadelvüség dolgában igazán, talán a belga törvényt kivéve, egyike a legszabadelvüebbeknek. Méltóztassanak csak az izgatási vagy az államellenes bűncselekményekre vonatkozó fejezetet megnézni. Hiszen ha »egyenes« felhívás nincs, akkor nincs bűncselekmény. Hiszen az országban a legvadabb nemzetiségi és socialista agitatiók szinte büntetlenül folyhatnak, anélkül, hogy hozzájuk lehetne férni. (TJgy van') Hiszen gyakran megtörténik, hogy az ügyészségnek minden jóindulatú kötelességteljesitése mellett lehetetlen a vádlottak ellen bűnösséget megállapító ítéletet elérni azért, mert valamely tényálladéki ismérv hiányzik. És azóta — őméltósága ép oly jól tudja — 1869-ben a bírói függetlenség elvének törvénybeiktatásával a királyi tábla egészen más helyzetben van, mint amilyenben a régi tabula judiciaria volt. Az eljárási szabályok is egészen mások, van uj bűnvádi perrendtartásunk, mely a védelemnek tág teret enged, és a személyes szabadság korlátozásának lehetősége — ami épen a főrendiház egyik jelenlévő nagybecsű tagjának érdeme — annyira meg van szorítva, hogy a mai időket az akkoriakhoz ós a mai jogállapotot az akkori jogszabályokhoz absolute nem lehet hasonlítani. (Helyeslés és tetszés.) Prónay Dezső b.: Azért ítélték el Pest vármegye alispánját 1905-ben! Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni ? (Elfogadjuk!) Eszerint a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a törvényjavaslat czimének és szakaszainak felolvasását. Radvánszky Albert br. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és I. czihhét; észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az 1. §-t). Elnök: Méltóságos főrendek! A bizottság javasolja, hogy az 1. § második bekezdésében »2—22. §§-ok« helyett, amelyek hibásan vannak idézve, »2—24. §§-ok«, a »23. §.« helyett jiedig »2B. §« javíttassák ki jegyzői tollal. Méltóztatnak elfogadni ? (Élénk felkiáltások! Elfogadjuk.') Prónay Dezső b.: Nem! Vissza kell küldeni a képviselőházhoz! (Mozgás.) Elnök: Elfogadtatott. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat 2—23. §§-ait; észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 24. §-t). Elnök: Méltóságos főrendek! A bizottság javasolja, hogy a 24. §. legutolsó sorában a »harmadik bekezdés« szó kijavíttassák »második bekezdésére. Balogh Jenő igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Csak meg akarnám nyugtatni ő méltóságát, Prónay Dezső báró főrend urat, aki, ugy látszik, azt hiszi, hogy a hivatkozásoknak ez a kiigazítása nem tudom micsoda praecedens nélküli és talán nem egészen szabályos eljárás. Utána néztem az országgyűlési naplóban, és mondhatom, az utolsó két évtizedben megszámlálhatatlan sok esetben történt, hogy a bizottság ilyen szakaszhivatkozásokat és sajtóhibákat jegyzői tollal kiigazittatni rendelt — leszek bátor majd praecedenseket felolvasni, talán lesznek kegyesek megengedni — és ezt a kiigazítást aztán a képviselőház egyszerűen tudomásul vette. Hogy egy régebbi esettel kezdjem, 1880 áprilisában — egy képviselőházi esetet hozok fel először — Grulner Gyula képviselő, az akkori 21*
