Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-53

A FŐRENDIHÁZ LII1. ÜLÉSE. 147 olyan keretre, amelyben tisztán a felügyelő és a kiképző személyzet foglaltatik. Felmerül már most az a kérdés, hogy ka igy áll a dolog, amint én mondtam, hogy t. i. nekünk hosszú szolgálati időre és nagy békelétszámra van szükségünk, mert hiszen másképen nem tudnánk helyesen hatóképes katonákat nevelni — mi lenne akkor, ha ugy mint egyes államok, mi is a milicrendszert acceptálnók és ezt tennők a ha 'sereg szervezetének alapjává. Erre a válasz az, hogy azokban az államokban, hol e rendszer divik, a politikai és a földrajzi viszonyok egészen mások. Azok a népek, amelyek milicrendszerü hadsereggel birnak, vagy önkéntesekből toborzott hadsereggel rendelkeznek, rendszerint nem szoktak támadó háborút viselni, ha pedig viselnek, csakis inferioris ellenséggel szemben, attól pedig, hogy országukat valaki egyhamar megtámadná, absolute nem kell tartamok. Az ilyen népek igen könnyen mehetnek át a milic-rendszerre, amely egyébként — méltóztassék majd összehasonlitásokat tenni — egy cseppet sem olcsóbb, mint a mi rendszerünk, csak talán azzal az egyetlenegy előnynyel bir. hogy bizonyos munkáskezeket nem von el a polgári társadalomtól. Egyébként azonban a világért sem mondhatom azt, hogy a milic-rendszeren alapuló katonaság, pl. a svájczi katonaság, rosszul van kiképezve és nem fog megfelelni katonai feladatának, daczára annak, hogy a svájczi milic-katona 28 évi szolgálati kötelezettsége alatt csak 173—198 napot szokott katonai szolgálatban tölteni. Feltétlenül meg fog felelni feladatának, intelligentiájánál fogva, polgári foglalkozása alapján és azért, mert épen a svájcziak azok, akik már ifjúságuktól kezdve s később is az egyesületi életben, katonai szolgálatra praeparáltatnak. De meg fognak felelni korlátolt feladatuknak az önkéntesi rendszer alapján toborzott másfajta katonák is, pl. Belgiumban vagy Angliában. Azonban a jobb a jónál jobb és a jó a jobbal szemben r: ssz. Ennek következtében az oly államoknak, melyeknekmajd elsőrendű ellenséggel akad dolguk, a jobb rendszeit kell választaniok még akkor is, ha ez többe kerül. Mi pedig tudvalevően, ha arra kerül a sor, elsőrendű ellenséggel kerülünk majd szembe. Méltóságos főrendek ! Ha tehát elsőrendű ellenséggel kerülünk szembe és amint mondtam, ha hosszú szolgálati időre van szükségünk azért, hogy kellő jellemmel, kellő ügyességgel biró katonákat neveljünk, akkor a természetes axióma az, hogy nekünk a sokaságra is szükségünk van ; hogy pedig viszont a sokaságon belül a szellemi és erkölcsi tulajdonságokra van szükségünk, azt legjobban átláthatjuk akkor, ha a háborút ép ebből a szempontból egy kissé taglalásba veszszük. (Halljuk !) Méltóságos főrendek! Már messze az .összecsapás színhelyétől, ott, ahol a katonák gyülekeznek, hogy mint egységes test induljanak a véres összeütközés porondjára, már ott kezdődik a test fáradalmainak uralma, amely beljebb-beljebb hatolva a háború területén mind nyomasztóbbá, mind elviselhetetlenebbé lesz. Az óriási tömegeknek együttes menete éjjel-nappal, 40 fokos melegben, 20 fokos hidegben . . . Prónay Dezső b.: Celsius ? Hazai Samu b. honvédelmi minister: ... zuhogó esők közepette vagy zúgó szélviharban, azonkivül a tömegek elszállásolása szűk helyiségekben, az éjjelezés Isten szabad ege alatt: ezek mind oly nehézségek, melyek az embert meggyötrik, idegeit petyhüdtté teszik. Kérdem, méltóságos főrendek, hogy ily körülmények között, mikor a katonát, eltekintve a hőségtől, megdermedve a hidegtől, meggyötri az éhség és megtizedeli a betegség, nincs-e nagy sokaságokra szükség a végből, hogy a hézagok pótoltassanak, nincs-e nekünk a sokaságon felül arra szükségünk, hogy ezeknek bátorságát, erkölcsi tulajdonságaikat neveljük, fokozzuk, hogy ott ahol kell, halálmegvetéssel nézzenek a halál szemébe ? Ha mi a testi fáradalmak elleni küzdelmekhez még a súrlódások elemei elleni küzdelmet is hozzáveszszük, akkor kétségtelen, hogy jellemben, szellemben, erős emberekre van szükségünk. Méltóztatnak tudni, hogy a háborúban, a csatában sok százezer, mondhatom sok millió ember harmonikus cselekvéséről van szó. Ezt a harmonikus cselekvést nemcsak az ellenség ellenhatása, de a legparányibb véletlen, egy semmiség meg tudja akasztani. Méltóztassék meggondolni azt, hogy egy fontos parancs elkallódása, egy olvashatatlan irat, jelentés vagy parancs, a rossz időjárás, mely meggátolja azt, hogy egy hadtest kellő időben érkezzék a csata terére, vagy egy mocsár, mely meggátolja azt, hogy a nagy tömegekben szereplő lovasság kellő időben és kellő helyen részt vegyen az ütközetben : mindmegannyi ok arra, hogy az adott helyzet felboruljon, mindmegannyi ok arra, hogy ne csak a vezér gondolkozzék és cselekedjék önállóan, de mondhatnám, a hadseregnek legtöbb tagja is. Es hogyha még a háború nehézségeit fokozó körülmények képsorozatába beillesztjük a fájdalmat és a halálnak száz és száz alakban mutatkozó képét, akkor fogjuk csak látni, hogy mily nehéz feladat elé állíttatik a fej meg a sziv. Hiszen a sebesültek irtózatos látványa és az a tudat, hogy tulajdonképen a halál mindig nyomunkban van, megzsibbasztja gondolkozásunkat. Igaz, hogy a megszokás vajmi hamar elsöj)ri ezeket a benyomásokat, fásultak leszünk minden iránt, ami körülöttünk történik, azonban szellemileg és jellemileg friss csak az lesz, aki a közepes embereken fölül áll, akinél: aczélidegzete, oroszlánbátorsága, lelkesedése és fatalistikus hite van. Méltóságos főrendek ! Azt gondolom, ez a rajz elegendő annak bebizonyítására, hogy a háborúban nagyon nehéz körülmények intéznek hatalmas támadást az ép test, az élet ellen, de a dolgok helyes megítélése, az elhatározás és az erkölcsi rugókon alapuló cselekvés ellen is, és ennek következtében nemcsak nem felesleges, hanem egyenesen szük19*