Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-53

A FŐRENDIHÁZ LIII. ÜLÉSE. 145 Méltóságos főrendek, kétségtelen, hogy végveszély idején, amiről különben eleget mesél a történelem, mindenkinek bizonyos alaki kellékek megkivánásán felülemelkedve kell megtennie azt, amit a haza védelmére megtennie kötelessége. Kétségtelen az is, hogy meglehet, miszerint mindazok, akik a hadsereg és a honvédség kötelékében állanak, az előirt szabályok szerint egészen megfelelően járnának el és teljesitenék kötelességeiket. Mégis azt látjuk mindenütt, hogy bármely pályán, de leginkább a katonai pályán nem elég az, ha mindenki csak azt teszi meg, amit a szabályok irnak elő, hanem az az egyedül helyes, ha mindenki igyekszik megtenni mindazt, amire csak képes, annak a czélnak érdekében, amelynek szolgálatába állott. Ne kicsinyeljék, uraim, a hadseregnél azt a fontos szenrpontot, hogy a katona csak azért teljesiti-e a maga kötelességét, mert a törvény ezt igy rendeli, avagy emellett még ha nem is folyvást, de bizonyos döntő pillanatokban a lelkesedés is viszi-e őt előre. Ne kicsinyeljék az erkölcsi és lelki motívumokat az emberiség intézményeinél! Lehetetlen ezeket épen a katonánál semmibe venni. Hiszen, amire a katonaság oly nagy súlyt fektet, a fegyelem, mi egyéb az, mint lelki motívumokon alapuló hatás ? Hogyan gyakorolja a tiszt az ő alárendeltjeivel szemben a fegyelmet, ha nem lelki behatással, ha nem azzal, hogy részben jó példa, részben a biztatás, a kitüntetés reménye, részben a büntetéstől való félelem is azok a lelki behatások, amelyekből tulaj donképen a fegyelem fogalma construálódik ? A fegyelem nem abban áll csupán, hogy bizonyos concr;t esetekben erőszak vagy büntetés alkalmaztatik ; a fegyelem igen < omplex dolog, amely tulaj donképen végső analysisében lelki behatásokból áll. És ha ezt a lelki behatást nem kicsinylik, ne kicsinyeljék azt a másik lelki, erkölcsi hatást sem, amelynek neve honszeretet, nemzeti érzés és lelkesedés. Méltóságos főrendek! Rámutattam ezekben azokra, amiket a katonai jellegű és a katonai ügyre vonatkozó törvényjavaslatnál szükségesnek tartottam felhozni. Természetesen, mivel több ilyen törvényjavaslat foglaltatik a mai ülés napirendjén, miután az egy vagy más oldalról általam elmondandó észrevételek megtétele végett sem szavaim értelmének helyreigazitása czimén, sem személyes kérdésben nem szólalhatnék fel, fenmarad nekem mindig a tárgyilagos felszólalás joga azoknál a törvényjavaslatoknál, amelyeknél még nem szólaltam fel. Elnök: Kivan még valaki átalánosságban szólni a törvényjavaslathoz ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, az átalános vitát bezárom. Edelsheim-Gyulai Lipót gr. (szólásra feláll.) Hazai Samu br. honvédelmi minister: Méltóságos főrendek! (Felkiáltások a jobbközépen: Edelsheim hamarább felállott ! Zaj.) Elnök: Kérdem ő excellentiájától, hogy a vita bezárása után kiván-e szólni vagy az előtt ? Főrendiházi napló. 1910—1915. III. kötet. Hazai Samu br. honvédelmi minister: A vita bezárása után. Elnök : Amint hallom, vannak még jelentkezők, akik kivannak a törvényjavaslathoz átalánosságban szólni. Kérem azonban a méltóságos főrendeket, hogy máskor méltóztassanak előbb jelentkezni. Edelsheim-Gyulai Lipót gr. : Méltóságos főrendek! Egész rövid kijelentést kivánok tenni, nehogy szavazatomat féreérthessék. Mivel meggyőződésem, hogy a külügyi helyzetre való tekintettel ezt a törvényjavaslatot meg kell szavazni, ezért azt meg is szavazom ; de ki akarom jelenteni, hogy ez nem azt jelenti, mintha ennek a kormánynak bizalmat akarnék szavazni, sőt hangsúlyozom, hogy ezzel a kormánynyal szemben a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem, azonban ennek daczára, mivel ennek a törvényjavaslatnak szükségességét belátom, azt megszavazom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Házszabályaink szerint a szavazatoknak igazolása ki van zárva. Kérdem, kiván-e még valaki átalánosságban a törvényjavaslathoz szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, az átalános vitát bezárom. A honvédelmi minister uré a szó. Hazai Samu b. honvédelmi minister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Molnár Viktor ő nagyméltósága előadói beszédében rámutatott arra, hogy a szőnyegen fekvő törvényjavaslat a külpolitikai constellatióknak folyománya és beszédében részletesen felsorolta azt, hogy a kért ujoncztöbblet milyen czélokra fordittatik. Méltóztassanak nekem megengedni méltóságos főrendek, hogy én mintegy kiegészitéséül ezen beszédnek par excellence katonai szempontból, a háború lélektana szempontjából világítsam meg a kért létszárnemelésnek szükségességét. Mielőtt azonban beszédem, érdemére térnék át, szabad legyen Prónay Dezső báró méltóságos főrend tárgyi kifogására egy-két megjegyzést tennem. Ö méltósága difficultálta azt, hogy a magyar tisztek a közös hadseregben vajmi kevés számban fordulnak elő. Méltóztatnak tudni, hogy ez voltaképen régi baj, amelyet egj^szerre sanálni nem lehet. A méltóságos főrend hivatkozással volt az én kimutatásomra, amelyben az foglaltatik, hogy ebben az esztendőben körülbelül száz és egynéhány tiszttel kevesbedett a magyar tiszti létszám a közös hadseregben. Ez, méltóságos főrendek, csak egy látszólagos mankó, amennyiben méltóztatnak tudni, hogy a m. kir. honvédségnél szervezé s alatt álló tüzérezredek a közös hadseregbeli tiszteknek igen nagy eontingensé absorbeálják. Más megjegyzésem is volna, nevezetesen az, hogy a méltóságos főrend alludált arra, hogy az erkölcsi tényezők a hadseregben igenis fontos szerepet játszanak. Ez tényleg igy van, és tökéletesen egyetértek abban a méltóságos főrenddel. Ezután méltóztassék megengedni azt, hogy beszédem tulajdonképeni érdemére térjek át. Méltóságos főrendek ! Vannak elmék, akik 19