Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-53

A FORENDIHi Azt hiszem, méltóságos főrendek, nem térek el a házszabályban megállapított tanácskozási rendtő] es a kitűzött tárgytól, ha a napirendnek tárgyalás alatt levő pontjánál rövidség és időkimélés tekintetéből kiterjeszkedem némileg általános irányban az ezzel szerves összefüggésben álló összes kérdésekre ; tehát érintem a többi törvényjavaslatot és ministeri jelentést is. Ezt azért bátorkodtam tiszteletteljesen előterjeszteni, nehogy esetleg a tárgytól való eltérésre figyelmeztetve legyek. A véderőre vonatkozó most tárgyalásra kitűzött törvényjavaslatok tulaj donképen azokon a törvény nevével felruházott rendszabályokon sarkalnak, amelyek a magyar törvénytárba mint 1912. évi XXX. t.-cz. vétettek fel. Ennek a »törvényozikknek« a képviselőházban történt tárgyalásánál méltóztatnak tudni, — nem oly igen régen volt — 1912. évi június 4-én, minő események történtek. Méltóztatnak tudni, hogy a képviselőház akkori elnöke miként tudta felkelteni annak látszatát, hogy a képviselőházban a törvényjavaslatot szabályszerűen tárgyalták és elfogadták. Méltóztatnak tudni, hogy a képviselőház akkori elnöke kijelentette, hogy e véderőtörvényjavaslatot, amelynek általános tárgyalásához még szónokok voltak feliratkozva, a képviselőház ugy általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, mint részleteiben, valamint harmadszori olvasásban is elfogadta. Ez az elnöki kijelentés a valóságnak nem felelt meg. Ez az elnöki kijelentés nem egyéb, mint az államcsínynek egy neme. Ennélfogva ha a kiindulási alap a magyar alkotmány tekintetéből helytelen és kifogásolható, az ezen alapra felemelt egész építmény is hibában szenved és alkotmányjogi súlyos sérelem. A képviselőház akkori elnöke kijelentette nem egyszer, hogy nem tagadja : a házszabály megsértetett, de csak egyetlenegyszer. Azonban a jogrend megsértésének csak egyetlen egyszer való megtörténte is mindig súlyos dolog marad, annak következményei beláthatatlan időkig terjedhetnek. Méltóságos főrendek! Mai felszólalásomnak egyik czélja nem egyéb, mint hogy minden erre kínálkozó alkalommal én is csekély erőmnöz képest mindannyiszor rámutathassak arra a súlyos alkotmányjogi sérelemre, amely 1912 június 4-én történt és amelylyel szemben semmiféle orvoslásra ma még kilátás sincsen. Ez a helyzet annál súlyosabb, mert az az alkotmányjogi sérelem elkövettetett oly törvényjavaslat tárgyalásánál, amelyre nézve a legnagyobb fontossággal bir, hogy az ne csak alakilag legyen megtámadhatatlan, hanem, hogy annak az alkotmány szellemével való teljes megegyezése iránt minden kétség ki legyen zárva. Ha van törvény, amelynél nagy fontossággal bir az, hogy arra minden honpolgár megnyugvással tekinthessen; ha van törvény, amelynél a legnagyobb állami érdek fűződik ahoz, hogy az ne csak alakilag legyen megtámadhatatlan, de a honpolgárok bármely csekély részében se kelthessen ellenszenvet, akkor a véderőről szóló törvények ilyenek. Ne kicsinyelje senki az állami életben az erl LIII. ÜLÉSE. 143 köles jelentőségét. Az állam épületét fentartani egyedül sem anyagi érdekekkel, sem anyagi, hatalmi eszközökkel nem lehet. Szükséges éhez egy harmadik tényező is, szükséges hozzá az erkölcsi tényező, az erkölcsi hatalom is. És ahol ez az erkölcsi tényező mint az állami egységnek egyik összetartó kapcsa, meglazul, ahol ez az erkölcsi tényező nem érezteti többé a maga hatását, ott még az alakilag kifogástalan intézményeknek is ingatag és bizonytalan a működése. Méltóságos főrendek ! Sajátságos helyzet ez. A nemzetközi viszonyok hazánkra nézve, fájdalom, kedvezőtlenek. Ilyen körülmények között pártkülönbség nélkül meg kellene hozni minden áldozatot a véderő fejlesztésére. De amikor azon dilemma előtt állunk : mteghozzuk az áldozatot és ezzel közvetve elismerjük, hogy a feledés fátyolát borítjuk az alkotmányon ejtett sérelmekre ! Ha azt akarjuk, hogy az áldozatot ne kényszerűségből hozzuk meg ; ha azt akarjuk, hogy a katonai szolgálatot ne tekintsék olyannak, amelyből, ha csak utat és módot találnak rá, menekülni igyekeznek, akkor első kötelesség eloszlatni azokat a kételyeket, amelyek az egész véderő rendszerére nézve, annak alkotmányjogi helyessége és kifogástalansága tekintetében fenforognak. Végül rövidség okáért azon szabályok összességét, amelyek egy törvénybe, mint az 1912. évi XXX. t.-czikk bekerültek, törvénynek fogják nevezni, mint ahogy az 50-es években az osztrák absolut kormány által életbeléptetett jogszabályoknak és intézményeknek összességét is a közéletben, a közbeszédben törvénynek nevezték. Ez a törvény azonban nem teszi jóvá a magyar alkotmányon ejtett sérelmet, ez a körülmény nem szünteti meg azt, hogy annak az u. n. törvénynek keletkezése államcsíny utján történt. Tagadhatatlan, méltóságos főrendek, hogy alkotmányunk működése ezidő szerint nem szabályos. Aki a képviselőházban történtek felett nem akar szemet hunyni, annak nem szabad kétségbevonnia azt, hogy bizonyos mértékig alkotmányjogi szempontból válságos a helyzet. Tulajdonképen az alkotmányosságnak bizonyos formáival felruházott önkényuralom az, amely nálunk van, amely önkényuralmi rendszer oka egyrészről bizonyos anyagi érdekeknek az állam megkárosításával történt előmozdításában, a panamában és másrészről a nyers erőnek alkalmazásában áll. Az uralkodó kormányrendszert lehet nevezni pártabsolutismusnak, lehet nevezni egyszerűen bizonyos alkotmányos sallangokkal felruházott absolutismrsnak ; de azt letagadni nem lehet, hogy a mai rendszer két dolgon sarkallik : a panamán és az erőszakon. Elnök : Kénytelen vagyok a méltóságos báró urat az ezen szavaiban foglalt sértésért rendreutasítani. Prónay Dezső b.: Méltóságos főrendek ! 43 év óta vagyok tagja e háznak. Képviselő is voltam, részt vettem heves vitákban, soha eddig elnöki rendreutasitásban nem részesültem. Mivel sokkal