Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-52

A FŐRENDIHÁZ LII. ÜLÉSE. 105 ket a ministerelnök ur hónapokon át folytatott a román comitéval, az ország közönségének széles rétegeiben nemcsak érthető figyelmet keltettek, hanem egészen indokolt aggályokat is támasztottak. Ez aggályok származtak részben e tárgyalások menetének és folytatásának módjából, származtak másrészt e tárgyalások hosszura való elnyulásából s abból a bizonytalanságból, melyben az ország közönsége hónapokon keresztül volt arra nézve, hogy tulajdonképen mi e tárgyalásoknak anyaga. Erre nézve csakis hitelességgel nem biró, de gyakran igen megdöbbentő dolgokat tartalmazó hírekből értesültünk. Méltóságos főrendek ! Én ezt a kérdést nem tudom pártszempontból nézni és a legnagyobb mértékben elitélném, ha valaki ezt a kérdést, amely csak egyetemes nemzeti szempontból fogható fel, pártszempontból fogná fel. Nem érzem magamat feljogosítva még csak feltételezni sem, hogy a ministerelnök ur e kérdésben a pártérdek szempontjából járt volna el vagy a kérdést pártszempontból kezelte volna, Eddigelé minden magyar ember, összes kormányaink, törvényhozásunk mindig rendithetetlenül álltak azon az elvi alapon, hogy Magyarország csakis mint egységes nemzeti állam állhat fenn, hog}' nemzeti egysége minden körülmények között fentartandó, megóvandó és megerősítendő. Ebben a tekintetben elvi különbség nem volt, s azt hiszem, ma sincs magyar emberek között. » Emellett azonban teljes határozottsággal állítom és vallom, hogy az ország összes nem magyar anyanyelvű állampolgárai a teljes egyenjogúság birtokában vannak, minden jogot élveznek, semmi jogban és szabadságban korlátozva nincsenek, csupán az vonja meg ebben a kérdésben a határt, ami a nemzet egységét, a nemzet fennállását esetleg veszélyezteti, (ügy van ! jobb felől.) Gazdasági téren a legteljesebb szabadságot élvezik, gazdasági tekintetben gyarapodtak és fejlődtek az utóbbi évtizedekben legalább is olyan mértékben, mint az ország magyar anyanyelvű lakosai. Ezen a téren valóban a legkisebb korlátozást sem szenvedték. Közigazgatási szempontból senkinek ebben az országban hátránya abból nem volt, hogy valamelyik nemzetiséghez tartozott, sőt még abból sem, ha a magyar államnyelvet nem birta, mert Magyarország helyt engedett közigazgatásában a nem magyar anyanyelvű állampolpolgárok anyanyelve használatának is oly mérvben, ameddig az az administratio egységes és sikeres voltának koczkáztatása és a magyar állam egységes létének veszélyeztetése nélkül csak lehetséges volt. A bíróságnál nem mondhatja egyetlenegy állampolgár sem, hogy igazától elüttetett volna a magyar nyelv nemtudása miatt, (Ugy van! jobbfelől.) összes közhivatalainkban, legyenek azok állami, vagy municipalis hivatalok, ezeknek minden ágazatában a legteljesebb szabadságot és egyenjogúságot élvezték a magyar anyanyelvű állampolgárokkal és egyéni érvényesülésüket képessé Főrendiházi Napló. 1910—1915. III. kötet. geik arányában a legcsekélyebb mértékben sem gátolta Magyarországon sem törvényhozás, sem kormány, sem senki. A közoktatás terén is culturájuk fejlesztésében olyan szabadságokat, olyan előnyöket élveznek, amilyen egyáltalában páratlan minden nemzeti egységes állammal összehasonlítva, (ügy van ! ügy van ! jobbfelöl.) Ezen a téren azt merném mondani, hogy inkább tulmentek liberális engedékenység szempontjából a magyar nemzet törvényhozása és kormányai azon a határon, amely megengedhető lett volna az állami egység veszélyeztetése nélkül. Méltóságos főrendek! Hogy vannak bajok, amelyek orvoslást igényelnek, hogy vannak hiányok, amelyek pótlandók. ezt letagadni nem lehet. De azt már a leghatározottabban tagadásba merem vonni, mintha ezek a bajok bármely állampolgárra nézve az ő nemzetiségi mivoltából származnának. Ezek a bajok közös bajai az ország minden lakosának, (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) anyanyelvére való tekintet nélkül, közös bajai azoknak, akik hasonló körülmények között élnek. Vannak localis helyi bajok és hiányok is, de ezek sincsenek semmi tekintetben összefüggésben azon vidék lakosainak anyanyelvével, hanem, ha localis természetűek, ugy a localis viszonyokból folynak azok és azon vidék összes lakosságát egyformán érintik. Ennek daczára — sajnos — nagyon jól tudjuk azt, hogy nemzetiségi állampolgáraink vagy mondjuk — minthogy most actualisan a románokról van szó — román anyanyelvű polgártársainknak igen nagy része és a vezetésre hivatott intelligentiájuknak zöme elégedetlen a mai állajrotokkal, elégedetlen épen nemzetiségi szempontból és ezeken az állapotokon változtatni akar. A magyar állam, a magyar törvényhozás, a magyar kormányok az egységes nemzeti magyar állam elvének alapján állanak. Minden intézkedésük ebből kifolyó és ennek az elvnek fentartását és megerősítését czélozza. A nemzetiségeknek, illetőleg a románoknak elégedetlen része pedig az egységes nemzeti államot tagadásba veszi, (ügy van! jobbfelől.) ennek fentartását perhorreskálja és nemzetiségi alapon az ország különböző vidékcin egészen különállólag I kivannak fejlődni és berendezkedni ugy gazdasági, i mint culturalis téren. Ez a felfogásbeli különbség eléggé megmagyarázza azt, amit mi nemzetiségi kérdésnek neve• zünk. És amig ez a két felfogás egymással szemben áll, addig ez a kérdés mindig megoldatlan kérdés fog maradni. Hogy ezen összeegyezhetetlen felfogásokra vonatkozólag a ministerelnök ur rég idő óta teljes tájékozottsággal bir, arról teljesen meg vagyok ; győződve és épen azért egyáltalában nem tudnám j kifogásolni azt, hogyha a román anyanyelvű állam| polgárainknak mostani felfogását és hangulatát j tüzetesen meg akarta volna ismerni, tájékozódást ; és informatiót óhajtott volna szerezni és a nyert j informatiók alapján, belátása szerint, a saját hatáskörében és nézete szerint, a czélszerü intézkedése14