Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-52

106 A FŐREND II ket megtette vplna akár kormányrendeletekben, akár a törvényhozás elé terjesztendő javaslatok alakjában. Az eljárásnak ezt a módját egyáltalában nepn tudnám kifogásolni, legfeljebb a tett intézkedések vagy az előterjesztett javaslatok lettek volna concret bírálat tárgyává tehetők. Ehelyett azonban azt láttuk, hogy a ministerelnök ur hónapokon keresztül egyezkedő tárgyalásokat folytatott a román nemzetiségi comitével, amelynek sem összetételét, sem megbízatását, sem jogkörét nem ismerjük és amely kormányzati ügyeinkben ezáltal olyan tényezővé vált, amelyet eddig nem ismertünk és amelynek szereplését a nemzeti egységes állam szempontjából határozottan sérelmesnek kell tartanunk. (Helyeslés jobbfelől.) A ministerelnök ur Bethlen István grófnak interpellatiójára adott válaszában tévesnek tartja azt a felfogást, hogy abból a tényből, hogy ő tárgyalásokat folytatott a román comitéval, logikusan azt a következtetést lehetne levonni, mintha ezáltal a román követeléseknek, vagy kívánságoknak jogosultságát csak részben is elismerné. Sőt kifejezést adott azon nézetének, hogy itt a románok jogcsorbitást nem szenvednek, követelésüknek tehát jogos alapja nincs. Készségesen elhiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy a ministerelnök ur, aki e kérdés részleteit ismeri, nem hiszi azt, hogy a románok jogcsorbitást szenvednek Magyarországon és hogy azon követeléseknek, amelyeket felállítanak, jogos alapjuk volna. Teljesen elhiszem, hogy a ministerelnök urnak ez a nézete, de abban nem értek egyet a ministerelnök úrral, hogy a tárgyalások menetéből és folyamatából nem lehetne logikusan kimagyarázni azt és nem lehetne azokat ugy értelmezni, hogy a ministerelnök ur ezen követeléseknek bizonyos jogosultságát igenis elismeri. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagyon jól tudjuk, méltóságos főrendek, hogy ugy a külföldön, speciálisan Romániában, de azt lehet mondani, a Nyugaton is, továbbá az országban élő nemzetiségek között is milyen könynyen hitelre talál minden tendentiosus és rosszhiszemű híresztelés, amely eTre vonatkozik . . . Hadik János gr.: Nem csinálnak ellene semmit ! Károlyi Gyula gr. : ... és amely el akarja hitetni, hogy Magyarországon a nemzetiségek, a románok erőszakkal el vannak nyomva, Hogy pedig ezen tévhit terjesztése nem közömbös az országra nézve, azt hiszem, felesleges is megmondani. Káros Magyarországra nézve, hogyha ezen tévhit az ország nem magyarajku állampolgárai között hitelre talál és megerősödik, mert a velük való békés együttélés ezáltal mindenesetre nehezebbé válik. Káros, ha Romániában a közvélemény és annak vezetői ezen tévhitet magukévá teszik, mert semmi okunk sincs Romániával nem a legteljesebb jóbaráti viszonyban lenni. (Helyeslés.) Káros, hogyha távolabb, Nyugaton, ezt a tévhitet rólunk elhiszik LZ LII. ÜLÉSE. és terjesztik, mert ez az ország jóhirnevének mindenesetre ártalmára van. Már most határozottan azt merem mondani, hogy azon puszta tényt, hogy a ministerelnök ur ezen román comitéval egyezkedő, azt mondhatnám : alkudozásszerű tárgyalásokat folytatott hónapokon keresztül, mindazon körök, amelyek rólunk úgyis nagyon könnyen elhiszik, hogy elnyomjuk a nemzetiségeket, ugy fogják fel, hogy ebben ezen vádaknak legalább részben való beismerése foglaltatik (Ugy van ! jobb felől.) és hogy a ministerelnök ur maga is arra az álláspontra jutott, hogy a nemzetiségekkel való eddigi elbánás nem volt az igazságnak, méltányosságnak, jogosságnak megfelelő. Méltóságos főrendek ! Hogy ha már a tárgyalásoknak ilyen keretben való folytatása ezt a hatást gyakorolta, annál inkább látom azt, hogy a ministerelnök urnak a múlt héten a képviselőházban tartott hosszadalmas fejtegetése ezen tárgyalásokról ezt a felfogást, amely hiszem, hogy nem a ministerelnök ur felfogását tükrözi vissza, azonban határozottan el van terjedve, csak megerősiti. Mert ezen hosszas fejtegetésekben a ministerelnök ur nagyobbrészt csak teljesen általános keretek között mozog ugyan, de merem állítani, hogy ezen általános hosszas fejtegetésekről mindazok, akik nemzetiségi viszonyainkat közvetlenül és tüzetesen nem ismerik, azt fogják kiolvasni, hogy eddig igenis nem méltányosan és nem igazságosan bántunk el mindezekkel a nemzetiségekkel, (Igaz! Ugy van ! a jobbközépen.) hogy igenis az ő kívánságaiknak és követeléseiknek egy része legalább is jogos és hogy a ministerelnök ur is jogosabb és méltányosabb álláspontra helyezkedik. Tehát ebből a szempontból is ugy a tárgyalások menetét és folytatását, mint a ministerelnök urnak ezen tárgyalásokról való beszédét a leghatározottabban helytelenítenem kell és azt hibásnak és káros hatásúnak kell tartanom. (Ugy van ! a jobbközépen.) A ministerelnök ur néhány concret intézkedést is megjelölt, amelyek véleménye szerint czélszerüek volnának a románajku állampolgárok megnyugtatására és az állandó egyetértő jó viszony biztosítására. Hadik János gr.: Hivatalos pactum nélküli engedmények ! Károlyi Gyula gr.: Legyen szabad ezen concret intézkedésekre, amelyek ugyan eddig, gondolom, még nem tétettek meg, de amelyek szükségességére és czélszerüségére a ministerelnök ur rámutatott, reflectálnom. Az 1907. évi XXVII. t.-cz. 18. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy minden olyan felekezeti nem magyarnyelvű népiskolában, ahol a tankötelesek 20 százaléka magyar anyanyelvű, ezen magyar anyanyelvű tanulók magyarul taníttassanak. Erre a ministerelnök ur azt mondja, hogy akkor kétféle tannyelven kellene folynia a tanításnak, ami igazában azt jelenti, hogy egyik tannyelven sem lehet eredményesen tanítani. Hadik János gr.: Hagyjuk el a magyart!