Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-36

A FŐRENDIHÁZ felhívni ő nagyméltósága figyelmét, mert a testi nevelés fejlesztése egyátalábari nem figyelmen kívül hagyható feladat. A testi nevelésnek ugy az egészségre, mint a szellem erejének fokozására és épségben tartására is igen nagy hatása van. Nagyon jól tudjuk a történelemből, hogy az ókorban is azok a népek voltak a leghatalmasabbak, műveltségben legemelkedettebbek, amelyek gondot fordítottak a testi nevelésre. Ciceróról van feljegyezve, hogy 40 esztendős korában azt vette észre, hogy értelme, szelleme vesztett rugékonyságából, s ekkor a feljegyzések szerint Rhodosba ment, ott két álló esztendeig magát a testgyakorlásra, a test edzésére adta, s ekkor tért vissza ismét a munka, a politika mezejére azon vallomással, hogy újjászületve érzi magát, hogy szelleme, lelki ereje ismét a régi. Bátorkodom még tiszeteletteljesen az egyházak segélyezésére vonatkozólag nézetemet előterjeszteni.CJ nagyméltósága előirányzott 17,892.000 koronát az egyházak segélyezésére, közelebbről a református és az ágostai" hitvallású evangélikus egyházaknak az 1848 : XX. t.-cz. értelmében 4,400.000 koronát, ebből azonban külön a református egyháznak 400.000 koronát. Távol legyen tőlünk, hogy irigyeljük ;• testvér református egyháztól a segélyt, sőt örvendünk, hogy részesül benne, mert hiszen vannak szükségletei, ugy hogy reáfér az állam részéről jött támogatás. De másrészről eddig ugy intézkedett a magas kormány, hogy a segély mindig a két egyházra nézve egyféleképen szólott s lélekszám-arány szerint oszlott fel közöttük. Most itt kivétel van, mert a 4 millió ezen arány szerint osztatott fel a két egyház között, azonban a 400.000 koronából már az evangélikus egyház részére nem maradt segély, illetőleg ennek megfelelő államsegélyt mi nem nyertünk. Ott, a református egyháznál, az egyházi adónak túlmagas foka szolgált indokul a 400.000 korona megadására. Az ágostai hitvallású evangélikus egyházban talán még súlyosabb az egyházi adó, amennyiben a mi egyházunkban annak minden tagja az állami adónak 46%-át köteles fizetni egyházi adó fejében. Ezt az egyházi adót már fokozni nem lehet, igy tehát az egyházi adónak mérsékléséhez a segélyt kénytelen a mi egyházunk is az államtól kérni. Részünkről élő szóval is kértünk itt figyelembevételt a vallás- és közoktatásügyi ministeriumban ; ő nagyméltóságától nyertünk is oly értelmű biztatást, hogy nyilatkozatával egyházunk remélhetőleg meg lesz elégedve. Ez a remény biztat, bátorít minket arra, hogy ezután is számítsunk a magas kormánynak egyházunk iránt is tanúsított jóakaratára. A lelkészi illetményeknek két korpótlékkal való kiegészítésére 3,340.000 korona van előirányozva. Antal Gábor ő méltóságával, az én kedves szomszédommal egyetértve köszönetet fejezek ki nyíltan ő nagyméltóságának azért, hogy kegyeskedett ez alkalommal a lelkészeknek a congrua által 1800 koronára kiegészített fizetés mellett is nyomasztó helyzetén könnyíteni. XXXVI. ÜLÉSE. 60 Ezek után mind az átalános költségvetést, mind a vallás- és közoktatásügyi minister urnak költségvetését elfogadom. Csekonics Sándor gr. jegyző : Csernooh János! (Halljuk ! Halljuk !) Csernoch János herczegprimás: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ' Minthogy a pénzügyi bizott ágban az egész költségvetéssel részleteiben is igen alaposan foglalkoztunk és minthogy az idő nagyon előrehaladt, én ez alkalommal csak egy elvi kijelentést óhajtok tenni. A múlt idők hagyományait és szokásait követem, midőn meg kívánom állapítani azt, hogy a cultusministeri költségvetésben bennfoglaltatnak a katholikus egyetemi alapok is. Nehogjr tehát ezen egyetemi alapoknak katholikus j ellegére valami hátrány származzék abból, hogy azok az országos költségvetésben benne foglaltatnak, ezt szükségesnek tartottam kiemelni a jelen alkalommal, annyival is inkább, mert hiszen az előző kormányok is mindig készségesen elismerték, hogy igenis vannak ott katholikus alapok és az a körülmény, hogy beefoglaltatnak a költségvetésbe, ezen alapok katholikus jellegének nem praejudicál. Kérem, méltóztassék ezen kijelentésemet tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni átalánosságban a törvényjavaslathoz ? Ha szólni többé, senki sem kíván, az átalános vitát bezárom. A ministerelnök ur ő nagyméltósága kivan szórni. Lukács László ministerelnök : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Azt hiszem, tekintettel arra a körülményre, hogy a felszólaló méltóságos főrendek kivétel nélkül kegyesek voltak az előttünk fekvő költségvetési előirányzat mellett állást foglalni, nekem nem válik kötelességemmé, hogy a költségvetés egyes részletes intézkedéseivel foglalkozzam. Amennyiben ez szükségesnek mutatkoznék, a tárgyalás folyamán t. collegáim ezt bizonyára meg fogják tenni. Én csak a parlamenti illemnek teszek eleget, midőn az egyik felszólaló nagyméltóságú főrend, Zselénszky Róbert gróf urnak beszédére egy pár tiszteletteljes észrevételt teszek, aki egy olyan kérdést hozott fel, mely ugyan nem áll szoros összefüggésben a költségvetési törvényjavaslattal, de amelynek actualitását megtagadni nem lehet, és ez a választói reform kérdése. Nem volna helyén, ha én ebben a pillanatban, midőn a választójogi reform publicálása küszöbön áll, és amidőn mindenki csakhamar meggyőződhetik annak a munkálatnak mineműségéről, valamely ismertetésébe akarnék belebocsátkozni a törvényjavaslatnak. Épen ezért csak azt kívánom constatálni, hogy a jelen kormány soha azt a kötelezettséget, hogy az átalános, titkos és egyenlő választójogot hozza be, ugy, amint ezt a szó szoros értelmében felfogják, nem vállalta, és ennek következtében senkit sem érhet csalódás, ha a kormány munkálatában az átalános, titkos, egyenlő választójognak ideálját nem fogja