Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-36

70 A FŐRENDIHÁZ XXXVI. ÜLÉSE. feltalálni. A kormány programmjában körvonalozta azt, hogy mire vállalkozik, és meg is indokolta, hogy miért tartja szükségesnek a választói reformot. Ö excellentiája azon óhajtásának adott kifejezést, hogy jobb lenne ezt a kérdést nem bolygatni és egyátalában a választói reformmal nem lépni elő. Én részemről és a kormány ezt a nézetet nem vallhatjuk. Mert közi-meretü dolog, hogy a mi választójogi törvényünk több mint hatvan esztendővel ezelőtt készült, azóta semmiféle érdemleges változtatáson keresztül nem ment, ez idő alatt viszont az összes társadalmi és culturális viszonyok az országban megváltoztak, uj társadalmi osztályok keletkeztek, melyek ugy intelligentiájuknál, mint az állami terhekben való részesedéseknél fogva teljes jogigénynyel birhatnak arra, hogy a parlamentben képviselve legyenek, egyszóval olyan változásokon ment keresztül az állam egész politikai és társadalmi strcutúrája, hogy ma ez a (54 éves választói törvény egyáltalán nem felel meg a legprimitívebb igényeknek sem. A választói jog reformálása tehát nemcsak a társadalmi igazságnak követelménye, de azt hiszem, a kormányzati bölcseség is azt követeli, hogy az ilyen társadalmi átalakulásokhoz alkalmazkodjék hozzá a törvényhozás a maga cselekményeivel és intézményeivel, még mielőtt az erőszakos eruptió azokat kikényszeritené. Az én álláspontom, amelyet szerencsém volt annak idején programmomban mint a kormány álláspontját jelezni, röviden abban volt összefoglalható, hogy igenis a haladó kor követelményeinek meg akarunk felelni, s ennélfogva a választói jogot nem is lehet más irányban, mint kiterjesztő irányban reformálnunk, democraticus és liberális irányzatnak megfelelően, de ama határok között, amelyeken túlmenve, az állam egységes nemzeti jellege és az intelligens osztályoknak befolyása veszélyeztetve nincsen. (Helyeslés.) Különösen hangsúlyoztam azt, hogy óvakodnunk kell minden olyan intézkedéstől, amely túlzásba menvén, többé vissza nem csinálható, és hogy ennélfogva okvetlenül szükséges, hogy a haladást csak fokozatosan valósitsuk meg, hogy legyen alkalmunk a megalkotandó intézményeket kipróbálni, és még mindig legyen módjában a törvényhozásnak az, hogy ha netalán a törvénynek egyik vagy másik intézkedését később a tapasztalat nem fogja helyesnek igazolni, azon változtatni, segiteni lehessen. zlmit ő excellentiája mond, hogy tudniillik a parlamenti anarchia a választói jog kiterjesztésével csak fokozódni fog, bocsánatot kérek, az én nézetem szerint nem fogadható el. A parlamenti anarchiának, amely, sajnos, nálunk felütötte fejét, egészen más okai vannak. És habár erre a kérdésre nem akarok kiterjeszkedni, röviden jelzem azt, hogy legbensőbb meggyőződésem szerint a parlamenti anarchiának gyökere pártviszonyaink ama szerencsétlen alakulásában keresendő, amely azt hozza magával, hogy bizonyos pártok már a priori, közjogi állásfoglalásuknál fogva ki vannak zárva abból, hogy normális viszonyok között kormányra juthassanak ; vagyis pártviszonyaink között az egészséges váltógazdaság a parlamenti kormányzatban meg van akadályozva, s nincs meg a lehetősége annak, hogy minden párt, amely arra hivatva van, kormányra juthasson anélkül, hogy elveit kénytelen volna megtagadni vagy szegre függeszteni. Ez az oka annak, hogy azoknál a pártoknál, amelyek ebben a helyzetben vannak, az idők folyamán a keserűségnek, a gyülölségnek s a fenálló állapotok elleni ellenszenvnek olyan óriási mennyisége halmozódik fel, amely azután egy adott pillanatban explodál és tekintet nélkül az állam legfontosabb érdekeire, kész mindent összetörni és lerombolni, csakhogy czéljait elérje. Ezeket az állapotokat kell megszüntetni és ez a választói reformmal összefüggésben nincsen. Én fiz hiszem, a választói reformnak, ha egyéb nem, de mindenesetre meglesz az a jó hatása a parlament munkaképessége szempontjából, hogy valószínűleg minden társadalmi osztály képviseletet nyervén a parlamenten belül, nem lesznek a parlamenten kivül oly osztályok, amelyeket az elégületlen parlamenti pártok izgathatnak, felhasználhatnak saját czéljaik elérésére. Ezért nem osztozhatom ő nagyméltóságának abban az óhajtásában, hogy tegyük félre a választói jogi reformot és arra fogom kérni annak idején a nagyméltóságú főrendeket, hogy azt beható megfontolás tárgyává tenni méltóztassanak. Egyebekben kérem a költségvetés elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Zichy János gr. vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Csak két egész rövid kijelentést akarok tenni a ressortomra vonatkozólag itt elhangzott beszédeket illetőleg. Az egyik vonatkozik Gyurátz püspök ur ő méltóságának aggályára. 0 méltósága kifogásolja azt, hogy azt az egyházi segélyezés egy részét, mely a magyarországi református és ág. hitv. ev. egyház részére 4,400.000 koronában van biztosítva a költségvetésben az 1848 : XX. t.-czikk 3. §-a értelmében, az indokolás szerint külön a református egyház számára az adócsökkentési alapnál mutatkozó hiányok pótlására gondoltam forditandónak. Ö méltósága megnyugtatására kijelentem, hogy ezen intézkedés egyátalában semmiféle praecedenst nem képez és agressiv éle nincs az ágostai evangélikusokkal szemben. Ezt azért illesztettem így be a költségvetésbe, illetőleg az indokolásba, mert a reformátusok ezt külön kérték ; és amennyiben az ágostai evangélikusok is kérni fogják ezt, a legmesszebbmenő készséggel fogok e tekintetben kívánságuknak megfelelni. Csernoch esztergomi érsek ur ő excellentiájának felszólalására pedig egészen röviden kijelenthetem, hogy én magam részéről is készségesen