Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-36

68 A FŐRENDIHÁZ XXXVI. ÜLÉSE. korona jut. A ministeriumnak teljesen indokolt ez az intézkedése, nemcsak az illető község, de az állam jól felfogott érdekéből is. Mennél több helyre nyújt a kormány építési segélyt, annál inkább éleszti a népben is a buzgalmat és annál kevesebb számban lesz kénytelen a szükséges iskolák felépítésének összes terheit maga viselni. Az iskolák is szaporodni fognak és ezzel arányban kevesbedik' az analfabéták száma. Az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről szóló 1908. évi XLVI. t.-cz. következményekép a községi és felekezeti iskolákra vonatkozólag 2,520.000 korona van felvéve. Az iskolák ingyenességéről szóló törvény tagadhatatlanul a legnemesebb intentiókból fakadt, de a gyakorlati életben mégis azt tapasztaljuk, hogy ha e törvény hatálya némileg korlátoltabb volna, ezzel az ingyenességet még nagyobb mértékben lehetne fokozni. A községekben ugyanis vannak vagyonos családok is, amelyekre nézve nem volt nagy teher az a pár korona iskolai tandíj. Ennek az elengedése nálok nem megy jótéteményszámba, de ha ez a tandíj vagy iskolai adó visszaállíttatnék, akkor az igy befolyó összegből a szegény családok gyermekeinek lehetne tanszereket és könyveket vásárolni, továbbá az iskolai felszerelést lehetne vele kiegészíteni. A gazdasági, valamint az ipari tanoncziskolákra is nagyobb összeg van a költségvetésben felvéve, mint a múlt évben, amiért köszönettel adózhatunk a minister urnak. A gazdasági, a földmivesiskolák igen szép hivatást teljesítenek. Népünk legnagyobb részt a földmiveléssel foglalkozik. A földmivelés tehát az ország jólétére nézve is igen fontos tényező és azért igen szükséges, hogy a földmivelés mennél intensivebb legyen, és hogv a gyakorlati téren is bebizonyult gazdasági elveket népünk mindjobban átvegye és átvigye, tapasztalatilag is, az életbe. Még ez idő szerint sajnálattal említhetjük, hogy népünk nagy részénél az érzék az intensiv gazdálkodás, különösen a kertészet, szőlőművelés szakszerű kezelése iránt gyengén van kifejlődve. Ennek a következménye legközelebb az, hogy az a konyhakertészet, amely olyan figyelemreméltó jövedelmi forrás, nálunk népünk indolentiája következtében nagyrészt idegenek kezében van. Nevezetesen a bolgárok azok, akik ernyedetlen munkával, szakértelemmel termelik a zöldségfélét és a gyümölcsöt és ezen termékek fejében 50—60 millió korona megy ki évenként a bolgár munkások részéről Bulgáriába azokért a terményekért, amelyeket ők itt előállítanak. Ez annyi, hogy hazánk 50—60 millió koronával adózik annak az államnak, amelynek munkásairól szó van. Igen fontos feladat volna, ha ezek a gazdasági iskolák továbbfejlesztetnének, és ennek folytán a kertészet czélul tűzetnék ki, mind szélesebb meg szélesebb körben, és az előkészítő iskolákban gyűjtetnének növendékek nemcsak a városokból, de a falvakból is, hogy végül a mi népünkből is a kertészkedéssel foglalkozók fölvehetnék a versenyt az idegenből jövő kertészekkel. Hasonlókép igen figyelemreméltó az iparostanulók iskoláinak emelkedése. Az ipar virágzása a nemzet jólétének egyik biztos alapja ; annak emelése nemcsak egyes gazdasági osztálynak, hanem az egész államnak közérdeke. A virágzó iparhoz pedig egyik egyengető mód az ifjúság ipari szakoktatása. Méltó volna a magas kormánynak olyan intézkedése, hogy már az elemi iskolákból, a tanfelügyelő urak utján kiszemeltetnének az ügyesebb, tehetségesebb fiuk, és azokat tovább képeztetve az ipariskolákban, képessé tennék arra, hogy ők azután a maguk hatáskörében, mint irányadó, képzett iparosok működhessenek. Ez annál inkább óhajtandó, mert tagadhatatlan igazság ma már, hogy a földmivelést csak akkor leh t kellő virágzásra emelni, ha ott van mellette a virágzó ipar. Körülbelül 50 évvel ezelőtt egy jeles német tudós, Liebig azt hangoztatta, hogy abban az országban, amely a legnagyobb mértékben és kizárólag csak a földmivelésre támaszkodik, amely csakis agrárpolitikát üz, el fog jönni az idő, amidőn az vagy trágyát lesz kénytelen hozatni a külföldről, vagy pedig polgárságának, az állam lakosságának egy részét lesz kénytelen a külföldre szállítani. Ez a tétel hazánkban mértani pontossággal teljesedett be. Nagy baj az, hogy a földmivelés terén sincs elég munkásunk, aminek az a magyarázata, hogy földmivelőország sohasem tarthat el annyi lakosságot, mint a virágzó iparral rendelkező ország. Azt látjuk, hogy egyfelől az év egy részén át kereset nélkül maradt lakosok kivándorolnak Amerikába, másfelől nincs idehaza elég munkáskéz. Ez is figyelmet érdemlő tény. Tagadhatatlan továbbá, hogy a nyerstermékekkel a termékek zsírjának egy része is külföldre vándorol, és hulladék formájában a külföldi iparosság földjét kövéríti. Ha az ipar fejlődik, és a lakosság szaporodik, akkor annak sincs kitéve az ország földje, hogy végül kiéli magát. A lakosság szaporodásával a belfogyasztás is emelkedik, amely egy állam jövőjére rendkívüli fontossággal bir. Mindezeknél fogva igen óhajtandó volna az ipariskolákat, valamint a gazdasági iskolákat tovább fejleszteni, mert mindezek igen fontos tényezők. Nem ellenségei egy népéletében egymásnak a földmivelés és ipar, hanem ellenkezőleg egymást támogató tényezők ezek. Tény az, hogy Európában a földmivelés is ott van a legvirágzóbb állapotban, a hol már virágzó ipar is van. A nem állami elemi iskolai tanítók illetményeinek tervbe vett rendezésére 5,700.000 K van felvéve, és a tanítók illetményeit uj törvényjavaslattal szándékozik a nagyméltóságú minister ur rendezni. Ezen előirányzatért és a szabályozásra, a rendezésre vonatkozó ígéretéért az egész tanítóság nevében hálás köszönetet szavazunk ő nagyméltóságának. A testi nevelésre előirányzott tétel őszinte sajnálatomra nem mutat emelkedést. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az illető iskolák fentartói magok gondoskodnak a testi nevelés további fejlesztéséről. Erre a kérdésre ismételten bátorkodom