Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-36

A FŐRENDIHÁZ XXXVI. ÜLÉSE. 63 észrevételét illeti, vagyok bátor a következőket kijelenteni. A méltóságos főrendek alkalmasint nagy részben nem ismerik, hogy mi volt az a titkos pótegyezmény, azért méltóztassanak megengedni, hogy erre egy kissé részletesebben kiterjeszkedhessen!. A titkos pótegyezmény volt az előző kormány által az osztrák kormánynyal megkötött az a szerződés, mely az állatoknak a Balkán-államokból való állat-, illetőleg husbehozatalát contingentálja. Egy bilaterális szerződés volt tehát, részben a magyar kormány és az osztrák kormány közt, részben pedig compromissum a magyar termelés és a magyar, illetőleg a közös, ausztriai és magyarországi fogyasztás között. Ezen titkos pótegyezmény megállapította 120.000 darab levágott sertés behozatalát a Balkán-államokból, és megállapította ugyanonnan circa 50.000 darab szarvasmarhának szintén olyan állapotban való behozatalát. Ezen quantumnak legnagyobb részét a román szerződésekben lekötötték. Mikor én átvettem a földmivelésügyi tárczát, ennek a quantumnak a legnagyobb része le volt kötve, ugy hogy én, aki feltétlenül szükségesnek tartottam a többi Balkán-államokkal való szerződést, ezen titkos pótegyezményben megállapított quantumot a szerb szerződéssel tulhágtam. De mindig fentartottam és kijelentettem azt, hogy ennek a quantumnak áthágása csak aeadémicus jellegű lesz, mert tényleg sohasem fogják megtartani, hiszen Románia a szerződés tartama alatt, vagyis 1917-ig, absolute nem lesz képes 20%-át sem behozni annak a quantumnak, amelyet szerződésben biztosított magának. Ennek ellenére ezt, a dolgot, igen hibásan, agitationalis eszköznek használták fel a kormány ellen. Én ma kikerestettem magamnak a statistikai adatokat és ezekből arra a conelusióra jutottam, hogy annak ellenére, hogy Szerbia szerződése túllépte a titkos egyezmény számait, mégis a tényleges contingensnek körülbelül 50%-a van igénybe véve, más tekintetben, pl. a juhoknál, semmi sincsen kihasználva. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a magyar állattenyésztést ebből a szempontból veszély fenyegeti. Ami az állategészségügyi oautelákat illeti, kijelentem, hogy semmiféle szándékom nincsen olyan intézkedéshez hozzájárulni, amely a magyar állatállományra nézve bármilyen tekintetben veszélyes. Aki ezt a szerződést félre akarja magyarázni, félremagyarázhatja, de aki az intentiókat nézi, amelyek a kormányt a javaslat benyújtására birták, belátja, hogy semmiféle aggály nem jogosult annak törvényerőre emelkedése ellen. Ami Zichy Aladár gróf ur felszólalását illeti, rámutatok arra, hogy a belső politikai viszályok igen nagy válaszfalakat állítanak fel ugyan az egész társadalomban, de mégis akkor, amikor külpolitikai és külkereskedelmi kérdésekről van szó, az egész magyar társadalomnak az volna a kötelessége, hogy ne feltételezze a priori azokról, akik a tárgyalást irányítják, hogy egyenesen elárulják az országot és hazaárulókká lesznek. Azt hiszem, minden magyar embernek kötelessége a másikról, ki a tárgyalásokat irányítja, feltételezni azt, hogy legjobb tudását és egész egyéni becsületét viszi harezba azért, hogy a tárgyalásoknál a lehető legnagyobb eredményeket érje el az ország érdekében. Ami Ullmann Adolf és Matlekoviís Sándor urak felszólalásait illeti, bátorkodom megjegyezni, hogy én már a budget képviselőházi tárgyalása alkalmával emiitettem, hogy egy ország agrárérdekeit kétféleképen lehet szolgálni, és hogy szerintem ebben az országban téves hit gyökerezett meg, mikor azt hiszik, hogy agrárérdekeket csak ugy leket szolgáim, ha magas vámokat állítunk fel, mert hiszen a magas vámok teljesen illusoriusak, ha azokat megfelelő fogyasztás nem követi. Én nem taglalom azt, hogy a Fejérváry-kormánynak, vagy az előző, vagy a mostani kormánynak érdeme-e az, hogy az utóbbi években a mezőgazdaság fellendült. Tény az, hogy azért lendült fel, mert a vámok érvényesülnek. De miért érvényesülnek ? Azért, mert megfelelő belfogyasztás van. (Ugy van ! ügy van !) A belfogyasztás pedig miért tudott növekedni ? Azért, mert az utolsó 10—20 év alatt a fejlődött iparral együtt keletkezett egy f»ár százezer ipari munkásból álló fogyasztó közönség, amely fel vételképes, mert mig azelőtt kukoriczalisztet evett, ma a jó búzalisztet fogyasztja. (Ugy van ! Ugy van !) Ez az oka annak, hogy mezőgazdasági jólét van az országban. Azelőtt a mezőgazdasági vámok szintén megvoltak, de nem éreztették hatásukat, mert hisz a gazdasági terményeket messze külföldre, száz meg száz küométerre kellett kivinni. Én azt hiszem, hogy egy földmivelésügyi ministernek és mindenkinek, aki az ország agrárérdekeit szem előtt tartja, kétféle feladata van, az egyik az, hogy a termelést tőle telhetőleg emelje, másodszor pedig, hogy megteremtse azt a közönséget, amely az agrár-termények fogyasztója. Azt hiszem, ebben a tekintetben félremagyarázások vannak. Ha van egy földmivelésügyi minister, aki azon iparkodik, illetőleg a collegájátésazegész kormányt abban támogatja, hogy megfelelő mezőgazdasági czikekkre a felvételi publikumot erősítse és szaporítsa, akkor az hazaárulónak tartatik. Ami az ex port-jegyeket illeti, nekem erről megvan a tapasztalatom és határozott véleményem. Nekem az őrlési forgalomról a véleményem az, hogy Magyarországon a nyersterményeknek, tehát a búzának ára is csak emelkedni fog akkor, ha a lisztkiviteli jegyeket inauguráljuk. A lisztkiviteli jegyeket én ugy képzelem, hogy megfelelő mennyiségű finomabb lisztet kell kivinni s ezért kap az illető exporteur kiviteli jegyeket. Ezért a kiviteli jegyért, annak az arányában, mennél finomabb a liszt, annál több búzát hozhat be vámmentesen. Ennek az lesz a következménye, hogy finom lisztünk, mely most concurrált az összes malmokkal Csehországban, Sziléziában és Ausztria-